Az amerikai férfi kosárlabda-bajnokság több, mint a világ legjobb játékosainak küzdelme. Miközben milliméterre és másodpercre pontosan minden meg van szervezve, ezzel párhuzamosan (vagy éppen ezért?) laza, könnyed és felhőtlen partiba csöppen az ember, ha ellátogat egy NBA-meccsre - Kaliforniában legalábbis egészen biztosan. Szubjektív helyszíni beszámoló következik a Lakers-Bucks és a Clippers-Cavaliers meccsekről, avagy rácsodálkozás az NBA-re egy laikus szemével. Figyelmeztettek a kosárlabdához nálam jobban értő ismerőseim, hogy ez a Lakers-meccs már nem az a Lakers-meccs lesz, amely néhány évvel ezelőtt lett volna. A franchise-t tekintve nagyobbik, mostani eredményeit nézve kisebbik Los Angeles-i csapat tökutolsó Nyugaton, a hétvégén pedig a jóval esélyesebb Milwaukee-t fogadta. Amikor egy órával a meccskezdés előtt még csak lézengtek az emberek a csarnok körül... A Lakers-Bucks előtt egy órával Forrás: Origo ...bent pedig még senki nem állt a gyorséttermek előtt (ez az amerikaiaknál ritka pillanat), akkor azért elgondolkoztam azon, hogy valóban egy hatalmas csalódás előtt állok-e. Valójában azonban csak Amerikában vagyok, azon belül is Kaliforniában, ahol nem sietnek az emberek, nincs semmi stressz, teszik a dolgukat és élik az életüket, nem is akárhogy. Fontos a sajtóval való jó kapcsolat http://ftr.fivefilters.org/ http://static.origos.hu/s/img/i/1703/20170319lakersbucks.jpg?w=310&h=174 Több száz oldalnyi információ, statisztikai adat várta az újságírókat Forrás: Origo Az Egyesült Államokban rendkívül tisztelik az újságírókat, már a bejutásnál közölték a klub alkalmazottai, hogy bármire szükségem van, szívesen állnak a rendelkezésemre, egyikük a névjegykártyáját is odaadta, hogy hívjam nyugodtan, ha eltévednék a csarnokban. A médiaközpontban megszámolni nem tudom, hányfogásos menü és hányféle ital volt mindössze 7 dollárért, amelyet egyébként egy az egyben visszaforgatnak a Lakers alapítványába. Minden igényt kielégítő háttérinformációk kinyomtatva, médiakönyvek elrejtve két svédasztal között. Amikor megkérdeztem, hogy hol van a médiatribün, csodálkozva néztek rám, hogy itt olyan nincs, a pálya szélén ülnek az újságírók. Igen, gyakorlatilag ugyanott, ahol az egyik leghíresebb Lakers-szurkoló, Jack Nicholson és a többi sztár szokott. De bármelyik szektorban mozoghatnak a sajtó képviselői, hogy minél részletgazdagabb tudósítást adhassanak a meccsről. A kezdés után néhány perccel telt meg szinte teljesen a 20 ezer néző befogadására alkalmas Staples Center, amely a Lakers mellett a város másik kosárcsapatának, a Clippersnek és az NHL-ben szereplő hokicsapatnak, a Kingsnek az otthona. Miután a szurkolók elfoglalták tökéletesen kényelmes bőrszékeiket (otthon a VIP-ban vannak ilyen székek), kezdődhetett a show. Csak ülőhely van a csarnokban, és mindenhol ez a kényelem várja a nézőket Forrás: Origo Valójában ezt a show-t leírni nem igazán lehet, ezért megpróbáljuk képekben és videókban visszaadni. A zene végig szólt, még a meccs alatt is, persze a holtidőben komoly tuningot kapott a hangerő. Amellett, hogy az amerikai kosarasok talán a leglazább sportolók a világon, és a közönség is ennek megfelelően lazul a lelátón, lehetett látni, hogy akik itt dolgoznak, azok mind halálpontosan tudják a dolgukat. A biztonsági emberektől kezdve a törlőfiún át a táncoslányokig, de még a szurkolók is tudták, hogy mit szabad és mit nem. A meccs egyik első zsákolása: A törlőfiú simán bement törölni a padlót játék közben, amikor nem arra járt a labda, játékmegszakításnál a táncoslányok azonnal felugrottak és már a pályán is termettek, mindenki tudta, hogy pontosan hol a helye, és hatalmas mosollyal az arcukon hergelték táncukkal a közönséget. Amikor folytatódott a játék, sokszor ők is folytatták a pálya mellett a táncot a szurkolók között, hatalmas bulit csapva ezzel. A lányok is pontosan tudják a dolgukat Forrás: Origo Még szinte le sem fújták a második negyedet, máris a kezükbe kaptak az újságírók egy minden részletre kiterjedő statisztikát