10-20 éve még teljesen egyértelmű volt, hogy ha bemegyünk egy átlagos munkahelyre, ott a számítógépek az asztalokon, vagy alattuk sorakozó, egyen-szürke dobozok, amelyeken macerás belső vállalati rendszerek futnak, valami bonyolult levelezéssel, idegesítő szabályozásokkal. Ez egészen odáig volt tartható, amíg be nem jöttek a képbe az okostelefonok, tabletek, és a különféle ultrahordozható, vagy épp hibrid laptopok, valamint az olyan nyílt rendszerek a Gmailtől a Facebookon át a webes cicásgif-szerkesztőig, amelyekkel a munkaidő után a dolgozók saját ügyeiket már sokszor gyorsabban, egyszerűbben és kényelmesebben intézték el, mint a benti gépeken. Az Intel friss, kelet-közép-európai felmérése számokban is kiválóan kifejezi a változást. Az alkalmazottak ugyanis konkrétan belehülyülnek, hogy a cég ajtajában elteszik a kényelmes okostelefonjaikat, vagy a kézreálló laptopjaikat, és olyan eszközöket kell használniuk 8-10 órán át, amik ugyan biztos marhára biztonságosak és uniformizáltak, de legszívesebben miszlikbe aprítanák őket. Ide is teszünk egy ehhez kapcsolódó ikonikus, filmes jelenetet, aztán folytatjuk. Na, szóval ez idáig tényleg tök jó, együtt is tudunk érezni azokkal, akik gyűlölik a begyöpösödött céges gépeket és rendszereket, de az Intel felmérése szerint azért van remény. itt ugyanis kifejezetten informatikai vezetőket kérdeztek meg a régiónkban (tehát nem csak dühös, mezei felhasználókat, hanem olyanokat, akik értik is a problémát, és dönteni is tudnak a beszerzésekről, ami nem mindegy). Unalom minden vonalon A megkérdezettek szerint a három legfontosabb probléma az irodai gépekkel, ha lassan működnek, lassan indulnak el, vagy ha túl kevés ideig tart ki a laptop akkuja. Bizony, a lista közepén van csak olyasmi, hogy lefagy a rendszer, vagy aggályos a biztonság. Szintén aggályos, hogy a régióban öregek a vállalati gépek (a laptopok 32, az asztali PC-k 48 százaléka 4 évnél idősebb), és a szoftverek, rendszerek frissítése is lassú, vagy akár teljesen hiányzik (laptopoknál 71, asztali gépeknél 79 százalékban van szó valamelyikről). Amikor azt a kérdést tették fel a szakmai döntéshozóknak, vajon mik a legfontosabb jellemzők, amiket új gépek vásárlásakor szem előtt tartanak, az első helyen a gyorsaság, a második helyen az akku-üzemidő áll, és itt is csak ezután jön a biztonság. Hoppá, kedves dolgozók, szöttyögős Celeronok előtt óraketyegést hallgató elnyomottak, van remény! Még kér a nép Az Intel egyébként pontosan a kényelemre fekszik rá mostanában az eddigi funkciók mellett. Oké, azt tudjuk, hogy minden évben a tavalyinál gyorsabb processzorokkal árasztják el a laptop- és PC-gyártókat, de emellett igyekeznek folyamatosan fejleszteni az energiahatékonyságot (egy mai laptop ugyebár már csak a töredékét eszi meg annak az árammennyiségnek, amit egy 1 évvel ezelőtti torony-PC zabált). Emellett erősen rágyúrnak azokra a céges technológiákra, amelyek a konzumer felhasználók életét már megkönnyítik, és ezért vállalati környezetben is használnák – ilyen például a kábelektől egyre mentesebb működés, vagy akár a WiDi vezetéknélküli képernyő-megosztási technológia céges kiterjesztése, a Unite. Egyébként itt-ott a gyártók képviselőivel beszélgetve hasonló meglátásokat hallok már nem először. Korábban volt az “én csak vállalatok számára gyártok megoldásokat, amik überbiztonságosak és hipermegbízhatóak” jellegű elefántcsonttorony, most pedig kezd végre gyökeret verni az “alulról jövő” megközelítés. Magyarul a cégeknek olyan eszközöket akarnak eladni, amiket az egyszeri felhasználóknak is, hiszen ők ezeket az utcán, otthon, meg úgy egyáltalán bárhol már megszerették, megszokták, szóval akkor miért ne ezekkel dolgozzanak az irodában is?
