Egy kis romantika

Milyen volt sz?kesége, nem

Milyen volt sz?kesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy sz?kék a mez?k,
Ha dús kalásszal j? a sárguló nyár
S e sz?keségben újra érzem ?t.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ?sszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsúzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Juhász Gyula

 

Az vagy nekem....

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor f?szere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az id? ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit t?led kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(William Shakespeare)

 

Akkor sincsen végeTe vagy ma

Akkor sincsen vége

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyör?sége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát-akkor sincsen vége.

Ady Endre

 

Két karodban...

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
(Radnóti Miklós)

 

Szerelmedre vágyom....

Szerelmedre vágyom....



Szerelmedre vágyom nagyon,
de elmondani sosem fogom
te vagy a vágyam és álmom
boldogságom csak te veled látom...


Fájdalmam gyötör ,és kereslek
fájdalmamban lassan szenvedek
csókodra ,ölelésedre vágyom én
életem fénysugara Te lettél.

Messze vagy t?lem én jól tudom
meghódítottál ,akaratlanul
elvitted éjszakám , nappalom
hiányzol nekem nagyon........

Titokban reméltem és vártam rád
Titokban hittem a csodát
azt hittem te is ezt akarod
szívedben csak én lakhatok.........

paka68

 

Szeretlek

Szeretlek




Szeretlek és ezen nem tudok változtatni .
Minden percben csak TE jársz a fejemben .
A távolság megrémít... megijeszt,hogy nem vagy
itt mellettem....,tudom messze vagy t?lem és félek,
hogy egy napon elveszítelek..!!!
Kimondhatatlanul hiányzol !....
Néha még magamnak sem merem bevallani,
mert úgy érzem ezzel csak fájdalmamat er?sítem...
Nem tudom,hogy és mikor léptél be szívem kis zárt kapuján,
de úgy érzem ,hogy örökre nálam maradtál.
Legyünk bármilyen távol is egymástól,én
vágyom rád és titokban szeretlek,
még akkor is,ha csak egy pillanatnyi képzelet!!

 

Mit kívánok?!

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, h? türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól der?s jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!

 

Csendesen...

A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szül?k által, érkezik baráttal,
szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki, megkaphatja bárki,
nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha h?ségesen magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedik,
csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az er?szakot, hisz a békességben,
nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
nem orvosság gyógyít meg sebeket,
többet ér mindennél a tiszta, h? szeretet.
Pedig "?" csak halkan,
csendben osztogatja magát...

 

Legnagyobb dolog ha ....

Legnagyobb dolog ha ....



Legnagyobb dolog ha szeretnek,
ha mindennél jobban féltenek
legdrágább kincse az életed
vigasztal és el nem hagy tégedet.
meglátja benned a hibát és a jót
örökre magához karol.

paka68

 

Szemedbe néztem...

Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkel? napot

Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok

Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok

Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha b?bájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot

Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédít?, kábító, gyönyör? vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok.

 

Talán...

Végül is talán a romantika nem harsonaszó és pompás küls?ségek között vágtat be az ember életébe, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a ráhulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyör? barátságból fakad, oly természetesen, ahogy bimbóból kipattan a rózsa.

 

Mihai Eminescu :Ó, jössz-e

Mihai Eminescu :Ó, jössz-e már...

Látod: a fecske útra kél,
Hull a sápadt diólevél;
Deres a sz?l? ?szre jár -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Karomba veszlek itt megint,
Míg szemem szomjan rád tekint,
S fejem válladon elpihen
Szép szelíden, szép szelíden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,
E völgy ölén s a réteken,
S fölemeltelek, drága társ,
Hogy messze láss, hogy messze láss!

Vannak e földön mindenütt
Szép n?k: szikrákat szór szemük,
De mint te, oly kedves, komoly
Nincsen sehol, nincsen sehol!

Te vagy a lelkem, életem:
Tündökölsz tisztán, fényesen;
Hol is találnék csillagot,
Mely így ragyog, mely így ragyog?

