A világot újra meg kell váltani – Messiah A Messiah már az előzetesével nagy port kavart, és maga a sorozat még tovább megy: pengeélen táncolva mondja ki a kimondhatatlant, hogy mindegy, milyen vallású vagy, új megváltóra van szükséged. Így kezdődik tehát 2020, egy erősen vitatható sorozattal, de hát mi nem vitatható, ami vallási kérdéseket feszeget, pláne úgy, hogy nagyjából mindegyik világvallásnak odaszúr egy kicsit. Vagy nagyot. Ez persze nem újdonság, mostanában egyébként is elég sok sorozat feszegetett vallási kérdéseket. Igaz, a többségük – mint például a Good Omens, a Csodatévők vagy az Isten belájkolt – vígjátéki keretek között tette azt. Ugyanakkor komolyabb, sőt, kifejezetten populáris sorozatok – mint például az Úr sötét anyagai – is feltettek már néhány kellemetlen teológiai kérdést. A Netflix új sorozata, a Messiah az utóbbi típusba tartozik, ami rögtön az elején leszögezi, hogy komolyan beszél. Már az első részben hangsúlyt kap Samuel P. Huntington népszerű politológiai kötete, A civilizációk összecsapása, amely deklarálja, hogy a hidegháború utáni világ berendezkedését és az ebből fakadó konfliktusokat a kulturális és ezzel együtt a vallási identitások adják. Anélkül, hogy mélyebb politológiai elemzésbe bocsátkoznánk, látszik, hogy pontosan ez zajlik, Huntingtonnak igaza lett. A hidegháborúval nagyon sok fal ledőlt, az internet és a modern technika pedig egy „nagy faluvá” alakította a bolygót, bizonyos falak mégis megmaradtak – a kultúrák közötti falak. Nyugodtan tekinthetjük ezt a Messiah kiindulópontjának, amelynek alkotói már szakavatott filmeseknek számítanak, ha vallásról van szó. Michael Petroni pályáját olyan alkotások határozták meg, mint a Narnia krónikái, a Miracles vagy A rítus, míg Roma Downey az Isten fia, a 2013-as A Biblia című sorozat vagy a Ben-Hur legutóbbi verziójának elkészítésében segédkezett. Mindezek ellenére a Messiah mégis nagy vállalás volt az alkotók részéről, hiszen most valami olyasmi mellé kellett állniuk, ami bőven túlmutat egy valláson. Egy új Messiást adtak a világnak. Az első jelenetek Szíria romjai közé vezetnek. Semmivé lett családok, semmivé lett városok, miközben a média bírálja az amerikai kivonulást és vészjósló az ISIS megerősödésével szemben. Eközben az ISIS már Damaszkuszt készül megostromolni, a városban pattanásig feszült a helyzet. Sokan menekülnének, sokan maradnának, néhányan pedig egy fiatalembert (Mehdi Dehbi – Az üldözött) hallgatnak, aki mondandójában néha egész kendőzetlenül megy szembe a Koránnal. Ekkor lép közbe a természet, a régiót egy több hetes homokvihar sújtja, ami térdre kényszeríti a támogatókat. A csodát a fiatalembernek tulajdonítják, aki így már több ezer követővel a háta mögött vonul ki a városból, hogy a Szentföld felé vegyék az irányt. A tengerentúlon egy CIA-ügynök (Michelle Monaghan – Mission Impossible: Utóhatás) figyel fel a férfire, akiről egyetlen nyilvántartásban sem találnak anyagokat. Igazából senki más nem tartja fontosnak a jelenséget, míg a tömeg meg nem indul Izrael felé. Ebben a felütésben benne van minden, ami a Messiahban leginkább működik, kicsit Homeland-szerűvé téve a sorozatot. Az írók ügyesen vázolják fel a Közel-Kelet ingoványos talaját. A politikai érdekek hálóját és a vallási- és kulturális különbségekből adódó feszültségeket, és mindezt nem csak tablószerűen teszik. A külső és belső konfliktusok az egyének szintjén is működnek, Monaghan ügynöke ugyanúgy több dimenziót kap, mint mondjuk az izraeli katona (Tom Sisley – Largo Winch). Központi karakternek pedig ott van Al Masih, az új Messiás, akinek rá kell világítania, hogy valami elromlott, hogy új megváltásra van szükség, amihez valami olyasmi kell, ami minden vallásban központi szerepet játszik: a szeretet és a béke iránti vágy. Mehdi Dehbi jól közvetíti mindezt. Karakterében ott van a szenvedély, de ott van valami titokzatos nyugalom is, és ott van valami megfoghatatlanul ezoterikus. És hogy a többiek hogy viszonyulnak hozzá, az tökéletesen beilleszthető Huntington rendszerébe. Ő most tényleg messiás vagy csak egy csaló? Tényleg békét akar vagy csak egy újabb militáns szektát épít? A sorozat zöme ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, a realista miliőbe beépítve egy jó adag megfoghatatlant, például csodás eltűnéseket és csodás felbukkanásokat. A Homeland kap egy kis Da Vinci kódos színezetet, és ez az, amit kevésbé jól sikerült egységbe olvasztani. Hinnünk kéne olyanban, ami teljesen ad hoc jön a semmiből vagy a legrosszabb esetben csak egy dramaturgiai egérútnak tudható be. Finomabban kellett volna összedolgozni ezeket az apró részleteket, hogy elérje a célját és kétséget ébresszen mindabban, amit képviselni akarunk és amit valójában képviselünk. Ennek ellenére a Messiah abszolút nézhető kortörténetként és misztikus thrillerként egyaránt. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/messiah-messias-kritika
