Dallamtapadás – Zoey’s Extraordinary Playlist Bár Paul Feig elsősorban rendezőként ismert, gyakran vállal produceri feladatokat is. Legújabb projektje, a Zoey’s Extraordinary Playlist, melynek premisszája a Crazy Ex-Girlfriend rajongóinak kísértetiesen ismerős lehet. A Crazy Ex-Girlfriend főhőse, Rebecca Bunch az életének fontos pillanatait musicaldarabként manifesztálódva látja – az eredeti dalok Rachel Bloom sorozatának legfőbb humorforrásaként szolgálnak, ám ez csupán az egyik ok arra, miért volt olyan különleges ez a széria. A pilotepizód alapján azonban úgy tűnik, a Zoey’s Extraordinary Playlist megelégedett a zenés-táncos felszínnel: Zoey fejében – csakúgy, mint Rebecca – néha musicalek szereplőiként látja az őt körülvevő embereket. Csakhogy ez még egyáltalán nem elég egy egyedi történethez, így Feig és a showrunner, Austin Winsberg egy Mi kell a nőnek?–típusú csavarral igyekszik különlegessé tenni a Zoey’s Playlistet. Ezáltal a dalbetétek mások gondolatainak és érzelmeinek tolmácsolásaként funkcionálnak – ám ebben sincs valódi kockázat: saját számok helyett ismert popslágereket énekelnek a szereplők. Ez olyannyira igaz, hogy a legelső grandiózus énekes-táncos jelenethez egyből a legendák albumairól választottak dalt: egészen pontosan a Beatlestől a Help!-et. Már ebből is látszik tehát, hogy a sorozat producerei abszolút biztosra mentek a siker érdekében. És akkor arról még nem is esett szó, hogy táncjelenetek koreografálására a Kalifornia álmon is dolgozó Mandy Moore-t kérték fel, vagy épp arról, hogy Winsbergék a casting során sem akartak reszkírozni. Zoeyt a mindig szerethető Jane Levy alakítja, míg legjobb barátjának Skylar Astint szerződtették le, egyenesen az ötletadó Crazy Ex-Girlfriendből. Rajtuk kívül pedig olyan, már bevált nevek bukkannak fel a stáblistában, mint a Szívek szállodájából ismert Lauren Graham, vagy Peter Gallagher. Utóbbi Zoey édesapját alakítja, aki progresszív szupranukleáris bénulásban szenved. Ahogy a neve is mutatja, a Parkinson-kórhoz hasonlóan, ez a betegség is teljes mozgásszervi bénulást okoz, Mitch állapota pedig már olyan előrehaladott, hogy sem mozogni, sem beszélni nem tud. A karakter amellett, hogy a sorozaton íróként is dolgozó Winsberg személyes tragédiájának – ez a kór okozta édesapja halálát is – feldolgozása, a sorozat drámaiságáért felel, és nem csak mert szívszorító nézni Mitch magatehetetlenségét. Hanem azért is, mert Zoey nagyon szoros kapcsolatban volt az édesapjával, s így szinte képtelen kommunikálni vele. Egészen mostanáig. Merthogy a popzenét egyébként ki nem állható Zoey, egy félresikerült MRI–vizsgálat következtében ugyebár hallja az ember gondolatait – és ez alól Mitch sem kivétel. Bár nagyon nem egyszerű úgy dalban beszélgetni, hogy ne tegyenek röhejessé egy súlyosan beteg embert, Gallagher mégis szép átmenetet teremt a két állapot között. És bár a jelenet apa és lánya között igazán megható, mégis kicsit manipulatív húzásnak érződik. Főleg, mert a pilot alapján egyelőre nem világos, hogy a Zoey’s Playlist milyen irányba szeretne elindulni. Dramedy? Quirky musical á lá Crazy Ex-Girlfriend? Vagy csak egy mélynek tűnő, ám mégis felszínes történet marad, ami összeköti a musicalbetéteket? Mindhárom opcióra könnyedén megvan az esély. A dramedy vonulat Mitch betegségén kívül, Zoey „képességén” keresztül is érződik: az első egyéni dal egyenesen attól a kollégájától érkezik, akiről a lány már régóta ábrándozik. Így Zoey nem tehet mást, segít neki. Az egész szál párhuzamba állítható az Isten belájkolt című sorozattal, ahol főhősnek az elesetteket nem néhány fülbemászó dallam, hanem maga az Úr jelöli ki. Éppen ezért igencsak elképzelhető, hogy Winsberg végül hasonlóan epizodikus irányba viszi a cselekményt, ahol részenként újabb és újabb rászoruló problémáját oldja meg az egyébként IT-s fejlesztőként dolgozó lány. Ám az is lehetséges, hogy inkább a romantikus musical-komédia lesz a nyerő, hiszen a pilotban több potenciális szerelmi szál elindult. Viszont ahhoz, hogy a Zoey’s Playlistje ne maradjon a Crazy Ex-Girlfriend gyengébb utánzata, talán rá kellene erősíteni Jane Levy-ből természetesen jövő iróniára és szarkazmusra; az mindenképpen újdonsággal szolgálna a musicalek habos-babos világában. És hogy vajon elég-e az azonnal éneklésre késztető zenék, a bevált formátum(ok) másolása, vagy a szerethető szerepgárda a sikerhez? A pilot alapján kultsorozat biztosan nem lesz a Zoey’s Extraordinary Playlistből – még annak ellenére sem, hogy a cím Zoey rendkívüli lejátszási listáját ígéri. A számok valóban dallamtapadást okozó jellege miatt azonban háttérzajnak kiváló, és egyúttal a szériában megvan a lehetőség, hogy a musical-rajongók számára igazi guilty pleasure-ré váljon. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/zoeys-extraordinary-playlist-kritika