Kés? ?sz van, csillan a dér,
Halkan csörren a holt levél,
Didereg a puszta határ -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

- Képes Géza fordítása

 

Shindo Omaíko :Ki vár rádKi

Shindo Omaíko :Ki vár rád

Ki vár rád az éjben, síró csöndles??
befonnak álmaid, míg kacagsz meredten
hazudtál magadnak, álmodhatsz majd megint
puha baglyok futnak eres szemgolyódon
hiába reménykedsz, nem vár már senki rád
virrasztva nézel az id? kék ködébe
lábaid nyomát a szél tölti semmivel
s elnyel az éj vize, melyet te sírtál hajdan

Kristóf Miklós fordítása

 

Amikor nem vagy mellettem...

Amikor nem vagy mellettem, meghal az én lelkem,
nincs értelme semminek, örömtelen minden percem!
Olyankor csak a szomorúságtól dobban a szívem,
olyankor csak a mosolyod tartja bennem hitem!

Amikor nem vagy mellettem, hiányzol énnekem,
imádkozom azért, hogy bárcsak fognád két kezem!
Párnámon érzem illatod, a vágy, mi engem vezet,
örökké téged csókolni, örökké ölelkezni veled!

Amikor nem vagy mellettem, könnyem törlöm szüntelen,
utánad sír mindenem, lelkem s téged szeret? szívem!
Várom a percet, a pillanatot, hogy újra érezzem illatod.
Szeretlek téged, hisz mióta velem vagy,
a szívemet ringatod!!!

 

Válasz a válaszok

Válasz a válaszok helyett

Szavak varázsa
körbefon. Írsz, olvasom.
Lelkem válaszol.

Néha csak ennyi,
megérteni, ?rizni,
?szintén égni.

Hosszú út során
vinni magunkkal tovább
?t, a másikat.

(Vékony Andor)

 

T?z...

Lángra lobban a t?z
Már nem alszik el soha
Felébred álmából
A félelem démona

Elindul útjára
Áldozatot keres
Ha egyszer rád talál
Ne félj, csak nevess

Nevess a szemébe
?szintén, szívedb?l
De ha látod, hogy haldoklik
Szeresd, mert megöl

Félelem nélkül
Nem tudsz élni
Szeresd a démont
Tanuljon meg félni

Ha kinyújtod felé
Ölel? két kezed
Félni kezd t?le
Fél, mert megszeret

A félelem démona
Aki nem szerethet soha
Megijed magától
Szerelmes lesz és ostoba

 

Csalódót Szív!

Két hete még boldog voltam s hittem minden földi jobban,
De a napsugarát egyszer csak bús felh? takarta el
S ahogy felnéztem hirtelen hátulról egy váratlan szúrást éreztem

Szívemet érte a Jéghideg acél, az Árulás T?rje Sebezte meg Szívemet
S csalódva ízleltem meg keser? könnyemet.
Térdre Rogytam értetlen, ahogy éreztem szívemben a Szúró fájdalmát!
Hátra néztem s az állt mögöttem kiben-legjobban hittem…

Szememb?l ekkor pataként folyt már a könny, s ahogy lecsorgót mellkasomon
H oltsa Forró szívemet mely 5perce még érte dobbant s utolsó dobbanásával is az ? nevét súgta
Újra meg újra majd könnyem keveredet szívemb?l kiáramló véremmel mely, ahogy térdeltem a porba egy kistócsát alkotott melynek felszíne oly békés volt és nyugodt.

Nem küzdöttem hát hisz nem volt kiért miért csak, mint ha szakadék szélén állva zuhannék a sötét mélységbe mosolyogva, várva a halál tudva h jobb érezni s kínnal fizetni, mint meg sem ízlelve a szerelmet élni.

S ahogy ott térdepeltem véd? angyalaként már nem védhetem, többé mert nem méltó rá többé s közben úgy éreztem a lelkem milliónyi csillagporrá havad el s a szél összesodorja a többi út porával mely talán meganyi családot ember lelkéb?l marat.

Nem Tudom, h kisüt ezen a nap újra s h képes leszek e még szeretni, de hiszek a jóban, a fény erejében mely életet add a sötétség utáni hideg télben, ami után a Nyár is eljöhet, ránk találhat, újra a Szerelem ezt kívánom mindenkinek!

Írta: Décsei Zsolt Kelt: 2012.10.18

 

[video=youtube;2jNfRidblNA]http://www.youtube.com/watch?v=2jNfRidblNA[/video]