Tudomány Bacilusként fertőzték meg Leninnel a végelgyengült Romanov-sast

Kereken száz éve, 1917. november 7-én vette kezdetét a bolsevik forradalom szülőatyjáról később Leningráddá átkeresztelt Szentpéterváron a kommunista diktatúra hosszú évtizedeiben csak nagy októberi szocialista forradalomként emlegetett államcsíny. A marxista történetírásban objektív szükségszerűségként leírt bolsevik zendülés nyomán kiépülő monolit diktatúra a huszadik század egyik legzsarnokibb rendszerévé nőtte ki magát, amelynek alapjait Vlagyimir Iljics Uljanov, a felvett mozgalmi nevén Leninként ismertté vált hivatásos forradalmár rakta le.


Orosz nép, nagy hazánk tönkremegy!
Közeleg az utolsó óra!
Én, Kornyilov tábornok... kijelentem, hogy az Ideiglenes Kormány a szovjet bolsevik többségének nyomására egyetértésben cselekszik a német vezérkar terveivel...
Ebben a fenyegető pillanatban az ország elkerülhetetlen pusztulásának felismerése azt parancsolja nekem, hogy az egész népet felhívjam haldokló hazánk megsegítésére.

(Kornyilov tábornok felhívása a néphez, 1917 szeptemberében)

Nem csak Bruszilov offenzívája, hanem Oroszország is összeomlott


Az első világháborúban az antant oldalán hadat viselő Oroszország helyzete 1917 első hónapjaiban kritikusra fordult. A háborús ínség szülte és a cári kormányzat által kezelhetetlennek bizonyult belpolitikai elégedetlenség, a februári forradalom hatására II. Miklós cár március 15-én lemondott.



II. Miklós cár családja körében

Forrás: Wikimedia Commons

Két nappal később Lvov herceg elnökletével megalakult az első ideiglenes kormány,

amely megpróbált úrrá lenni a válságon. Lvov herceg kabinetje a fronton is igyekezett megszilárdítani a katonai helyzetet, amit a kormány hadügyminisztere, Alekszandr Kerenszkij utasítására a galíciai fronton június 17-én Bruszilov tábornok parancsnoksága alatt elindított offenzívával kívánt elérni.



Georgij Lvov herceg, az Ideiglenes Kormány feje

Forrás: Wikimedia Commons

Kerenszkij azonban rosszul mérte fel a helyzetet, és nem vette figyelembe a hadsereg mélypontra esett morálját.

Súlyos hibának bizonyult a katonai tanácsok, az úgynevezett szovjetek felállításának eltűrése is.

A bolsevik hangadók befolyása alatt álló szervezetek ugyanis jogosultak voltak felülbírálni a hadvezetés által kiadott parancsokat, tovább rombolva az amúgy is már gyenge fegyelmet.



Orosz katonák a fronton

Forrás: Wikimedia Commons

A Bruszilov-offenzíva a kezdeti sikerek után a német csapatok ellenállásán elvérzett, és az orosz hadseregcsoport a július 3-án elindított német ellentámadás nyomása alatt súlyos veszteségeket elszenvedve és területeket feladva volt kénytelen visszavonulni. Ez volt a cári Oroszország utolsó offenzív kísérlete az első világháborúban.

Porba hull a Romanov-sas mindkét feje


Az Ideiglenes Kormányt jelentősen meggyengítette a fronton elszenvedett katasztrófa,

ami reális veszéllyé tette a bolsevik államcsínyt.

A bolsevikok igyekeztek is kihasználni a Bruszilov-offenzíva összeomlása után kialakult haragos elégedetlenséget a hatalom puccsszerű megragadásához.



Bruszilov tábornok offenzívája volt az utolsó orosz támadó hadművelet az első világháború idején

Forrás: Library Of Congress

A július 4-i államcsínykísérletük azonban kudarcba fulladt,

a hangadók közül Trockijt, Lunacsarszkijt és Kamenyevet letartóztatták majd börtönbe csukták, Leninnek azonban sikerült Finnországba menekülnie. Július 22-én lemondott Lvov herceg, akit Kerenszkij követett az Ideiglenes Kormány élén.



