Arany János (1817-1882) Arany János 1817 március 2-án született, Nagyszalontán. Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is házasodott. Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik gazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt egy ideig. Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála). 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék (kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg. Művei Elbeszélő költemények Ezek közül a jelentősebbek: a Toldi-trilógia (a Toldi, a Toldi estéje, a Toldi szerelme) a Csaba-trilógia – amelynek csak az első része, a Buda halála készült el teljesen A nagyidai cigányok című műből (1851) a forradalom ironikus értékelését ismerhetjük meg. A Bolond Istók-ban, (aminek első éneke 1850-ben, a második 1878-ban készült el) miként A nagyidai cigányokban is Arany első nagyepikai művének jellegzetességét fejlesztette tovább: a szerkezetnek különböző szintjein tagadta meg a folytonosságot. A költemény előre haladásával kibontakozik a magát kigúnyoló elbeszélő hangnem. Lírai költészete A rab gólya (1847): Letészem a lantot (1850) Kertben (1851) Visszatekintés (1852) A lejtőn (1852–57) Balladái Mátyás anyja (1854): Zách Klára (1855) A walesi bárdok V. László (1853) Szondi két apródja (1856) Ágnes asszony (1853 Az örök zsidó (1860 A késői korszak az "Őszikék" baladái, 1877-ben keletkeztek: Tengerihántás Híd-avatás Vörös Rébék A kép-mutogató Műfordításai Versek Sir Patrick Spens (skót ballada); kínai népballadák (angolból) néhány vers, ballada, epigramma Horatiustól, Ludwig August Frankltól, Robert Burnstől, Goethétől, Byrontól (Az új görög dalnok – a „Don Juan” című elbeszélő költemény részlete), Thomas Moore-tól. Színművek Arisztophanész összes komédiája Shakespeare Hamlet, dán királyfi János király Szentivánéji álom Prózafordítások Nyikolaj Gogol: A köpönyeg (német nyelvű kiadás alapján) Egyesületi, testületi tagságai A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli főtitkára, igazgatója és rendes tagja A Kisfaludy Társaság igazgatója és rendes tagja A Concordia budapesti jótékonysági egylet tiszteletbeli tagja A bölcsészhallgatókat segítő egyesület bizottságának tiszteletbeli tagja Dolgozó szobája: A Tölgyek alatt című művében több idősík jelenik meg. A jelen idősíkja: Margit-szigeten egy nagy tölgy alatt ül. A második idősik a gyermekkora, ahol tölgyfára mászott. A harmadik idősík pedig a jövő: tölgy legyen a fejfája. Valamint van egy meghatározhatatlan idősík is, amiben mindenhol jó, de legjobb a tölgyfák alatt. Ezek alapján összeáll Arany életrajza. A mű tehát egy életrajzra való visszatekintés (mint az Epilógusban). Egész életén keresztül elkísérte, s így társává fogadta. A tölgy a természetes életérő jelképét hordozza: a tölgy virul, ő meg csak tengődik (Berzsenyi: Magyarokhoz I. Itt a tölgy, mint az ország jelenik meg). Azzal, hogy Arany a tölgyhöz köti saját életét, a tölgy saját önjellemzés részévé vált. A tölgy jelentését (erkölcs, szilárdság, stb.) kapcsolja magához, de ezt közvetlenül nem mondja ki. A romantikában ez nem volt közvetett (A Tamburás öregúrban is közvetett: azonosulás és megkülönböztetés kettőssége). A második versszak harmadik ill. negyedik sora szó szerint ironikus: ezt az idős emberekre mondják, amikor már szenilisek. A hatodik versszakban történik meg a gyermekkor második visszaidézése. Itt ezt bonyolultabban helyezi el. Nem jelzi nyelvtanilag (jelen idő), hanem lebegteti az idősíkot. A hetedik szakaszban metafora jelenik meg: a villámlás - ami félelmetes jelenség - hazamegy. Távolodik a dallamos zenétől. Sárváry Antal ellenverset írt. Azt mondta, Arany licenciái verselési hibák. Ezek a verselési hibák egy modernebb, prózába hajló, dallamos zenétől távolodó stílus következményei. Sárváry a nemzeti romantikát kéri számon.
