Anyafarkas, gyilkológép – A farkas gyermekei A farkas gyermekei egy családalapítási kisokos is lehetne androidok és szélhámos ateisták számára. Mert gyereket nevelni nem könnyű és az első három rész alapján a legnagyobb problémát nem is az emberevő földönkívüliek jelentik. Ridley Scott olyan címekkel bővítette és adott teljesen új fordulatot a sci-fi históriának, mint A nyolcadik utas: a Halál, vagy a Szárnyas fejvadász. A rendező 55 éves munkássága során számos más műfajt is meghódított (Gladiátor – peplum). Utóbbi években mégis legnagyobb dobása, az Alien-filmek által kitaposott ösvényére lépett és – objektív mércével is – megosztó darabokat rendezett. A Prometheus, ahogy a címéből is kiderül, valami új irányba mozdította a xenomorph történeteket, hogy aztán az Alien: Covenant mindezt a kukába dobja és felemlegesse az klasszikus formulát. A kettő között egy stílusban eltérő, de rendkívül szórakoztató és valahol tényleg tudományos alapokon nyugvó fikciót filmesített meg: Mentőexpedíció. A farkas gyermekei előtt a nagy kérdés csupán ez volt: melyik Ridley Scott köszön vissza az HBO Max legújabb sorozatából? Mindenkit szeretnék megnyugtatni. Az eredeti. Sir Scott nem csak a sorozat első két részét rendezte, de executive producerként a teljes széria fölött bábáskodik, amit Aaron Guzikowski írt. A cselekmény akár ismerős is lehet, de nem egyszerű. A nem túl (de azért megnyugtató módon) távoli jövőben az emberiség két részre szakadt: hívők és ateisták. Az előbbiek egy Bárka nevű hatalmas űrhajóval hagyják el a pusztulás szélén álló Földet, míg utóbbiak egy kisebb, de gyorsabb hajóval két androidot és emberi embriókat küldenek a mélyűrbe. Az androidok stílusosan Anya (Amanda Collin) és Apa (Abubakar Salim) neveket kapnak és valóban ilyen szerepet töltenek be a hat cseperedő csöppség társaságában, amit a két színész kellő pontossággal alakít. Idővel azonban a gyerekek fogyni kezdenek, míg csak Campion (Winta McGrath) marad életben. Amikor a fiú magától is egy istenképet kezd kialakítani magában, megérkezik a Bárka is. A konfliktus szinte borítékolható a hívők és Anya közt, aki időközben rájön, hogy egy tömegpusztító harci robot rejlik a szintetikus bőre alatt. A farkas gyermekei a családalapítás és fenntartás nehézségeit mélyrehatóan taglalja egy erre alkalmatlan világban sajátos űrháborús kontextusban. Vajon meddig tart a szülői felelősségvállalás? Jó anya-e az, aki ordít a gyerekével, ha annak érdekében is teszi ezt? Mik a sajátosan anyai és sajátosan apai jegyek egy családban? A farkas gyermekei érzékletes pontossággal ad egyfajta választ ezekre a kérdésekre az androidszülőkön keresztül. A családvédelmi attrakciós terv pedig mindjárt két oldalról is érkezik. A hívők Bárkáján utazik két imposztor is (Niamh Algar és a Vikingekből jól ismert Travis Fimmel). A csalók elhivatott módon nyugtázzák, hogy bizony az új személyazonosságukhoz egy gyerek is tartozik. A sorozat pedig szintén érzékenyen érinti a nevelőszülői alkalmasság témáját ezzel a bolygóközi körítéssel. Nem véletlen, hogy nem emberi szülők nevelik a Kepler-22b kolóniájának első generációját, ahogyan a Földön túli és kívüli világ sem az. A távoli bolygó (amire egyébként Dél-Afrika vidékén találtak rá az alkotók) olyan környezetet biztosít a történetnek, ami kis túlzással bibliai magasságokba emeli. A sokszor egyszerű, éppen ezért példázat jellegű cselekmény a sivatagos világban az ószövetségi fejezeteket juttatják az élelmes nézők eszébe. A vissza-visszatérő vallási és nevelési témákkal kiegészülve pedig egy új Genezisként is értelmezhető a sorozat. A rengeteg gondolatnak azonban ára van. A farkas gyermekei nem az a sorozat, ami a következő évek előfutára. Bármennyire is értékes, érdemeit nem a progresszivitásában kell keresni. Bár szigorúan nézve sem lesz didaktikus, a stílus és a setting a sci-fi múltját idézik. A letisztult formák, az emberszerű androidok a tudományos fantasztikum hőskorát hozzák vissza, a kimunkált filozófiai háttér pedig a nagy múltú műfaj komolyabb darabjait emlegeti fel. Anya robotdémon módban akár az 1927-es Metropolis androidja is lehetne, de a hajóbelsők is a hatvanas évek minimalista dizájnjaira hasonlítanak. A múltidézés persze nem bűn, az alapokhoz való visszatérés pedig üdítően hat egy ingerdús környezetben. A farkas gyermekei ezzel együtt sem egy kort tévesztett formula. Két filozófiaóra között azért becsúszik egy háborús jelenet, vagy egy feszült menekülés a hanghullámmal agyat robbantó repülő android elől. Ridley Scott ezúttal rátalált arra a történetre, amin keresztül nagyot meríthet a sci-fi toposzok vizében és az HBO-n keresztül a nézőkre öntötte azt. A farkas gyermekei egy áthallásos tanmese a családról, a gyereknevelésről, amit sokszor nehezítenek ragadozó humanoid űrlények. A sorozat a maga retró módján erőteljesen fejti ki a gondolatait, ehhez pedig sokszor inkább az észre, mintsem az érzelmekre hat. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/a-farkas-gyermekei-kritika