Alekszandr Kerenszkij a bolsevik puccsig állt az Ideiglenes Kormány élén

Forrás: Wikimedia Commons

A mérsékelt baloldali illetve liberális nézeteket valló Kerenszkijt sokan – főleg a royalista érzelmű tisztikarban – túlontúl engedékenynek tartották a bolsevikokkal szemben.

Ez az elégedetlenség szülte Kornyilov tábornok szeptember 7-i katonai puccskísérletét, ami azonban kudarcba fulladt.



Kornyilov tábornok royalista jellegű puccskísérlete kudarcba fulladt

Forrás: Wikimedia Commons

A royalista indíttatású puccsra adott válaszként szeptember 14-én hivatalosan is megszüntették a cári rendszert, és Oroszország köztársaság lett.

Lenin számára egyenesen kívánatos volt az erőszakos rendszerváltás


A bolsevik forradalom motorja, Vlagyimir Iljics Ulajnov, aki 1902-től vette fel a Lenin nevet, az 1905-ös orosz forradalom kudarca után, amelyet a cár a társadalmi reformokra tett hangzatos ígéreteivel sikeresen leszerelt, jobbnak látta, ha önkéntes száműzetésbe vonul.

Lenin 1907-ben hagyta el Oroszországot.



A bolsevik forradalom atyja, Lenin (a képen középen) harcostársával, Sztálinnal (a kép bal szélén)

Forrás: Origo

A cári börtönt és a szibériai száműzetést egyaránt megjárt radikális baloldali nézeteket képviselő politikus 1907-ben először a finn nagyhercegségbe menekült, majd innen tovább folytatta európai körútját, ahol számos, szocialisták által szervezett kongresszuson vett részt.

Az első világháború kitörése után Svájcban telepedett le feleségével,

az őt tűzön-vízen át követő ugyancsak radikális baloldali mozgalmár Nagyezsda Krupszkajával együtt.



Nagyezsda Krupszkaja, Lenin felesége

Forrás: Wikimedia Commons

A svájci emigráció évei alatt alkotta meg Karl Marx tanainak részbeni továbbfejlesztésével, részben pedig egyfajta antitézisével a róla elnevezett eszmerendszert, a leninizmust,

amelynek alaptételei a kommunista hatalomgyakorlás katekizmusává váltak.

Lenin az oroszországi viszonyokból kiindulva megkérdőjelezte Marxnak azt a tételét, amely szerint a legfejlettebb kapitalista rendszerekből fog kifejlődni spontán történelmi szükségszerűségként a kommunizmus.



Karl Marx német közgaazdász és filozófus, a róla elnevezett baloldali eszemrendszer, a marxizmus megalkotója

Forrás: Wikimedia Commons

Lenin elitista nézeteket vallott,

mert felfogása szerint a kommunista rendszert egyedül az ideológiailag elkötelezett értelmiség, illetve az általa vezetett kommunista párt valósíthatja meg, mivel a munkások nem elég képzettek és intelligensek saját érdekeik felismréséhez, és érvényesítéséhez.



Lenin és legfőbb harcostársa, Trockij (nyilakkal jelölve) bolsevik pártfunkcionáriusok és katonák között

Forrás: Wikimedia Commons

A „leggyengébb láncszem" lenini tézisén alapult az a Marxéval szemben álló alapvetés, amely szerint a kommunizmus a világforradalom bekövetkezése nélkül is győzedelmeskedhet az olyan kevésbé fejlett kapitalista rendszerekben, mint amilyen a cári Oroszország is volt.



Lenin a Szmolnyijban

Forrás: Wikimedia Commons

Lenin számára megengedett, mi több, egyenesen kívánatos hatalomtechnikai metódus volt az erőszakos rendszerváltás,

valamint a „világjobbító" kommunista hatalom fenntartásának diktatórikus eszközökkel történő biztosítása. A baloldali körökben Európa szerte közismert és nagy tekintélynek örvendő teoretikus radikális nézeteire nem csak az elvtársai, hanem a német katonai titkosszolgálat is felfigyelt.

