Egy kis romantika

Antik ekloga

Becsempésztem ide egy icipici erotikát!


Weöres Sándor: Antik ekloga

Mint akit ölnek, törzse hanyatt d?lt, lába kalimpált,
csontos mellem alá gömböly? keble szorult.
Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,
fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú sz?z,
most szepegett:”Mit akarsz te bolond?Tréfáltam, eressz el!”
T?zben a t?z-okozó még sikongatni se mert,
hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért, hogy
hab remegése fölé már bika-súly nehezül,
inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam
széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait,
válla fehérét, mell kupoláit, lenge csíp?jét,
táncos térde közé csúszva kerestem a rést,
s vágyam nedve szökellt combjára s a gy?rt rokolyába.
Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.
? fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt?
Most könnyebb teneked. Hagyj csacsi, bajt ne csinálj.”
Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?”
Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót?”
Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes:
gy?rött rongy a ruhám! Össze ne tépd levetem.”
Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya,
néhány könny? rúgás, lenn a selyem bugyogó,
és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,
titkon a párja elé meztelenül kibomolt.
Lázban rája-fonódtam, szertevetette bokáit,
hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,
így forrt össze a tüzes zivatarral telt leveg?ben
lány fiú egy testé, kétfej? ?si alak.
Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserép-figurái,
nézni se merték szép szende kisasszonyukat:
mint cica nyaukolt, mint haldokló hattyú vonaglott,
s rengve nyögött a kiságy, t?rve vihart meg es?t.
Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,
vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,
tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:
itt velem egy, mégis távoli, új idegen,
fényl? fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,
asszonyi lett, megadó, lángba-borult szeret?.
Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva
hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?”
Kértem súgva : „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és
kék szeme rámragyogott cinkosan és kacagón.

Mikor e verset el?ször olvastam, abban az id?ben kezdtem pelyhedz? ifjúvá válni.
Immáron ennek harminchét éve!
Ma olvasván e fórumot, valahogy beugrott pár sora!

 

Ki a barát?!

Ki a barát?
Aki több mint más, aki figyel rád.
Aki tör?dik veled, aki kedvel, szeret.
Aki hibáidat javítani próbálja, aki megért, elfogad.
Aki megbocsát, akiben feltétel nélkül megbízhatsz.
Aki csak jót akar neked, aki nem féltékeny rád.
Aki segít, aki meghallgat.
Aki letol, ha kell, aki veled nevet, örül.
Aki veled sír, szomorkodik.
Aki tudja, hogy hogyan vágjon hátba, hogy az elérje célját.
Aki gyermekként játszik veled, aki védi az ügyedet.
Aki kiáll érted és melletted, aki nem tagad meg és le.
Aki nyíltan felvállal.
Aki megkérdezi mi van veled. Aki nem felejti el mit ígért neked.

 

Rossz az, aki......rosszra

Rossz az, aki...
...rosszra gondolok...
Ez is én vagyok,
becsület, elvagyok,
kienged, elhagyok,
kopogtat, nem vagyok,
csókolna, nem hagyok.

Tétlen, s ég csak bennem,
szenved, éj a lelkem,
csillog, s leszar magának,
hiszek, ha tudok, de csak eltitkolt szavának...

(Lacc)

 

Annak vagy gyümölcse, amit

Annak vagy gyümölcse, amit szakítok rólad,
hívhatnak id?nek, vagy bármi édes jónak,
tekintettel vagyok, rád is, ha rád nézek,
féktelen éhségedb?l elveszek az égnek...

(Lacc)

 

Higgy...

Higgy a szívedben és saját jóságodban,mert ha
így teszel,mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában,mert tele van vele az élet.
De ami a legfontosabb,hogy higgy önmagadban,
mert odabenn a lelkedben rejt?zik a csoda,
a remény,a szeretet és holnap álmai...

 

jó dolgok rövid ideig tartanak...

'Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak.Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva.De nem szabad azon gondolkodni,hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból,hálásnak kell lennünk azért,hogy egyáltalán jutott bel?le valami!'

 

Mi a szerelem?...

~ Mi a szerelem ? Egy útveszt?, amin összezavarodva mész keresztül, óriási kockázatokat vállalva. Csak két kiút van: a szíved összetörik, vagy pedig boldog leszel. De nem számít, mennyire keményen is próbálkozunk, hogy ezt elkerüljük, újra és újra szerelmesek leszünk.

 

Az emberi barátság,szeretett ..

Néhány sündisznó roppant fázik egy hideg éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.

Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, kih?l, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink, embertársaink tüskéit elt?rni, mint elzárkózni és belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek elt?rni. S ha a szúrásokat meg tudjuk bocsátani, ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

 

Tudom, hogy kitörhetek,de

Tudom, hogy kitörhetek,
de mire minden másra,
úgy szakítok id?t
egy újabb vallomásra.

Pusztán lehet leszek,
igaztalan kántor,
kihúzom önmagam,
mint eltékozolt vándor...

(Lacc)

 

Gondolatok...

Addig, még van ki szeressen
még életed úgy érzed élvezed
még körülvesznek emberek
nem látod a jöv?t
nem érzed, nem érted, mi jön
nem tudod mi jó, mi az illúzió
de egyszer rádöbbensz
egyedül vagy, egyedül éled életed
nincs gyermek, pedig van
nincs kedves, pedig sok sok volt van...
nincs barát, pedig sokan mondták
nincs senki, csak te vagy...
te vagy magadnak...

 

Vannak olyan dolgok az

Vannak olyan dolgok az életben, melyek nem sz?nnek meg...
Ilyen a vágyódás és a szenvedély is...
Csak olykor már más felé nyilvánul meg...

 

​

 

1-2-3

Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk.



...csak azért, mert az igazság mindig odaát van...




Kicsit meghalsz bennem,ahogy kattog bennem az óra,
ahogy átosonnak a percek,a jelen átvált mulandóra.

 

Rohanó világ...szerelem?!

Mit ér a szerelem a férfi és n? között, akik folyton-folyvást látják egymást? Ha azonban nincs érkezésük találkozni, emiatt keservesen gyötr?dnek. (...) Magányosan töltenek hosszú éjszakákat, gondolataik a felh?k távolában szállnak egymás felé, és a múltak vágyaival telve egyszer? házikójukban emlékeznek - nos, akkor mondhatjuk, hogy megismerték az igaz szerelmet...

"Szerelem
Ha egyik a másikat
Repülni hagyja
De ha zuhan
Fél szárnyát kölcsön adja."

 

Elgondolkoztató dolgok...

Tudod-e, hogy azaz ember, aki lelkileg er?snek t?nik, az valójában érzékeny és gyenge?
Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a Szeretlek!, Bocsáss meg!, és Kérlek, segíts!?
Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?
Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a küls?jükkel?
Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak?
Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig visszakerül hozzád?
Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ám sokkal értékesebb a szemébe mondani?
Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedb?l kérsz, az a kérésed teljesül?

 

Amikor... SZERETED!

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését, és csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogyan nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türt?ztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ? is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!!!

 

Gondolatok...

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkett?nek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehet? legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is, nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki gy?z! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

 

A nagy szerelem!

Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e ,
a fiú azt mondta nem.
- a lány megkérdezte t?le, szeretne -e vele lenni örökké,
a fiú válasza az volt,hogy nem.
- megkérdezte hogy ha ? elmenne, akkor sírna-e
- a fiú, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyör? vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké.
És ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék..."

 

Mindennapok...

A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívb?l, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, mindennap karácsony van.

 

?rizem a szemed

Már vénül? kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénül? szememmel
?rizem a szemedet.

Világok pusztulásán
?si vad, kit rettenet
?z, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénül? kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénül? szememmel
?rizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S ?rizem a szemedet.

(Ady Endre)