Igaz, csak képletesen, de akkor is ez volt az egyik legmenőbb dolog, amit apa valaha tett. Charles Duke, az Apollo-16 holdkompjának pilótája nemcsak a Holdon valaha járt legfiatalabb emberként vonult be az űrhajózás történetébe, de ő volt az első (és eddig egyetlen), aki a Holdon töltött három napja során egy családi fotóját is elhelyezte az égitest porába, melyen feleségével és két fiával együtt látható. De vajon mi késztette erre az űrhajóst? A válasz igen egyszerű: a kiképzése során a férfi ideje jó részét Floridában töltötte, családja pedig a több, mint ezerhatszáz kilométerre fekvő Houstonban élt, így a gyerekek nagyon ritkán láthatták édesapjukat. Hogy izgatottá tegyem a gyerekeket a hamarosan induló út miatt, megkérdeztem tőlük: “Velem akartok jönni a Holdra? Csinálhatunk egy fotót az egész családról, és akkor mindenki eljöhet velem.” A fiúk persze nem mondtak nemet. A küldetés óta eltelt negyvenhárom év persze nem múlt el nyomtalanul a fotó felett, hiszen a leszállás helyén a hőmérséklet minden hónapban 200 °C-ra melegszik, éjszakánként viszont az abszolút nulla fok (‒273,15 °C) közelébe zuhan. A csomagolására használt zsugorfólia nem bírja jól ezeket a hőmérsékleti viszonyokat. A fotó egészen jól nézett ki, mikor ledobtam, de sosem láttam többé, és azt hiszem, mostanra már teljesen megfakult. Sajnos a következő, a környéken történő holdraszállásig ez nem derül ki, hiszen az apró fénykép mérete miatt láthatatlan az égitestet figyelő és fényképező műholdak számára. De mindez persze nem számít, hiszen a legfontosabb, hogy a tett nagyon sokat jelentett a család számára, a gyerekek pedig biztosan iszonyú boldogok és büszkék voltak.
