Egy olyan játékba futottunk bele, ami messziről kerüli az összes klisét: nincs lövöldözés, belezés, platformokon ugrálás, megszerzett tapasztalati pontok és egyebek. A The Talos Principle egyszerre késztet gondolkodásra és ébreszt igazi érzéseket - és persze mindeközben szórakoztatni is tud. Legyen az könyv, film, zene, vagy akár videojáték, minden műfajnak megvannak a maga rejtett gyöngyszemei. Olyan művek, amiket nem övez sem botrány, sem szenzáció, amikkel nincs tele a sajtó és sosem fogják megvadult tömegek egymást taposni értük – csendesen várják hogy felfedezze őket valaki, akinek aztán életre szóló élményt szerez. Ilyen videojáték a The Talos Principle, először is azért, mert a legjobb szívvel épp azoknak ajánlható, akik nem szeretik a videojátékokat. Itt nincs lövöldözés, itt nincs akció, csupán érdekes, ötletes, először pofonegyszerű, de persze folyamatosan nehezedő fejtörők sorozata. Más dolgunk nincs, mint a rendelkezésünkre álló néhány eszközzel keresztülevickélni egy-egy rövidke labirintuson, kikerülve-kiiktatva halálos csapdáit, és megfelelő módon kihasználni futurisztikus gépezeteit – majd ha sikerült, már menni is a következőhöz. Hogy mégis mi ebben az izgalmas? Hogy ez az elsőre egyszerűnek tűnő játék környezetével, és lassan kialakuló történetével, többé-kevésbé rejtett, de rendkívül összetett és szerteágazó szimbólumrendszerével a lehető legváratlanabb irányból támad be minket a létezés legvégső kérdéseivel, azokkal, amiket előbb-utóbb mindenki feltesz magának, csak épp a válaszadást húzza-halasztja, söpri netán félre, világnézeti vagy vallási affinitásainak vagy életkorából és helyzetéből fakadóan egyéb Fontos Dolgai miatt. Magyarán olyasmit húz be, amit egy a műfaji előítéletek szerint agyatlan videojátéknak igazán nem kéne. Talósz a görög mitológiában egy fémből készült, emberszerű szerkezet volt, mely Kréta szigetét védte. A The Talos Principle-ben az általunk megformált hős egy robot, akit egy testetlen hang vezet kihívásról kihívásra, előre is óva intve az engedetlenségtől és törvényszegéstől. Közben kiderül, hogy a világ, amilyennek mi ismertük, már csak töredékes emlékekben él. Ép ésszel felfoghatatlan távolságban járunk a jövőben, ahol az embernek már nyoma sincs, mégis emberi beszéd által adott instrukciókat követünk – vagy nem –, illetve emberi (vagy emberinek hitt?) értelem küzd meg könnyebb-nehezebb kérdésekkel… de miért is? Van értelme magának az értelemnek, ember nélkül? Miféle létezés képzelhető el élet nélkül? Mi marad a világ, bonyolult képletrendszeréből, ha kikerül belőle az ember? Bizonyos értelemben szívszorító, hogy milyen súlyos, általában halogatott vagy sután elviccelt kérdéseket tesz fel a The Talos Principle. De persze úgy is fel lehet fogni, hogy csupán egy bűbájos kis kalandjáték, érdekes fejtörőkkel. Akárhogy is: egy igazi kis gyöngyszem, ami életre szóló élmény lehet. (Köszönjük Virágh ‘GameStar’ Márton mély filozófiai szintű meglátásait a cikkhez!)
