[TD="width: 50%, align: center"]Boccaccio(1313 - 1375) [/TD] [TD="width: 50%, align: center"][/TD] Ha az utókorból tekintünk vissza az előzményekre, akkor megállapíthatjuk, hogy a novella műfaji tulajdonságait már megtalálhatjuk az ókori történetírók kerekded epizódjaiban. Holott ezek nem tudták, hogy új műfajt teremtenek, amikor csattanós kis történetekkel jellemezték a múlt felidézett alakjait. Azután a későbbi novellákat készítették elő a középkorban a szentekről fogalmazott példázatos legendák is. De túl ezeken, minden jól lekerekített pletyka, adoma, anekdota, amelyet élő vagy képzelt alakokról elbeszéltek, és szájról szájra tovább adtak, meg a lovagi történetekről költött verses elbeszélések és nem utoljára a lassanként Európában is megismert keleti mesegyűjtemények, elsősorban az Ezeregyéjszaka történetei mind együtt egyengették az útját annak a zárt, rövid, embereket kiélezett helyzetben jellemző elbeszélő prózának, amely teljes érettségében, szüntelen példaadó hatással Boccaccio Decamerone (magyarosan Dekameron) című kötetével kezdődik, s attól kezdve közkeletűen novella a neve. Szerzőjének életéről több adatunk van, mint kellene: ezek az adatok ugyanis nagymértékben ellentmondanak egymásnak. Még az is bizonytalan, hogy Párizsban született-e vagy Firenzében vagy talán Certaldóban. Törvénytelen gyerek volt. Az anyja egyesek szerint előkelő francia hölgy, aki beleszeretett az üzleti úton Párizsban járó daliás itáliai kalmárba, fiút szült neki, de felesége nem lehetett, mivel Boccaccino di Chellino, a firenzei polgár nem volt eléggé rangos vő a nagyúri családnak. Egy másik híradás szerint azonban az anya egyszerű párizsi polgárlány volt, akit olasz szerelmese magával is vitt Firenzébe (vagy Cartaldóba?). Ott volt a családi otthonuk, majd sok-sok évvel azután az idősödő s már nagy hírű író is oda vonul vissza. Idős korát Firenzében töltötte, és Certaldóban halt meg. Annyi bizonyos, hogy a fiú még gyermekkorban kerül apjához és apja családjához; együtt serdül törvényes házasságból származó féltestvéreivel. Ez a XIV. századbeli Firenze polgári város a feudális Európa közepette; ott, Észak- és Közép-Itáliában csírázik a majdani kapitalizmus. Boccaccio nyolcéves, amikor száműzetésben meghal a város legnagyobb fia, Dante, aki a középkori műveltség teljességével már az újkor világképét és életérzéseit készítette elő. A korán fejlődő Boccaccio hamar megismeri Dantét, és egyre jobban megismeri. Egész élete a nagy előd bűvöletében telik el. Egyebek közt a Dante-kutatásnak és Dante-magyarázatoknak is ő lesz az első klasszikusa. Apja szeretné, ha kereskedőemberré fejlődnék, de ehhez neki már eleve sincs kedve. Költő vagy tudós akar lenni, vagy még inkább mind a kettő. És amikor apja a kamasszá érett fiút elküldi Nápolyba, világot látni és szakmát tanulni - akkor ő beiratkozik az egyetemre, hogy jogot, teológiát és filozófiát tanuljon. És hamarosan kitűnik éles eszével, napról napra bővülő tudásával, kitűnő előadóképességével és nem utolsósorban nagyon jó megjelenésével. Be is kerül az Anjouk nápolyi udvarába. Igen jó viszonyba kerül Johannával, a későbbi királynővel, aki oly tragikus szerepet játszott a mi történelmünkben is (mint tudjuk: megölette férjét, Nagy Lajos király öccsét, s ez adott okot a magyar lovagok nápolyi hadjáratára. Arról is ellentétes híradásaink vannak, hogy ebben a háborúban Boccaccio Johanna diplomatája volt-e, vagy Nagy Lajos oldalán tevékenykedett-e Johanna ellen). Itt ismeri meg végzetes szerelmét, Maria d'Aquinót, aki talán egy király törvénytelen leánya volt, és udvarhölgy Johanna mellett, de mások szerint kikapós nápolyi polgárasszony. Annyi bizonyos, hogy ez a szerelem sok lángolással és sok keserűséggel járt. Emléke végigkísérte és végigkísértette Boccaccio egész életét. Ebben az időben már ismert nevű költő. Verses művei Dante hatására vallanak. Ezekben még kereste a maga igazi hangját, amelyet azután az elbeszélő prózában talált meg. A Giovanni Boccaccio nevet azonban az írástudók Itália-szerte kezdték ismerni. A nevet születi keresztneveiből állította össze, hiszen törvénytelen születésű lévén, nem volt joga az apai Chellino névhez. Anyját hívták Jeanne-nak, olaszosan Giannának, ennek fiúalakja Giovanni, és az apai Boccaccinóból lett a halhatatlanná vált Boccaccio név. Első prózai történeteit állítólag szerelme szórakoztatására írta. Ezek még próbálkozások, ámbár lehetséges, hogy a későbbi Dekameron legkorábbi darabjai is már ekkor keletkeztek. [TD="width: 100%"]Dekameron (10 nap könyve) nyíró kitalálhatja, a történetíró csak találgathat. [TD="width: 50%"][/TD] [TD="width: 50%"][/TD] [/TD]