az első félidőről, íme: Nincs olyan adat, ami ne szerepelne ezen a lapon Forrás: Origo A nagyszünetben a szerencsés, kisorsolt szurkolók különböző versenyeken vehettek részt, például volt zsákbanfutás is, de komoly nyereménnyel kecsegtetett a Lakersnél a 2006/2007-s szezonban elindított Big Shot Jackpot is. Ha a szurkoló a félpályáról bedobta volna a labdát, 90 ezer dollárt (igen, kb. 27 millió forintot) nyerhetett volna. Nem sikerült: Pedig volt már, aki gyorsan meggazdagodott belőle: A nagyszünetben lakersös tapsrudakat osztottak ki az egyik palánk mögötti drukkereknek. Hogy miért csak akkor? Mert a második félidőben arra támadott a Milwaukee, és a szurkolók (főleg a büntetőknél) igyekeztek megzavarni a tapsrudakkal a Bucks játékosait: Ahogy telt az idő, úgy kerekedett egyre nagyobb parti a lelátón, a végén már szinte az egész csarnok felállva tombolt, köszönhetően annak is, hogy a Lakers izgalmassá tette a végét, és felzárkózott a végig vezető vendégekre. A szokásos meccsvégi időkérések miatt zsúfolt programjuk lett a táncoslányoknak is, percenként jöttek fel és tolták a show-t, az amerikai közönség pedig vevő volt rá. A kivetítőn lehetett látni, hogy mindenki bulizott, legyen szó tinédzserekről, 7-8 éves gyerekekről, családanyákról, családapákról, de még az idősebbek is rázták. Mintha egy 20 ezres, hatalmas buliba csöppentem volna (érdemes végignézni a videót): "Mi már a meccs előtt táncolunk, és egészen az utolsó másodpercig ki kell tartanunk - mondta munkájukról kérdésünkre Nicole (vagy Nikol), a Lakers egyik cheerleadere. Sokan azt gondolják, hogy mi csak buta tyúkok vagyunk, akik kiteszik a testüket és mosolyognak, de ez egy komoly feladat, főleg ezen a szinten. Gyakorlatilag három órán keresztül végig odafigyelünk, hogy mikor kellünk a pályára, mikor jövünk le onnan, hova állunk, milyen koreográfia következik, van, hogy át kell közben öltöznünk. Igen, a vége mindig nagyon kemény, amikor szinte többet vagyunk fent, mint a játékosok, de megéri, mert ez az érzés semmihez nem fogható, amikor 20 ezren őrjöngenek, mint most is." Kemény meló: A Lakers végül ismét kikapott, így továbbra is utolsó a Nyugati csoportban, ám a bulin ez semennyit nem változtatott. Elképesztő hangulat lehetett abban az időben, amikor a Los Angeles-iek a csúcson voltak, nem csodáljuk, hogy Jack Nicholson mellett olyan sztárok jártak rendszeresen Lakers-meccsre, mint Beyoncé, Salma Hayek, Leonardo DiCaprio, Tom Cruise vagy David Beckham. Tavaly áprilisban még Jack Nicholson is ott ült a pálya mellett Forrás: AFP/Frederic J. Brown Másnap a Keleti csoport első helyezettje, a Cleveland Cavaliers látogatott Los Angelesbe, Tyronn Lue vezetőedző három legnagyobb sztárját, LeBron Jamest, Kyrie Irvinget és Kevin Love-ot sem nevezte, így szinte biztos volt a hazaiak győzelme. Bár a buli elmaradt az előző napitól (azért elég magasra helyezte a lécet az az este), de igyekeztek itt is mindent megtenni a minél jobb hangulatért. A bejáratnál például mindenki kapott egy karkötőt, amely piros, fehér és kék, tehát az amerikai zászló színeiben villogott, ha az ember mozgatta a kezét, valamint központilag is irányíthatták a szervezők, hogy melyik karkötő milyen színnel világítson. Így alakulhatott ki a következő látvány a Clippers-játékosok bemutatásánál: A szünetben a híres amerikai rapper, Warren G tartott egy negyedórás koncertet. A meccset 30 ponttal nyerte a Clippers, nem volt olyan végjáték, mint előző nap, de a körítés így is olyan volt, amilyennel csak Amerikában találkozhat az ember. Nem engedheti meg magának mindenki, hogy két NBA-meccsre is elutazzon Los Angelesbe, de ha van rá mód, mindenképp érdemes megnézni, hogy a laza kaliforniaiak hogy buliznak minden héten a kosármeccseken. A Clippersnél például így: Ha tanácsolhatom: kezdjen a Clippersszel, majd jöhet a Lakers! Végül búcsúzzunk úgy, ahogy kezdtünk, a Staples Center egyik... Forrás: Origo és másik főbejárata a Clippers-Cavs meccs után egy órával: Forrás: Origo Let's block ads! (Why?) Forrás...
