Az MTVA legyártott egy jó sorozatot – amit aztán alig fog látni valaki

Több mint fél évvel ezelőtt azt jósoltuk az Egynyári kaland kapcsán, hogy ha ez így megy tovább, még nézhető is lehet a közmédia. Nos, úgy tűnik, igazunk lett, hiszen az MTVA új, saját gyártású, hat részes minisorozata sem szükségszerűen rossz attól, hogy köze van a köztévéhez.
A hat epizód a Komédiás Színház (a jelenetek nagy része a Tháliában forgott) egyik készülő darabjának munkafolyamatát dolgozza fel a castingtól a darab bemutatójáig. Mindeközben három bonyolult szerelmi szálat is követünk (csakúgy, ahogy az Egynyári kaland esetében is) melyek lépten-nyomon keresztezik egymást, és értelemszerűen hatással vannak az előadás alakulására is. Fazekas Barnabás, a negyven éves rendező (Csányi Sándor) újracastingolja a bemutatandó darabot, főszereplőnek pedig jelenlegi szeretőjét, a huszonkét éves Tatai Lilit (Mikecz Estilla) teszi meg. Értelemszerűen az eredeti főszereplőnő, a huszonhárom éves Tószegi Kitty (Pálos Hanna) ezen eleinte kiakad, de különösebben nem foglalkozik az üggyel, nem úgy a színházigazgató (Szervét Tibor) által felvett negyvenes Báthory Alinda (Schell Judit), aki nem mellesleg a rendező ex-felesége… képzeljünk el még körülbelül ugyanennyi összetett kavarást huszonéves és negyvenes színházi arcok között, de erről még később.

Bátor dolog a színházi életről olyan sorozatot készíteni, mely nem akarja szépíteni azt, hogy a színfalak mögött milyen szintű korrupció, ármány és károkozás üti fel a fejét, mire egy darabot bemutatnak. Goda Krisztina és Divinyi Réka a forgatókönyvben a szerelmi kuszaságok mellett, illetve ezekből építkezve pedig óvatosan, mégis szemérmetlenül mutatják be azt is, hogy a média miként barmolja tönkre a prominens színházi színészek magánéletét egy-egy jó időben lehozott bulváranyaggal Várbíró Zsolt (Géczi Zoltán) újságíró személyében, aki egyébként a nem kicsit áthallásos Klikk nevű szennylapnál dolgozik. Ugyan a jelen kulturális támogatási rendszer nem kerül szóba, mégis megemlékeznek róla egy ponton.
Ivánszky Dénes (Szervét Tibor) elkölti a színház támogatását, majd kifakadva kesereg titkárnőjének, hogy miért is lehet az, hogy mindenki fejős tehénnek nézi? A titkárnője pedig nemes egyszerűséggel csak annyit mond: “Talán a nyakkendője miatt.” Történetesen ebben a jelenetben a színház igazgatója lila nyakkendőt visel, ami a legenda szerint Orbán Viktor kedvenc színe, az MTVA-nak pedig alapszíne. Lehet csak az én fejemben állt össze egy ilyen konteó, de lássuk be: erős kritika, ha szándékos.

A sorozat első két része alapján senki nem dolgozik meg túlságosan azért, hogy megkedveltesse magát a nézővel. Mindenki ellenszenves valamiért, és ez a második rész végéig sem nagyon változik. Igaz ugyan, hogy egy-két karakter elkezdett jobban kibomlani, így korábbi szemétkedéseikre a jótékony feledés fátyla borul. Egyetlen karakter van, aki az elejétől fogva elnyeri a néző rokonszenvét: Palotás Nóra (Lovas Rozi), a feltörekvő ruhatervező, aki egy kis ügyeskedés árán bekerül a színházba mint öltöztető. Lovas könnyed természetességgel játssza el a karakterét, jelenléte mentes minden manírtól és felszínességtől. A rendezők, Nagypál Orsolya és Miklauzic Bence egyenletesen hozták össze a részeket, nem lógnak ki egymás mellől a jelenetek, a színészek is csak ritkán csapnak át modor-parádéba – ebben sajnos Szervét Tibor az egyik főkolompos -, és ez is inkább az idősebb színészekre igaz, jellemzően azért, mert karaktereik is annyira egydimenziósak, hogy nehéz őket elmélyíteni.

