Szabó Lőrinc: Az anyák Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a nő szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen, öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve elrendelés: ők a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet... Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet!
Donászy Magda: Anyukám, szeretlek! Anyák napján Téged virággal köszöntlek, és csak annyit mondok: Anyukám, szeretlek! Anyukám, szeretlek, virággal köszöntlek, mint a gyönge gyökér a jó anyaföldet. Gondoztál nap mint nap, aztán évről évre. tanítottál szóra, dalra, színre, szépre. És ma, anyák napján, mint a mag a földet, életadó anyám, virággal köszöntlek!
József Attila - Nem tud úgy szeretni.. Nem tud úgy szeretni a világon senki, mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kívántam megtette egy szóra, még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, magát nem kímélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
