Az európai öröklési bizonyítvány egy olyan, az összes tagállamban azonos hatályú bizonyítvány, amely az ellenkező értelmű bizonyításig jogerősen meghatározná az örökség kedvezményezettjeit, a hagyatéki ügyek intézésével megbízott személyeket és azok hatáskörét. Meghatározza az örökséget alkotó javak összességét, továbbá rendelkezik az örökléskor alkalmazott jogról, így hivatalos iratként egyszerűsíti az eljárást az összes tagállam vonatkozásában. Minden ország öröklési joga rendkívül sajátos, „nemzeti", évszázadokon keresztül alakult ki, eltérő történelmi helyzetek formálták. A következő esetek is jelzik, milyen gyakorlati problémákkal szembesülnek az örökösök. A magyar hölgy és az angol férfi Angliában ismerkedtek meg, házasságot is itt kötöttek. Később Magyarországra költöztek, és előrelátó módon közjegyző előtt házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, mondván: akármi történhet. Történt is, a kapcsolat sajnos megromlott, a férj visszaköltözött az esős szigetországba, beadta a válókeresetet. A procedúra jelenleg is tart, kérdés, hogyan és mennyiben ismerik el a magyar közjegyző által elkészített házassági vagyonjogi szerződést. A másik megtörtént eset: a német nyugdíjas Dél-Spanyolországba költözött, és úgy gondolta, az Északi-tenger metsző hideg szele helyett Andalúzia kellemes éghajlata alatt tölti utolsó éveit. Mindez később az örökösök számára gondot okozott. A hagyaték Németországban volt, ám a spanyol jogrend is egyértelmű volt: az elhunyt szokásos tartózkodási helye alapján spanyol bíróság dönthet az ügyben. Az örökösök természetesen tiltakoztak, és azt mondják, a német jog alapján a spanyol testület nem jogosult ilyen ítélet meghozatalára. A választás lehetősége A jelenlegi gyakorlat a következő irányba mutat. Alapesetben a szokásos tartózkodási hely határozza meg a hatáskörrel rendelkező hatóságot és az alkalmazandó jogot, ugyanakkor lehetőséget biztosítanak az örökhagyó számára, hogy kívánsága szerint választhassa az állampolgársága szerinti jogot. Ha valaki külföldre költözik, és nem tesz nyilatkozatot – a befogadó ország jogát alkalmazzák. Ha ezzel ellentétes tartalmú nyilatkozatot tesz - az állampolgársága szerinti ország jogát alkalmazzák végrendeleti, hagyatéki eljárásnál. Ezzel lehetősége nyílik arra, hogy megválassza a teljes vagyona átszállására irányadó jogot. Maradva az egyik fenti példánál: ha a Dél-Spanyolországban elhunyt német nyugdíjas hagyatéka Németországban volt, és nem nyilatkozott, illetve nem választott, nem vitás, melyik jogot kell alkalmazni. Forrás: chateaudelabasmaignee.com Félreértés ne essék, a vagyon megosztását, az illetéket, az örökösök személyét változatlanul a tagállamok jogszabályai határozzák meg, a nemzeti öröklési rend szabályozása nem tartozik közösségi hatáskörbe. A cél annak elkerülése, hogy egyazon hagyaték ügyében egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek a tagállamok bíróságain; ez csak az örökösök jogait sértené, és feltehetően az örökhagyónak sem az volt a szándéka, hogy vagyonához szerettei évekig ne juthassanak hozzá. A szabályok azt segítik elő, hogy egyértelmű legyen: vagy a lakóhely, vagy az állampolgárság szerinti országban, ám egy hatóság foglalkozik a teljes hagyatékkal. Európai öröklési bizonyítvány Az örökösi minőség bizonyítása különbözőképpen történik a nemzeti jogok alapján. Ezért az európai öröklési bizonyítvány egy olyan, az összes tagállamban azonos hatályú bizonyítvány lenne, amely az ellenkező értelmű bizonyításig jogerősen meghatározná az örökség kedvezményezettjeit, a hagyatéki ügyek intézésével megbízott személyeket és azok hatáskörét. Meghatározza az örökséget alkotó javak összességét, továbbá rendelkezik az örökléskor alkalmazott jogról, így hivatalos iratként egyszerűsíti az eljárást az összes tagállam vonatkozásában. Let's block ads! (Why?) Forrás...
