Egy kis romantika

Barátság

Egyik legf?bb gyönyör?sége az életnek a barátság; s egyik legf?bb gyönyör?sége a barátságnak, hogy van oly emberünk, kire valami titkot rábízhatunk.

Alessandro Manzoni

 

elsö gondolatom

Els? gondolatom Te vagy reggel,
Hiszen mindig Veled ébredek fel,
Azt gondolom ott fekszel mellettem,
Talán örökre beléd szerettem?
Úgy vágyakozom melletted lenni,
Boldogságot a kedvedre tenni,
Az hiszem mindened megismertem,
Vajon örökre beléd szerettem?
Minden nap látnom kellene Téged,
Hiányzol és odavagyok érted,
Lelkedet már régóta éreztem,
Kérdem, örökre beléd szerettem?
Egész nap kedvesem után vágyom,
Te vagy a napfény Te vagy az álmom,
Valamit már régóta sejtettem,
Lehet, örökre beléd szerettem?
Délután már oly nagyon hiányzol,
Miért vagy Te nekem szörnyen távol,
Naponta gondolatom kérdeztem,
Nyilván örökre beléd szerettem?
Bár Veled lehetnék minden este,
A csodálatos csókodat lesve,
Tenélküled szívemben véreztem,
BIZONY ÖRÖKRE BELÉD SZERETTEM. . .

 

szerelem

a szerelem bizalom nélkül nem müködik ez nagyon fontos egy szerelmi kapcsolatban

 

Álom

Ha az álom volna a valóság,
Az lenne csak az igazi boldogság.
Ha minden ember úgy élne, ahogy szeretne,
Könnyek nélkül, nevetve.
Nem lenne bánat, könny és háború, csak béke,
Szeretet minden ember szívébe.
Kár, hogy ez mindörökre csak álom marad,
Mert a valóság mást mutat.

Rémálom

Hömpölygő
ködbe lépek,
hol árnyékképek
köröttem
céltalan bolyonganak,
a messzeségben
keserű hangokat
magányos
erdőlakók hallatnak.
Távoli szempárok,
közelinek hatva,
ijesztően villognak.
Távoli fények, bár
vakhomályba néznek,
mégis kidüllesztett
szemekkel
próbálom kivenni:
vajon mit formáznak
ezen távoli élek?
Szemeimet dörzsölöm,
nagyon erőlködöm,
de nem látok
semmi érdemlegeset,
sem reményteljeset.
Csupán azt érzem,
hogy tudatalattim
legmélyén, benn
van valami
rettenetes,
mely végérvényesen,
s reménytelenül engem,
földi gyarló lelket
örök végpusztulással
fenyeget...

 

A boldogtalanságnak egyetlen

A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lév? alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek, hogy eszünkbe sem jut megkérd?jelezni ?ket. Nézzünk körül, találunk-e legalább egy igazán boldog embert – aki nem fél, nem bizonytalan, nem feszült, nem ideges, és nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lév? emberek, hanem a saját gondolataink.
Anonymus

 

Id? és távolság nem

Id? és távolság nem számít.
Akit szeretsz, arra el?bb-utóbb rátalálsz, egyszer?en azért, mert össze vagy hangolva vele.
S?t, nem csak hangolva, kötve is.


Müller Péter

 

szerelem

"Egy másodpercig azon t?n?dtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz
bennünket, de már túl kés? lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz
évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor
el?ször megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok."

 

Álom és valóság

Rostás-Farkas György: Álom és valóság

Úgy szerethesselek
hogy mindig Te lehessek
örök álom és valóság
bel?led fakadó imádság
egy legyek veled
nappal és éjjel
testemben legyél a vérem
virrasztó lámpaként
szerelmed
boruljon fölém

Engedd, hogy legyek
eged és földed
szomorú felleged
édes gyümölcse méhednek
én legyek néked
talpad alá simuló utad
melyr?l nem térhetsz le soha

 

Azért vagyok melletted, hogy

Azért vagyok melletted, hogy vágyadat altassam...
...azt a vágyat, amit én ébresztettem fel...

(Lacc)

 

Minden maradék id?met neked

Minden maradék id?met neked adom,
de nem azért, mert felesleges,
nem is azért, mert nem kell senkinek,
csak miattad adom
el a sorsnak,
t?lem már mindent elvihet...

(Lacc)

 

Nyárból hoztál, leszel nekem

Nyárból hoztál, leszel nekem zivatar,
magasból a földig, pusztító szélvihar,
robbanás egy ponton, s csak számolgatom folyton,
honnan, meddig érhet,
ami éreztethet velem, s éreztethet téged...

(Lacc)


Kép: Leonid Afremov

 

MESE: (Alkyoni Papadaki): A Hold színe
Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..

​

 

A szívem adnám oda

A szívem adnám oda heged?nek,
A szívem, melyb?l bú és vágy zokog,
Lopjon szívedbe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpülget,
Hogy sz?z álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem.


Tóth Árpád: Hajnali szerenád

 

HiányzolBele?rülök,abba,hogy

Hiányzol

Bele?rülök,abba,hogy nem szorít a karom...
Nem vagy itt velem,hiába akarom...
Szélbe suttogott sóhajaim tán elérnek hozzád,
szeretném már csókolni a szád... !

Nem vagy itt,nehezebb a nap nélküled,
kitartóan vár a te kedvesed...
Vár ugyan,de nehéz napokat él meg,
reméli,hogy szereti még szíved...

Hiányolja a karod,mely elzárja a világ el?l,
nélküled minden rossz szó,csak tovább öl...
Ha nem vagy itt nincs támaszom,
segélyért kiált minden lábnyomom... !

Hiányzol nagyon,adj már valami jelet... !
Jelenjen már meg az,akit ölhetek!
Legyek már veled végre,kellesz nekem!
Kérlek,jelenj meg,és ne engedj el sosem... !

Luciferlánya

 

Szeretlek, szeretlek...

Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán,
másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány,
másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba,
másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba,
nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani,
te vagy minden órám, te vagy minden másodpercem,
te vagy a lelkem, te vagy az egyetlen szerelmem,
te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
te vagy a hangulatom, te vagy a könnycsepp az arcomon.
?rült vagyok, tudom én, hát így n?ttem fel,
tele furcsa gondolattal, és egy bolond fejjel,
álmodok minden éjjel, dehát ilyenné lettem,
behunyom a szemem, s máris ott teremsz mellettem,
És ki mondom hogy Szeretlek!

 

barátság

a barátsággal amit írtál nagyon egyet értek ez így van pipus

 

igaz

- köszönöm kedvesem én is :love: