Mit mond egy kapitány, amikor egy csata elején kilövi egy kalóz szemét? „Ez az, fiúk, először a világítást!” A kalózvilágnak persze nemcsak rossz viccek tömege jutott osztályrészül, de méltatlan elhanyagolás is, hisz míg a nyolcvanas években a filmek, a könyvek és a felcseperedő videojátékok világa is boldogan merészkedett a tengerre, úgy tíz-húsz évvel később ennek már szinte nyoma sem maradt. Így a kalózkodás csak Szomália nem éppen vendégszerető vidékére, és persze a Disney-gyár extrém módon sikeres, épp feltámadó „A Karib-tenger kalózai” sagájára korlátozódott. Hogy a kenyértörés pontos oka mi lehet, azt nem tudhatjuk, ahogy azt sem, hogy miért minden idők egyik legnagyobb videojáték kiadója és fejlesztője állt be a téma mögé az Assassin's Creed-sorozattal. Az persze biztosra vehető, hogy a képzeletbeli kalózkodást egy teljesen új szintre emelő Black Flag elsöprő sikerére még maga a Ubisoft sem volt felkészülve, és nem lepődnénk meg, ha a valamennyire még forró vasat tovább kovácsolnák egy kifejezetten a kalózkodásnak szentelt játékkal. De addig sem fogunk unatkozni – itt van például a Blackwake, amely nagyrészt ennek a nemes hivatásnak szenteli magát. ARRRGH Azért csak nagyrészt, mert a Blackwake-ben azért a másik oldal is képviselve van, hiszen ez inkább egy hajócsata szimulátor – ami elsősorban csak azoknak újdonság, akik vagy egyáltalán nem néztek rá a screenshotokra, vagy még sosem hallottak az eredetileg 2014-ben indult projektről, ami mint oly sok játék manapság, természetesen a Kickstarteren kezdte az életét, csakhogy egyáltalán nem aratott osztatlan sikert. 34 ezer ausztrál dollár helyett mindössze 7600-at szedett össze, ami egyrészt bukás, másrészt szinte minden esetben azzal jár, hogy az ember új foglalkozás, vagy teljesen új koncepció után néz, ám az alig kétfős teamet más fából faragták. Inkább drasztikusan visszafogták a személyes kiadásaikat, az alapoktól írták újra a már elkészült prototípust, és a kért összeg töredékét célul kitűzve megint gyűjtésbe kezdtek. A terv bejött, a lényegesen impresszívebb prezentáció, a sokkal informatívabb kampány 4000 támogatóval és pazar végeredménnyel (10 ezer helyett 170 ezret kalapoztak össze) zárult. És hogy mire gyűlt össze ennyi pénz? Egy olyan játékra, ami nem stilizálva próbálja ábrázolni a hajózást és a hajócsatákat, hanem valamennyire szimulátorként. Igaz, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez szinte kizárólagosan a fegyverek működésére és magára a legénységre vonatkozik. A szél például nem számít tényezőnek, a hajó minden esetben, minden irányba képes egy adott sebességgel közlekedni, függetlenül attól, ha esik, ha fúj, vagy a verőfényes napfényben még a vízfelszín is tükörsima a szellő hiányától. Nem kell a betegségek, az ellátmány vagy épp a politika miatt sem aggódni. A Blackwake ugyanis nem szól másról, mint a harcról, ráadásul kizárólag multiplayer módban, akár 64 fő részvételével. Minden esetben két oldal csap össze – az egyik általában mindig a kalózoké, a másik pedig lehet az ausztrál, az angol, vagy mondjuk a spanyol flotta – és a meccs elején, önkéntes alapon dől el, ki melyik zászló alatt szeretne vízre szállni. A spawnolás során persze ez a masszív mennyiségű résztvevő különféle méretű és fajtájú bárkára kerül, a cél pedig értelemszerűen a másik oldal elpusztítása. Erre jelenleg sok mód még nincs, a legnépszerűbb és leggrandiózusabb opciót Fleetnek hívják, és teljesen úgy működik, mint a Battlefield-széria legismertebb része – azaz ez is ticket-alapú, így ha az egyik oldal kifogy az utánpótlásból, akkor bukja a küzdelmet. A ticketállományt többféleképpen is lehet apasztani, a legcélszerűbb természetesen a másik oldal hajóinak az óceán fenekére küldése, ami egyszerre könnyű és észveszejtően nehéz feladat. Könnyű, mert a hajótestek lyukas sajtra emlékeztető állapotba hozása egy nagyobb sortűzzel egyszerűen megoldható; nehéz feladat, mert a kizárólag emberekből álló legénység