Amikor a nácik nyerik a világháborút, az embert elítélik, mielőtt bármit elkövethetne

2040. Jesse Slate toborzási tanácsadó befizeti magát múzsának. Amellett, hogy kikapcsolódásra vágyik, szeretné kicsit úgy érezni, hogy van némi értelme az életének. Nincs egyedül ezzel ebben a jövőben, ahol lehetséges az időutazás. Egy élelmes cég, kihasználva a piaci rést, számos múzsaszerepet nyitva tart: az időben visszautazva a kedves vevő ihletheti meg a népszerű művészeket.
Slate nagy kedvencét, kora legnépszerűbb sci-fi íróját, Jack Dowland-et választja. Visszautazik hozzá az időben, is próbálja meggyőzni, hogy írjon tudományos-fantasztikus irodalmat, az író azonban annyira magába fordul a váratlan találkozástól, hogy soha többé semmit nem ír. Slate múzsaként vallott kudarca akkora, hogy amikor visszatér a saját idejébe, megkérik, legközelebb Hitlert ihlesse meg…
Jack Dowland karaktere valójában az író, Philip K. Dick alteregója. Olyannyira, hogy a Kétbalkezes Orfeusz című novella 1964-ben, Jack Dowland álnév alatt jelent meg először az Escapada magazinban. Bár Philip K. Dick a sci-fi műfajának egyik legnagyobb látnoka, aki alapjaiban változtatta meg a műfajt, életében nem volt túlságosan sikeres.

Az áttörést Ridley Scott legendás Blade Runner (Szárnyas fejvadász) című filmje hozta meg, ami Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényén alapul. Kicsit későn: az író néhány héttel a bemutató előtt halt meg 1982. március 2-án, vagyis éppen ma harmincnégy éve. Legizgalmasabb ötletei szubjektív válogatásával emlékszünk rá.

Cephalokromoszkóp
Philip K. Dick műveinek egyik visszatérő motívuma az emberi elme tanulmányozása. A Kamera által homályosan című regényben a cephalokromoszkóp vagy cephszkóp nevű készülék a használó agyhullámainak látható leképezését vetíti ki – kikapcsolódási céllal, mint a televízió. Ezzel Dick némileg korunk nárcisztikus kulturális gyakorlatait is megelőlegezte.

Voight-Kampff teszt
Talán a Voight-Kampff gép az egyik legelgondolkodtatóbb koncepció. Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? szerkezete egy egyén testi reakcióit (pulzus, pupillák, stb.) megfigyelve azt vizsgálja, hogy valódi empátiát képes-e mutatni, hogy így kiderüljön: emberről vagy androidról (replikánsról) van-e szó. Mitől ember az ember? – merül fel a kérdés, a Voight-Kampff teszt szerint pedig az érzelmi intelligencia a különbség. A regény végkicsengése azonban már a kérdés létjogosultságát is aláássa.

Prekogok

A Tom Cruise főszereplésével vászonra vitt Különvélemény leghátborzongatóbb szereplői a prekogok, a rendőrség alkalmazásában álló torzszülött jövőlátók, akik segítenek abban, hogy már a bűntény elkövetése előtt le lehessen tartóztatni a jövőbeli tettest. A kérdés örök: önmagát teljesíti-e be a prófécia? Oidipusz akkor is megölte-e volna apját, ha egy jóslat nem figyelmezteti erre? És a novellában hasonlóképpen: John Anderton akkor is elkövetné a gyilkosságot, ha éppen nem köröznék érte?

Sógumpipa
A Visszafelé világ, az egyetlen gondolatszilánkból kibontott néhány száz oldal abból az elképzelésből indul ki, hogy az univerzum tágulását összehúzódás fogja követni, ami a lineáris idő megfordulásával is jár. A holtak csontjaira idővel visszakúszik a hús, kimásznak a sírból, majd néhány évtized alatt visszafiatalodnak az anyaméhbe, ahol szépen feloldódnak. Dick virtuozitását mutatja, hogy mennyire odafigyel az apró, szórakoztató részletekre – azokra, amiket egy pohár bor mellett, a verandán lehet kitalálni az igazán jó barátokkal: a telefonbeszélgetések „viszhall”-lal kezdődnek és „helló”-val végződnek, a cigaretták pedig nem csonkig égnek, hanem csikkről épülnek fel teljesen, majd érintetlen állapotukban kerülnek vissza a dobozba. Az evés is fordítva működik, az emberek naponta többször ételt öklendeznek fel, majd köpnek ki a tányérokba, s ennek minden pillanatát gyűlik. Élvezetet egyedül a titokzatos sógumpipák használata okoz.

Nehezen vonszolja magát a sáska
Az egyik legfrissebb PKD-adaptáció az első évadánál tartó Ember a fellegvárban sorozat, ami egy olyan alternatív valóságot mutat be, ahol a nácik és a japánok nyerték meg a második világháborút. A sorozat és könyv sztorija nagyon különböző. Például míg az előbbiben a Nehezen vonszolja magát a sáska titokzatos fimtekercseket jelöl, a könyvben ez a címe annak egy hatalom által üldözött könyvnek. A filmek és a könyv is, a regény világához képest alternatív valóságot mutatnak be. Olyan kirándulás ez, ami a miénktől nagyon különböző világon belül még egy valósággal odébb kalauzol: náci győzelem helyett mi lett volna, ha a világháború megnyerése után Winston Churchill még húsz évig kormányozza Angliát?