Húsz éven belül három olyan esemény is történt a XVI. században, amelyek önmagukban is képesek lettek volna megrengetni Magyarországot. És mindhárom dátuma augusztus 29-e volt. A középkori Magyar Királyságot gyakran sújtották belviszályok, dúlták véres háborúk, de összességében egy aktív, erős államként tekinthetünk rá. Egyes uralkodók keze alatt valódi középhatalom Európa közepén. Az a valami akkor romlott el, amikor az Oszmán Birodalom világhódító útjára indult. 1521. augusztus 29., Nándorfehérvár Bizánc eleste után a szultáni had gyorsan közeledett, és - persze némiképp kisarkítva a képet - a XV. század közepén egyetlen vár állt a török és a keresztény Európa között: Nándorfehérvár, a mai Belgrád. Elég egy pillantás a térképre hogy lássuk, ha a vár elvész, többé semmi nem állja az ellenség útját Budáig, Bécsig. Egy maroknyi szerb és magyar harcos 1456-ban világraszóló győzelmet aratott itt, ám 1521-ben már sehol nem voltak "Hunyadnak karjai". Az országnagyok magukkal voltak elfoglalva, a végvárak állapota folyamatosan romlott, a védelmet sok helyen leépítették. Ez év májusában pedig Nagy Szulejmán rettentő sereget indított Magyarország ellen. Óvatosan közeledett a török, élt még benne Hunyadi János emléke, de komoly ellenállásba nem ütközött. A sebtében összekapott magyar hadak tétlenül nézték, ahogy augusztus 29-én Nándorfehérvár elesik. Az ország kapuja nyitva volt, Szulejmán visszavonult. 1526. augusztus 29., Mohács A törökök évről-évre egyre több várat kerítettek kézre, míg 1526 májusában ismét Szultáni sereg indult támadásra. Az urak megint önmagukkal voltak elfoglalva, a külföld sem érezte magénak a problémát. Az országgyűlés Rákos mezején összeült, de érdemi döntésre képtelen volt: sérelmeikkel és vitás ügyeiket erőltették. A nemesek vonakodtak táborba szállni, a királyi kincstár üres volt. II. Lajos Július 2-ára rendelte el a hadak gyülekezőjét Tolnára, de ő maga is csak 20-án hagyta el Budát. Közben a török augusztus elejére átkelt a Dráván, és Szulejmán ezúttal már nem egy várért jött, hanem az országért. 1529. augusztus 29-én Mohácsnál megtörtént a tragédiával végződő összecsapás. Tegyük azért hozzá, hogy az urak ha összefogni nem is tudtak a hazáért, meghalni érte annál inkább: vitézül harcoltak, a királlyal együtt az ország színe-java odaveszett. 1541. Augusztus 29., Buda Azért nem mindenki. Szapolyai János erdélyi vajda, az ország egyik legbefolyásosabb, legnagyobb hatalmú embere lekéste az ütközetet, így egy csapásra ő lett az egyetlen az országban, akinek ütőképes haderő maradt a kezében. Mohács után a török kirabolta, felégette Budát és Pestet, majd elhagyta az országot. Jánost pedig a rendek még ősszel királlyá választották. Alig egy hónap múlva egy másik gyűlés Habsburg Ferdinándot ültette a trónra. A vége az lett, hogy a szultán Szapolyai mellé állt, az ország két részre szakadt. Szapolyai János 1540-ben meghalt, koronája csecsemőkorú fiára, János Zsigmondra szállt. Nagy Szulejmán szultán ez alkalommal szükségét érezte, hogy személyesen biztosítsa támogatásáról az ifjú királyt. Miközben pedig János Zsigmond, Izabella és a magyar előkelők a török táborban hajbókoltak, a janicsárok városnézés ürügye alatt elfoglalták Budát. És vajon milyen napra esett mindez? Augusztus 29-ére, 1541-ben.
