A szellemtelenség rezidenciája – Kísértetkastély A Disney újból megpróbálkozott saját vidámparkjából filmet csinálni: a Kísértetkastély lidérceinél azonban még egy Owen Wilson orrsövényéről készült röntgenfelvétel is rémisztőbb. Amiből pénz lehet facsarni, abból egyszer mozifilm vagy legalább streamingre száműzött sorozat lesz – ezt már megszokhattuk a Disney-től az utóbbi években. Míg a stúdió 2003-ban mozgóképre adaptálta A Karib-tenger kalózai vidámparki látványosságát, és csinált belőle világszenzációt, ugyanebben az esztendőben a szintén hasonló alapokon nyugvó Elvarázsolt kastély már keveseket érdekelt. Ehhez hozzátehetett az is, hogy Eddie Murphy csillaga akkor nem ragyogott a legfényesebben és sorra termelte a bukásokat; de az is szempont lehetett, hogy egy szellemvasút filmen már nem az a testközeli borzongás, amit élőben átélhet az ember vagy gyerkőc. Sokan vitatják a „kapuhorrorok” létjogosultságát a gyerekek számára, mondván, azok szükségtelenül traumatizálják őket, és nem szabadna ilyen rémségeket nézni. Azonban a horror, mint tiltott gyümölcs, rendkívül izgalmas kisebb korban: a sunyiban megnézett filmek pedig olyan felnőtt témákat rejthetnek, amikkel lehet, már jobb korán foglalkozni. Harmincvalahány évvel ezelőtt egy Szörnyecskék vagy egy Beetlejuice kultklasszikus tudott lenni, a kilencvenes években pedig az egy fokkal könnyebb Hókusz pókusz és Boszorkányok érkezett. Ezek mind gyerekek számára is befogadható rémmesék voltak, sok esetben kiváló maszkmunkával, hangulatépítéssel, karakterekkel és egy saját mítoszvilággal. Az irány, amit láthatunk, egy nagyfokú puhulás a gyerekhorrorok területén. Tim Burton még néha kiköhög valamit, ami nem egy tipikus Disney-portéka, de a Libabőr és A végzet órája című próbálkozások (érdekes, mindkettőben Jack Black szerepel), legyenek akármilyen minőségűek, már alig érik el az ingerküszöböt. Baromi könnyűek és hatástalanok már a gyerekeknek szóló horrorfilmek – sehol egy minitrauma, amin elgondolkozhat a gyerek, és amire később úgy tekinthet vissza, mint egy mérföldkövet jelentő film az életében. A Disney stúdió nyomása alatt készült Kísértetkastély szintén ezt a sort bővíti, miközben ismét sikerült egy olyan rendezőt berántania a projekt mögé, akinek régebben voltak még gondolatai a világról. Justin Simien a Dear White People mozifilm és sorozat atyja, most pedig egész estés családi kalandot készít a nagyvállalatnak. A Kísértetkastéllyal nem az a baj, hogy gondatlanul készült volna el, de mindenképpen iparosmunka érzetét kelti, és nincs benne egyetlen eredeti gondolat se, amivel frissé és maivá tenné, amit látunk. Az ódon, szellemlakta vityilló toposza ősrégi, százezerszer lejáratott, és ezt csak magával ragadó figurákkal és 12-es korhatárkarikát feszegető rémisztéssel lehetne megugrani. A Kísértetkastély pont ebből a két sebből vérzik nagyon: unalmasak a szereplői és jóformán nincs benne működő hatáskeltés. Gyerekfilm révén egészen elidegenítő, hogy a történet főhőse egy gyászoló, lecsúszott harmincéves asztrofizikus (Lakeith Stanfield), aki a kocka sztereotípiának morzsáját sem viseli magán, hiszen messziről látszik, hogy a legkúlabb arc New Orleans utcáin. Még akkor sem csinálja össze magát, ha tisztes alamizsnáért megkérik, térképezzen fel egy megszállt kúriát, amelyben egy egyedülálló anyuka és egy táncoskomikus gesztusvilágával rendelkező kilencéves fiúcskája lakna, ha engednék a kísértetek. Rövidesen egy kész garnitúra érkezik a lokációhoz, hogy együtt vessenek véget az őrületnek. A filmben olyan színészek tűnnek fel, mint Danny DeVito, Owen Wilson, Rosario Dawson, Jamie Lee Curtis, de itt van még Jared Leto is a fantomfőgonosz képében. Ennyi profival csak lehet egy működő csapatdinamikát alkotni: a színészgárda tagjai azonban más-más filmekben szerepelnek. DeVito néhol parodisztikusan túltolt, Dawson arcáról hiányzik a rémület és az átélés, Curtis és Leto CGI-arcai pedig kellemetlenek és teljesen szükségtelenek – különösen utóbbi esetében, akinek 51 éves, mégis örök fiatal megjelenése már önmagában nyugtalanító; helyette most kapott egy csontvázarcot, amitől béna rajzfilmnek tűnik a Kísértetkastély. Lakeith Stanfield barátnőjét gyászoló, egészen komolyan vett figurája szintén kilóg a sorból, csakúgy, mint Tiffany Haddish, aki a szokásos nagyhangú, de összességében béna szerepét hozza. Owen Wilson könnyed karizmája és optimista attitűdje szintén ismerős más filmekből, itt pedig sokat hozzátesz a film sodrásához – azonban a történt csak vicces mellékalakként foglalkoztatja. Ez nem csapat, ez egy szedett-vedett társaság, akiknek nincs valódi összhangja egymással. Nem meglepő a rendező, Justin Simien esetében, hogy előszeretettel foglalkoztat fekete színészeket a filmjeiben, és biztosan sokan puffognak majd a castingon, de a közegbe organikusan illeszkednek a főhősök. Viszont zavarba ejtő, ha csak ennyi volt az alkotó eszköztárában, amivel reménye szerint picit más lesz az átlagosnak induló munkája – ráadásul a húsz évvel ezelőtti Elvarázsolt kastélyban szintén egy fekete családot követtünk nyomon, szóval mégsem akkora truváj. Ezzel együtt nehéz elhelyezni a Kísértetkastélyt az időben is; hiába játszódik láthatóan jelenkorunkban, a szereplők egyáltalán nem öltözködnek annak megfelelően. Egy ilyen film megkívánja, hogy meghatározó vizuális világgal rendelkezzen, a Disney és Simien azonban itt is alulteljesít. Láthatjuk persze a szép díszleteket, amelyek ékesítik a kúriát, de a számítógépes effektek rajzfilmes jellege letekeri a feszültség erejét. Mint az okos lány a mesében, amelyik ijesztgetni akar meg nem is. Emiatt lehet, hogy végül Scooby-Doo-ba fordul, csak kevesebb (működő) humorral és több drámai szállal. Mert Justin Simien ezt viszont komolyan gondolta, de szerencsére arányérzékének hiánya sem rontja el azt a karakterívet, amelyet a főszereplő bejár. A magány, a másokba kapaszkodás, az elhunyt szerettek utáni továbblépés üzenete önmagában szép, még akár a legifjabb korosztály számára is befogadható. Jobb lett volna azonban ezt egy szórakoztatóbb (talán nem kétórás) csomagban tálalni; kár, hogy a Kísértetkastély csak közhelyekkel tudott szolgálni. Egy újabb példa arra, hogy a Disney bazári látványosságokat küld a mozikba tényleges, működő sztorival rendelkező filmek helyett. A Kísértetkastély július 27-től látható a magyar mozikban. 2023. július 30. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/kisertetkastely-2023-kritika
