Mikor ezt írom (a cikk a decemberi Könyves Magazinban jelent meg - a szerk.), épp úgy néz ki, hogy gigabájtadó helyett nemzeti konzultáció lesz. Tekintsük ezt a cikket inputnak ahhoz a kérdéshez, hogy mekkora az internet társadalmi és gazdasági haszna, hogyan befolyásolja ezt a támogatása vagy adóztatása, és mindez hogyan hat az olvasási szokásainkra. Néhány hete legkisebb lányomnak Csukás István Vakáció a halott utcában című könyvét kellett elolvasnia iskolai feladatként. Hirtelen sehonnan sem tudtam megszerezni, de Csukás István sok műve ingyenesen letölthető a Digitális Irodalmi Akadémia oldaláról, így gyorsan leszedtem, konvertáltam, feltöltöttem az e-könyv olvasóra, és odaadtam neki. Mint minden könyvek közt felnőtt szülőnél, nálunk is állandóan megy a teljesen kontraproduktív „mobilozás helyett tessék olvasni”-mantra, így kellemesen meglepett, hogy a Kindle-ön mennyivel gyorsabban, nagyobb természetességgel olvas az éppen kütyük között felnövő gyermek. Aztán egy héttel később teljesen összezavart, amikor egy újabb iskolai olvasmányt (Nemere István: Fantasztikus nagynéni, de erről most ne nyissunk vitát, lásd a Könyves előző számának kötelezőolvasmány-ügyi megmondását) már megsárgult Delfin-könyv formájában nyomtam a kezébe, és egy este a klasszikus-romantikus mondatot hallottam tőle: úgy szeretem a régi könyvek szagát, majd együtt szagolgattuk a megsárgult Nemere Istvánt. (A vizuális típusoktól elnézést kérek fordulatért!) Könyves magazin 2014/3. Libri-Shopline, 2014, 104 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF Mit találsz a magazinban? 5 exkluzív Gyarmati Fanni-fotó, Putyin és a legfontosabb orosz írók, Interjú Vámos Miklóssal, Lionel Shriverrel, Szorokinnal Aztán nem sokkal később, utazás előtt konstatáltam, hogy Ngügi wa Thiong’o kenyai író óriásregénye, a Wizard of the Crow (nagyon ajánlom egyébként, az egyszerűség kedvéért most címkézzük afrikai mágikus realizmusnak), amelyet éppen olvastam, nem fér be a csomagomba. Nem csoda, majdnem 800 oldal. Alapdilemma, hogy illik-e lekalózkodni az e-könyvet, ha már megvan a papírkönyv – én most úgy döntöttem, hogy igen, hiszen csak folytatom a könyvet, aztán visszajövök, és megint folytatom papíron – egyébként is meggyőződésem, hogy a papírkönyv vásárlása mellé grátisz kellene járnia az e-könyv változatnak. Ilyet nem csináltam még, olvasok papíron és Kindle-n is (vagy tableten, mobilon, PC-n, hiszen elvileg bármelyiken tehetném), de egy könyvön belül még nem kevertem a kettőt. Egy ilyen vaskos, nehéz, egy kézzel nem tartható, járművön, utcán, kádban vagy szinte bárhol csak nehézkesen olvasható könyv esetében egyértelmű a Kindle előnye, így aztán vissza sem tértem a papírpéldányhoz. Azt is most észleltem először, hogy mennyire más a könyv „elfogyasztásának” érzékelése a Kindle-n, amely nem oldalszámokat, hanem százalékokat ír ki, és fizikailag nem érzi az ember az előrehaladást, nem fogynak a lapok, nincs meg a jól ismert érzés, ahogy az egymásra rakódó lapok súlya jobbról fokozatosan átköltözik balra. És nem kell könyvjelző sem, amire én mindig valamilyen kóbor papírt – étteremszámlát, busz- vagy vonatjegyet, névkártyát, szórólapot – használok. Ezeket aztán mindig benne hagyom a könyvben olvasás után, így évekkel később is fel tudom idézni a könyvjelző alapján az élethelyzetet, amelyben olvastam. Itt is írtam korábban a hely és a szöveg viszonyáról, hogy milyen Maigret-t olvasni a Place Dauphine-en (kávézószámlát hagytam benne), Nesbø-t Oslóban (villamosjegy), Sebald angliai utazóesszéjét a történések helyszínén (az angol vonatjegy az egyik legjobb könyvjelző). Ilyenkor úgy érzem, hogy a könyvben hagyott cetlivel a könyv értékét is megnövelem – persze csak a magam számára. Ezek persze inkább apró olvasói rigolyák, nem érdemi különbségek, a leginkább csak az, hogy a könyv súlya és formátuma nem emlékeztet folyton arra, hogy hosszú vagy rövid, súlyos vagy zsebméretű könyvet olvasunk-e, ami azért hordoz valami implicit esztétikai információt, és ennek a tudata valamelyest befolyásolja a befogadást is. Az e-könyv és a kreatív rombolás - KönyvesBlog