Wunderwaffe: Lenin, mint a Kaiser titkos csodafegyvere


1917-re a három évvel korábban kirobbantott „nagy háború" frontjai mindenhol megmerevedtek. A háborús veszteségek és ínség miatt a hadviselő államokban egyre erősebb lett az össztársadalmi elégedetlenség, amit a császári Németország legfőbb szövetségesénél, az Osztrák-Magyar Monarchiában a dunai birodalmat széteséssel fenyegető nemzetiségi szeparatista mozgalmak is súlyosbítottak.



II. Vilmos német császár

Forrás: Wikimedia Commons

Paul von Hindenburg tábornagy, aki 1916 augusztusától a német császári haderő főparancsnoka lett,

az ország minden erőforrását a „Reich" győzelmének kicsikarására mozgósította.

Von Hindenburg, és nem kevésbé tehetséges vezérkari főnöke, Erich Ludendorff gyalogsági tábornok egyaránt nyugaton szerettek volna áttörést elérni.



Paul von Hindenburg tábornagy, az első világháború idején, 1916-tól a szárazföldi haderő főparancsnoka volt

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A kétfrontos háború azonban - főleg azt követően, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1917.áprilisában hadba lépett az antant oldalán –, megakadályozta, hogy a döntő győzelem kivívásához elegendő seregtestet és haditechnikát összpontosítsanak a nyugati fronton. A császári Németország számára ezért semmi sem jöhetett volna jobban, mint véglegesen kiütni a cári Oroszországot az antant szövetségéből.



Tanácskozik a petrográdi szovjet, 1917 nyarán

Forrás: Wikimedia Commons

Lenin mindig is ellenezte a Németország illetve szövetségesei ellen vívott „imperialista" háborút,

és még a területveszteségeket sem tartotta volna túl drága árnak ahhoz, hogy Oroszország fegyverszünetet kössön a Kaiserrel. Ezt persze nem szimpla pacifizmusból szorgalmazta, hanem a bolsevik hatalomátvételhez minél ideálisabb belső viszonyok megteremtése miatt.



Von Hindenburg és vezérkari főnöke, Ludendorff gyalogsági tábornok

Forrás: Wikimedia Commons

Más és más okból ugyan, de így alakult ki egyfajta közös nevező a kizárólagos bolsevik hatalom megteremtésére törő Lenin, és a mindáron nyugati győzelemre vágyó német szoldateszka között.

Zeneként csilingeltek a bolsevik füleknek a guruló aranymárkák


Lenin svájci emigrációjának idején egy sajátos módon szocialista érzelmű milliomos, Alexandr Helfand vetette fel először a koppenhágai német nagykövetnek Lenin Oroszországba csempészésének gondolatát, egy kis belső zavarkeltés céljából.



Külünös kapcsolat állt fenn a császári kormány és Lenin között

Forrás: Wikimedia Commons

A császári német kormány, és a cári hatóságok, majd később a Kerenszkij-féle Ideiglenes Kormány által is üldözött bolsevikok között már ezt megelőzően igen különös kapcsolat alakult ki a Speiegel különkiadásában megjelent Stephan Burgdorff és Klaus Wiegrefe által szerkesztett „Az első világháború" című gyűjteményes kötetben publikált források szerint.



Megbukik Leninék 1917 júliusi puccskísérlete, Kerenszkij kormánya a tüntetők közé lövetett

Forrás: Wikimedia Commons

A kötet egyik tanulmányában, amely a sokat sejtető „Lenin a kívánságunk szerint dolgozik" címet viseli, a szerző, Fritjof Meyer ugyanis levéltári forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy

a német birodalmi kormány több részletben összesen 82 millió aranymárkát bocsátott a bolsevikok rendelkezésére,

hogy támogassa az Oroszország meggyengítését célzó aknamunkájukat.



katonák tüntetnek a háború ellen Szentpéterváron, az 1917-es februári forradalom napjaiban

Forrás: Wikimedia Commons

Ennek volt logikus folytatása Lenin és az emigráns bolsevik vezetők Oroszországba csempészésének terve. 1917. tavasza ehhez kedvező, és egyben sürgető időszaknak bizonyult, Amerika hadba lépésével ugyanis még fontosabb feladattá vált a császári hadvezetés számára mielőbb tiszta helyzetet teremteni a keleti fronton.