eközben természetesen nem ül tétlenül és várja a halált. GANG-PLANK STYLE Itt ugyanis mindenkinek dolga van, méghozzá komoly feladata. A kapitány természetesen a hajó navigálásáról és a parancsok osztogatásáról gondoskodik. Előbbibe senkinek sincs beleszólása, a kapitány olyan sebességgel, olyan irányba megy, amilyennel és amerre csak akar, viszont az, hogy mit is szeretne, és abból mi valósul meg, már kizárólag azon múlik, hogy a csapattagok mennyire okosak, és mennyire hajlandóak együttdolgozni. A siker és a túlélés érdekében persze muszáj lesz nekik, különösen mert klasszikus hajócsatákról lévén szó, itt bizony ágyúkat kell kezelni, amiket először meg kell tölteni puskaporral, aztán jöhet a fojtás, a lövedék, a begyújtás, majd a tűz. Méghozzá kizárólag abba az irányba, amelybe a cső néz, hiszen ezeket a masszív, több száz kilós monstrumokat nem lehet forgatni, így csak a kapitány ügyességén múlik (na meg a hajót ide-oda dobáló hullámokon), hogy vizet vagy egy ellenséges hajótestet ér-e a találat. Minden ágyút teljesen szabadon elfoglalhat bárki, de természetesen sose lesz elég ember, hogy az összes üzemeljen, sem idő – amikor ugyanis kilyukad a hajótest, akkor azonnal elkezd beömleni a víz. Szerencsére a sérüléseket egy félperces kalapálással teljesen helyre lehet hozni, a pumpák beüzemelése pedig remekül szét tudja választani egymástól a hajót és a vizet, de ehhez mindig ébernek kell lenni, és nem elég csak a képernyő tetején lévő üzeneteket figyelni, de muszáj jól körül is nézni: amikor már szemmagasságig ér a víz, az elég jó jele annak, hogy tenni kell valamit, különben vár a hullámsír... AYE MATEY Tennivaló pedig ezenkívül is bőven akad, hiszen teljesen járható út az ágyúzgatás helyett a hajóorr faltörő kosként használata, és a nyers erő általi dominanciára tett kísérlet, elvégre kevés hatékonyabb dolog van annál, mintha valamibe teljes erővel beleszáll egy több tonnát nyomó monstrum. Ez önmagában persze ritkán elég, előtte azért ajánlott alaposan megsorozni a célpontot, végső esetben pedig jöhet Hollywood kedvence: a közelharc. A Blackwake-ben ehhez valóságos arzenál áll rendelkezésre, hiszen elsődleges és másodlagos puska, pisztoly is bevethető, egy csavarral – ezek egyáltalán nem modern alkalmatosságok, csak egyetlen egyszer lehet velük tüzelni, az újratöltés pedig vagy félperces feladat, hiszen itt is el kell játszani a puskapor-fojtás-lövedék násztáncot, ami pont elég körülményes és lassú ahhoz, hogy közben minimum ötször megöljön valaki. Persze végső esetben még mindig ott a szablya, de mivel a hitbox legalább annyira ficánkol, mint ahogy az óceán hullámai mozognak, sok jót ezen a téren még nem szabad várni, főleg a csapnivaló karakteranimációk miatt, amik nem nagyon tudnak mit kezdeni az olyan tényezőkkel, mint mondjuk a sebesség. Ez különösen akkor mulatságos, ha elönti a hajót a víz vagy elsüllyed az egész, ilyenkor a legénység álló helyzetben fut, vagy épp T-pózban várja a megnyugvást. Ennek persze az az oka, hogy a 20 eurós (közel 6300 forintos) Blackwake hiába stabil, még nagyon nyers. Egyrészt elképesztően durván zabálja az erőforrásokat – akkora örömmel eszi a memóriát és pörgeti maxra a CPU-t, mintha nem lenne holnap –, másrészt azért még hiányzik belőle a tartalom. Bár már most is elég szép mennyiségű, ráadásul teljesen eltérő időjárással, színvilággal, tereppel rendelkező pályán lehet összecsapni, de a karakteröltöztetésen kívül más fejlődési rendszer nincs benne. Ami önmagában még nem lenne baj, hiszen ez pont nem az a műfaj, ahol erre nagy szükség van, némi változatosságot azonban ettől függetlenül is elvárna az ember. Az viszont biztos, hogy a korai hozzáférésű verzió már most elképesztően szórakoztató, pazar játékélményt ad, amit lehet, hogy csak kevesek hajlandóak hosszú távon is fogyasztani, ők azonban biztos, hogy akkora lelkesedéssel, elszántsággal és hozzáértéssel, ami egy igazi tengeri rókára jellemző. Let's block ads! (Why?) Forrás...
