Annak idején voltak a különböző mágnesszalagok, majd a floppy, aztán jöttek az optikai adathordozók, a CD és DVD, ám ezek ideje szép lassan lejárt. Oké, a fizikai hordozható adattárolóké is lassan járogat lefelé, mert manapság már 1-2 gigabájtot sem nehéz átküldeni valakinek mondjuk WeTransferen, vagy eltárolni Dropboxon, Google Dive-on, vagy OneDive-on. Viszont még mindig nagyon kényelmes és gyors dolog bedugni egy pendrive-ot a gépbe, és villámgyorsan rámásolni az adatokat, szóval sokan szeretik. A népszerűsége miatt azonban boldog-boldogtalan gyárt már ilyen kis meghajtókat, és ha csak ár alapján pakolunk a kosarunkba egyet valamilyen műszaki áruházban, könnyen lehet, hogy nem kapunk túl jó minőséget a pénzünkért. Ezért nézzük a legfontosabb szempontokat a vásárláshoz! Kapacitás Lényegében 256 megabájtostól a 256 gigabájtosig mindenféle méretben dobálják utánunk a külnféle modelleket, tehát ezen a téren sem mindegy, milyet választunk. A legegyszerűbb az alapján dönteni (persze az ár mellett), hogy mit és mennyit szeretnénk rajta tárolni, vagy hordozni. Néhány dokumentum, vagy fotó akár már egy 1 GB alatti pendrive-on is elfér, de azt tartsuk azért észben, hogy néha szükség lehet hirtelen egy-egy nagyobb fájl, mondjuk videó átvitelére, emellett pedig azt is érdemes számításba venni, hogy manapság már egy 8 gigabájtos modellt is 2000 forint környékén vágnak hozzánk bárhol, szóval maradjunk annyiban, hogy 4-8 gigabájt alatt 2016-ban már ne vegyünk pendrive-ot. Néhány referencia-adat: egy sorozat-epizód alacsony felbontásban 350 megabájt, ugyanez full HD-ben 1,5 gigabájt. Egy mozifilm rosszabb minőségben 750 mega, full HD-ben 4 GB, viszont az igazán komoly filmek Blu-Ray változatai akár 20-30 gigabájtosak is lehetnek. Sebesség A legegyszerűbben úgy kategorizálhatunk, hogy USB 2.0 vagy USB 3.0 szabványú-e a választott apróság. Értelemszerűen a 3.0 a nagyobb, bár ha otthon csak olyan, régebbi eszközünk van, ami csak 2.0 csatlakozókkal rendelkezik, nem feltétlenül kell beruháznunk a gyorsabbra. Persze a lehetőség adott, hiszen a szabvány visszafelé kompatibilis, és ki tudja, mikor viszünk haza egy olyan PC-t vagy laptopot, amin már kihasználhatjuk a gyorsabb adatátvitelt. Az USB 3.0 elméleti sebesség-maximuma másodpercenként 5 Gbit, de talán szemléletesebb úgy írni, hogy 625 megabájt. Ez azt jelenti, hogy (továbbra is elméleti szinten) egy alacsony felbontású sorozatepizód egy másodpercnél is gyorsabban felröppen rá, ami persze a valóságban nem teljesen igaz, de akkor is néhány másodperc alatt megvan a másolás. Az USB 2.0-nál egyébként tízszer nagyobb ez a sebesség. Pont az elméleti maximum fogalma miatt azonban nem árt megnézni, ki mennyit garantál átviteli sebességre (ráadásul az olcsóbb kínai gyártmányoknál az ilyesmit sokszor fel se tüntetik). Emellett érdemes tudni, hogy már létezik USB 3.1 szabvány is, amely 10 Gbit / másodperces elméleti maximumával megduplázza a 3.0 sebességét, de még nagyon kevés ilyen tárolóeszköz van a piacon, olyan laptop pedig még kevésbé, ami ezt kiszolgálná. Márkák Ahogy szinte minden egyéb máűszaki termék esetében, leginkább azt merjük ajánlani, hogy megbízható, ismert márkákból válogassunk, a Xiyama, Moyomihu, Super-technica és egyéb csodás fantázianevű versenyzők persze nem feltétlenül rosszak, de azért nem árt vigyázni, már csak garancia szempontjából sem. Vannak olyan gyártók, akik eleve adattárolásban, vagy memóriachipekben erősek, így a Kingston / HyperX, Verbatim és társaik viszonylagos előnnyel indulnak, és az olyan hardvergyártók, mint a Toshiba, vagy épp a Sony pedig már csak a név miatt sem engedhetik meg maguknak, hogy gagyit gyártsanak. A legjobb azonban, ha vásárlás előtt megnézünk valamilyen árösszehasonlító oldalt, ahol eleve jól látható az ár-érték arányban épp legjobbnak számító kínálat, emellett általában vevői vélemények és értékelések is segíthetik a választást. Mire akarjuk használni? Itt aztán már sokfelé ágazik a történet. Ha a kulcstartóra kell egy kis méretű, vagy akár mutatósab, vicces borítású darab, abból is akad bőven, ha pedig inkább egy nagyobb kapacitású modellre van szükség, akkor nem kell megijedni attól sem, ha kicsit nagyobb darab lesz külsőre a pendrive. Teljesen hülye megközelítés, de néha már sikerült belebotlani: ha mondjuk arra használjuk, hogy letöltött (khm, nana!) filmeket nézzünk az USB bemenetes tévén, akkor érdemes megnézni, hogy mekkora hely van a tévén a csatlakozó környékén, sok márkánál az egyre laposabb készülékekbe nagyon nehéz beletornászni méretesebb pendrive-okat. Ha tényleg pár doksi hurcolására kell csak valami gyors megoldás, nem kell túl nagy kapacitás, és ilyenkor a sebességre sem kell nagyon odafigyelni, de ha filmeket, játékokat, nagyobb adatmennyiséget hurcolunk, az adattípusok mérete alapján lőhetjük be, mekkora pendrive-ra lesz szükségünk. Értelemszerűen nem teljesen lineáris az árak növekedése a méret függvényében, a 128 vagy 256 gigabájtos modellek már aránytalanul drágák lehetnek (viszont még így is van, akinek ilyen kapacitás kell). Ha ennél is nagyobb hordozható tárhelyre van szükség, akkor viszont már érdemes “szintet lépni”, és megnézni egy hordozható külső merevlemezt, vagy SSD-t. Extrák Mint minden hordozható eszköz esetében, itt is fennál a veszély, hogy elhagyjuk a pendrive-ot, esetleg ellopják, ezért azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ha kicsit is fontos adatokat hurcolunk, akkor válasszunk valamilyen speciális megoldást. A Kingstonnál például a DataTraveler 4000 sorozat kínál olyan USB 2.0 és 3.0 pendrive-okat, amelyeket csak az általunk előre megadott jelszó megadása után tudunk megnyitni. Így bárki szerzi meg az eszközt, a 256 bites titkosítással ellátott védelmet nem fogja tudni feltörni, így csak a hardver árát bukjuk, az adataink viszont nem kerülnek illetéktelen kezekbe. Másrészt a csatlakozás terén is lehetünk válogatósak, a hagyományos, PC-kről ismert nagy csatolófelület mellett ugyanis egyre gyakrabban lehet szükség a telefonhoz, tablethez csatlakoztatható pendrive-okra, amelyek microUSB végződéssel rendelkeznek. Egyes modelleken találunk olyan csiki-csuki megvalósítást, ahol mi magunk választhatjuk ki, hogy melyik típusú csatlakozó “lóg ki” a készülék burkolatából. Akadnak persze még cifrább extrával ellátott modellek is, mint például a Kingston DataTraveler Locker+ modelljei, amelyeken beállíthatjuk, hogy amit rámásolunk, azt automatikusan szinkronizálja egy felhős tárhellyel is, így duplán biztonságba helyezve az adatokat.