Teljes mértékben a kívánságunk szerint dolgozik!


A koppenhágai német követ Helfand felvetését igen jó ötletnek tartotta, amelyről a külügyminisztérium útján haladéktalanul tájékoztatta is a birodalmi kormányt.



A németek terve sikerrel járt, a bolsevikok november 7-én sikeres államcsínyt hajtottak végre Petrográdban

Forrás: Wikimedia Commons

A diplomata a következőket táviratozta haza a birodalmi külügyminisztériumnak: „Feltétlenül arra kell törekednünk, hogy Oroszországban a lehető legnagyobb káoszt teremtsük (...) akkor a forradalom elkerülhetetlenné válik és olyan formákat ölt, amelyek szétzúzzák az orosz állam stabilitását".

Hindenburg, és maga a"Kaiser", II. Vilmos császár is egyetértett a tervvel,

mert azt remélték, hogy Lenin Oroszországba csempészésével a bolsevikok olyan társadalmi erjedést idéznek majd elő rövid időn belül, ami elvezet a hőn vágyott német-orosz különbékéhez.



A Kaiser tábornokai közt. Lenin Oroszországba csempészésének tervét a német szoldateszka teljes mellszélességgel támogatta

Forrás: Bundesarchiv

Az akció kivitelezésére Ludendorff útján a német katonai titkosszolgálat kapott parancsot. A részletek megszervezése és a konspirált utazás felügyelete a titkosszolgálat egyik erre kijelölt ügynöke, Georg Sklarz feladata volt.



Lenin és társai Oroszországba csempészését Ludendorff tábornok felügyelte

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Lenin és 32 társa 1917. április 16-án fel a német katonai titkosszolgálat konspiratív bábáskodása mellett Bernben szálltak fel a vonatra, amely Németországon és Svédországon keresztül juttatta el őket Oroszországba.



A moszkvai Vörös téren felvonuló bolsevikok

Forrás: Wikimedia Commons

A német titkosszolgálat stockholmi rezidense – miután a bolsevik csoportot kísérő ügynöktől megkapta a visszajelzést, hogy Lenin és társai sikeresen átjutottak az orosz határon,és „munkába kezdtek", az akció sikerétől megkönnyebbülten a következőket táviratozta a külügyminisztériumnak: „Lenin beléptetése Oroszországba sikerült. Teljes mértékben kívánságunk szerint dolgozik..."

Ez lett a vége


A történet részletei innentől kezdve már jól ismertek. Miután 1917 novemberére az Ideiglenes Kormány körül végleg elfogyott a levegő,

a bolsevikok november 7-én sikeres államcsínyt hajtottak végre Petrográdban.

A kormányát cserbenhagyva elmenekült Kerenszkij minisztereit egyszerűen elfogták és letartóztatták az Ideiglenes Kormánynak székházat biztosító Téli Palotában.



Lenin bolsevik puccsa teljes sikert aratott

Forrás: AFP

Ezzel a hatalom a bolsevikok kezébe került, akik megkezdték több évig tartó és sok millió ember halálát okozó kíméletlen harcukat, hogy egész Oroszországra kiterjesszék korlátlan befolyásukat.

Lenin nem maradt hálátlan a Kaiserrel szemben sem;

mint a Népbiztosok Tanácsának elnöke, letörve Trockij és más bolsevik vezetők ellenállását, 1918 márciusára tető alá hozta a breszt-litovszki békét, amellyel Oroszország végleg kilépett az első világháborúból.



A breszt-litovszki béke aláírása 1918. március 3-án

Forrás: Wikimedia Commons

A császári Németországon azonban már ez sem segített, az 1918 tavaszán nagy reménnyel megindított - és kezdetben komoly sikereket hozó – nyugati offenzíva nyár végére kifulladt, és a Kaiser birodalma összeomlott. Lenin műve, a Szovjetunió azonban még több mint hét évtizedig fennmaradt, új irányt szabva a világtörténelem menetének.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...