A Shell Judit alakította Báthory Alinda legjobb barátnőjének, Lajtai Petrának (Szávai Viktória), aki a színház dramaturgja és az igazgató felesége, nem mellesleg két gyermekes anya, megtetszik egy 25 éves restaurátor fiú, Kőváry Dani (Fehér Tibor). Újabb olyan pont amikor a nagy korkülönbséggel operáló szerelmi szál furcsa lehet, és kinyitogat bizonyos bicskákat. A “mindenki mindenkivel kavar”-dramaturgia nem biztos, hogy elsőre szimpatikussá teszi a sorozatot a szupererkölcsös köztévé fogyasztói számára, de nem győzöm hangsúlyozni: a színházi világban kb. mindennapos az, amit a sorozat lefest. Ez nem kell, hogy tessen a nézőnek, sőt a Csak színház és más semmi kifejezetten szeretné bemutatni ennek a világnak a visszásságait. Ez egyébként már az Egynyári kalandban is tetszetős volt, hogy nem akar szépelegni arról, hogy milyennek is kellene lennie a fiataloknak. Olyan, mintha az MTVA ezekkel a sorozatokkal hagyna magának pici szelepeket amin kiengedheti a gőzt a kormány családpolitikájával szemben.
Szóval összességében rendben van a forgatókönyv, mert valami olyasmit mutat meg, amit ritkán láthat az átlag tévénéző. Rendben van a rendezés, mert egységes és jól komponáltak a részek. Rendben vannak a színészek mert jól működik a kémia, ráadásul a maga műfajában vicces is a sorozat. (Beszédes mondjuk, hogy a sajtóvetítésen a leghangosabban rötyögők a 60 pluszosok voltak.) A látványra sem lehet igazán panaszunk Babos Tamás gyönyörűen fényképezi a filmet. Kompakt darab, a hat epizódot remélhetőleg megéri majd végignézni. Viszont van itt néhány bosszantó dolog is.
Nehéz eldönteni, hogy a sorozat igazából kinek is szól. Az Egynyári kaland esetében egyértelmű volt, hogy a fiatalabb generáció volt a célközönség. Akik fogékonyak egy színházi környezetben játszódó, romantikus felhangú, humortól sem mentes komédiára, valahogy úgy képzelem, hogy azok a nehéz nap után tévé előtt vasalgató háziasszonyok akik egyébként ugyanezt a műveletet a Barátok közt előtt teszik.
Ebből következik a problémám a műsorsávot illetően, ugyanis a Duna Tévé az első részt vasárnap este 21:00-kor fogja levetíteni, amikor, úgy hiszem, a háziasszonyok már pont nem vasalnak. Lenne ugyan idejük vegytiszta tévéfogyasztásra, de aligha hiszem, hogy a Duna TV pont vasárnap este kilenckor produkálná a legnagyobb nézettséget, hacsak nem arra gyúrnak, hogy a Magyarország, szeretlek után hirtelen több ezren maradnak emiatt a tévéképernyő előtt.

Különösen elszomorító, amikor egy jónak ígérkező sorozat után kutat az ember az interneten, és jóformán semmilyen adatot vagy marketingtevékenységet nem tud hozzárendelni a cikkéhez. Mindössze hat darab interjút a mediaklikk.hu-n, az egyébként nagyon igényes főcímet és egy teljesen értelmezhetetlen promóvideót találtam a youtube-on, ami nem más, mint képek montázsa, irgalmatlan hányingerkeltő betűtípussal, amit egy napja már el is távolítottak.
Sehol egy tisztességes promóciós kép vagy jelenetfotó a sorozatból (a fentieket nagy nehezen vadásztam le más oldalakról), esetleg plakát, adatok a sorozat költségeiről vagy bővebb háttér-információ bármiről. A médiaklikk.hu-n ugyan fellelhető egy werk, de az mindössze 1:15 másodperc hosszúságú. Mentségére legyen mondva a marketingnek, hogy január 9.-én egy egyórás werkfilmben mutatják be a produkció háttérmunkálatait. Hogy hol? Természetesen a Dunán 12:50-kor. Szerencsére Kálomista Gábor producer külön kiemelte:

Ez a sorozat nagyon jó lett!

Bízva a sorozat sikerében ide teszek egy bögrét amit a vetítésen kaptam, és ami alapján az is feltűnő, hogy a készítők rábízták magukat a Csak szex és más semmi egykori marketingeseire.