Dobd vissza kővel? – Ez így nem OK Az Ez így nem OK (I Am Not Okay with This) tökéletesen illeszkedik a manapság népszerű, a tizenévesek problémáival foglalkozó sorozatok közé, de meg van benne az a plusz, hogy ne vesszen el a tömegben. Szó se róla, az új évezred szülötteinek problémáira fókuszáló sorozatoknak (és persze filmeknek) ma legalább olyan divatja van, mint a képregényfilmeknek (és persze sorozatoknak). És a trend csak folytatódik, ami nem baj, mert valószínűleg ez napjaink filmgyártásának egyik leghasznosabb divathulláma. Hasznos, mert legyen szó akár gyászról, testképzavarról, önértékelési problémákról, szexuális frusztrációról, csonka családokról vagy drogproblémákról, ezek az alkotások képesek megszólítani a célközönségüket. És ami a legfontosabb, párbeszédet generálnak közöttük. A Netflixen látható I Am Not Okay with This ezt a hagyományt folytatja – miközben egy sor más hagyományt is folytat. Az első párhuzamot természetesen a 2018 elején bemutatott The End of the F***ing World szolgáltatja, hisz az I Am Not Okay with This is Charles S. Forman képregénye alapján készült, és mindkettőből Jonathan Entwistle készített sorozatot. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen erős kapcsolat meghatározó az új sorozat szempontjából is. És bár a két széria nagyon sok dologban különbözik egymástól, a hangulatfestés és a képi világ mindenképpen közös pontoknak számítanak. Egy Netflixes analógiával élve nyugodtan leírhatnám, hogy ha az tetszett, mindenképpen nézd meg ezt is. Mert bizony a cég hiába híres arról, hogy szabad kezet ad mindenben, mostanában sokkal markánsabban érződnek a „Netflix-kompatibilis” döntések egyes produkcióknál. Az I Am Not Okay with This több szempontból sem kivétel ez alól. Egyrészt ahogy sokszor, ez az alkotás is inkább egy húszperces blokkokra vagdalt film, sem mint sorozat. Ez alól talán az ötödik rész a kivétel, ami viszont egy az egyben hommage az olyan kultikus tinifilmek felé, mint mondjuk a Nulladik óra. A másik ok pedig éppen ebben a hommage-szerűségben rejlik, már ha a kifejezést egy kicsit tágabban értjük. Ezek az apró kikacsintások, kisebb-nagyobb hasonlóságok ugyancsak a sorozatnak helyt adó platform motorjához illeszkednek, hisz a szériára pont annyira társítható a „Ha tetszett a Stranger Things, nézd meg ezt is” kitételhez, mint ahogy a „Ha tetszett a 13 Reasons Why, nézd meg ezt is” kiemeléshez. De a legszebb az egészben, hogy ez a sorozat egyiket sem akarja utánozni a fentiek közül, csak belengeti az érzetet. Olyan, mintha… És hogy valójában miről is van szó? Egy kisvárosról, ahol látszólag megállt az idő. Tudjuk, hogy napjainkban vagyunk, de ez a kis porfészek semmit nem változott a ’80-as évek óta. Ettől aztán maga a sorozat úgy lesz retró, hogy valójában egyáltalán nem az. Ez csak a miliő, egy piszok erős atmoszférateremtő eszköz a tényleges főszereplő, Sydney (Sophia Lillis – Az, Éles tárgyak) történetéhez. Sydney egy olyan lány, akiben saját bevallása szerint sincs semmi különleges. Csak egy lány, aki nem bírta feldolgozni édesapja öngyilkosságát és aki nem jön ki az anyjával. Egy lány rémes pattanásokkal az arcán, akinek csak egy barátnője van, de az is lepattintja egy fiúért, és aki csak véletlenül sodródik a helyi fura gyerek, Stanley (Wyatt Oleff, aki szintén az Az két részéből lehet ismerős) bűvkörébe. Szóval frusztráció van bőven, és azt már tudjuk egy ideje, hogy ahol elfojtás van, ott előbb-utóbb robbanás várható. És amikor Sydney robban, az nagyot durran. Merthogy a lánynak telekinetikus ereje van, és ha menthetetlen a helyzet, akkor ott bizony gyökerestül dőlnek a fák. Ez persze behoz egy másik áthallást is, mert nyilván eszünkbe jut Stephen King és a Carrie. Különösen úgy, hogy a kezdő képsoron a véráztatta Sydney bandukol a kisváros főútján úgy, mint tette ezt Carrie a nagy vérengzés után. De azt leszámítva, hogy hasonló metaforát használnak, a két lány története teljesen más. Sydney nem függ mástól, és nem azért kell küzdenie, hogy elfogadják. Sydney önmagával küzd, önmagát kell elfogadnia. A természetfeletti vonulat ellenére az I Am Not Okay with This egy nagyon is realista felnőtté válási történet, ahol a főszereplőnek elsősorban saját érzelmein kell úrrá lennie. Ezt az utat mutatja be a sorozat abszolút tisztességesen, és hála a főszereplőknek és a rendező hangulatteremtő erejének, hatásosan. Úgy, hogy közben szórakoztató marad, közben mégis őszintén beszél azokról a bajokról, amelyek nagyon sok mai tizenéves életét keserítik meg. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/i-am-not-okay-with-this-ez-igy-nem-oke-kritika
