Egy kis romantika

Látni akarlak!

Látni akarlak!

Bár csak ott lehetnék most,
bár csak láthatnám...
Engedd hogy ott legyek
enged hogy lássalak!

Látni akarom hogy vársz
látni akarom szemedben a tüzet!
Csak égjen a t?z, hogy ne keljen félnem!
Enged hogy lássalak, látni akarlak!

Érezni akarom amit lehet.
Fogni kezed, érinteni hajad
tested átölelni, arcodra csókot adni!
Hogy mondd, rám vársz...

 

Csillagok...

Fentr?l, a felh?tlen tiszta égr?l ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.

Talán két ezer évvel ezel?tt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ? is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.

Az id? és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jöv?t?l félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melyt?l szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"

 

Paul Verlaine: ?szi

Paul Verlaine: ?szi chanson

?sz hegedül
Szünetlenül
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón...

S én csüggeteg
Halvány beteg,
Míg éjfél
Zeng, csak sírok,
S elém a sok
T?nt kéj kél...

Oh, múlni már,
?sz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...

Tóth Árpád fordítása

 

Barátaimnak...nektek!

Tenéked adom világom,
Bánatom, és örömöm,
Fogadd el kedves barátom!
Hálásan köszönöm!!

Nézd csak! Itt vagyok, elbújtam
Ezekben a sorokban,
Szeretnék benne maradni,
Szívedben egy sarokban.

Ha netán magadba nézel
Eztán mindig megtalálj,
Szívesen eljövök hozzád,
Szólj csendben, vagy kiabálj!

Ott leszek veled életed
Minden egyes percében,
Megmutatom majd magamat
Álmaidnak tükrében.

Eljövök majd meglásd hozzád
Varázs órák éjjelén,
S együtt rohanunk barátom
A mesékbe Te... meg én!

Legyen nagyon szép estétek!

 

Látni akarlak!​

Látni akarlak!

Bár csak ott lehetnék most,
bár csak láthatnám...
Engedd hogy ott legyek
enged hogy lássalak!

Látni akarom hogy vársz
látni akarom szemedben a tüzet!
Csak égjen a tűz, hogy ne keljen félnem!
Enged hogy lássalak, látni akarlak!

Érezni akarom amit lehet.
Fogni kezed, érinteni hajad
tested átölelni, arcodra csókot adni!
Hogy mondd, rám vársz... ​

 

Tegnap messze voltál
​

Tegnap messze voltál, s én csendben szerettelek.
Álmodtam rólad, majd ébren kerestelek.
Érezni akartam ujjaid szorítását,
hallani végre szavak suttogását.
Arcodat simítani, adni csókot százat,
testedet érezni, nem az üres ágyat.
Szemeidben úszni, mikor felém ragyog,
ha veled lehetek, olyan boldog vagyok!
de nem voltál ott tegnap, csak csendben szerettelek,
mert azt távolról is érzem, hogy kezemben a kezed! ​

Valakit megismerni,

Valakit megismerni,
Hirtelen megkedvelni,
Végül egy nap belé szeretni.
Küzdeni érte,
Hogy úgy szeressen, ahogy Őt Te!
Küzdeni szerelméért, egyetlen szerelmes szaváért,
Te légy benne, neked szóljon; egy ilyen mosolyáért.
Egy érintésért, egy csókért,
Egy simogatásért, egyetlen ölelésért.
Egyetlen pillanatért, egyetlen érzésért,
Mikor csak az van benned, hogy a szíve már a Tiéd!
De ha elbuktad a küzdelmet,
Már semmi más nincs benned.
Csak annyi, hogy elvesztetted,
És egy kérdés: Mi értelme élned?
Szeretni reménytelenül, szeretni azt, kit nem lehet,
Mikor látod, hogy boldog, a szeme ragyog, de nem melletted.
Küzdeni, és kaparni a földet,
S a fájdalomban már-már kiég a lelked.
Szeretni úgy, hogy odaadod a büszkeséged,
Szeretni úgy, hogy eldobnád érte életed.
De te még látod a reményt, és még egyszer megalázod magad,
Hátha most rádöbben, hogy téged szeret, hátha most sikert arat.
De nem kellesz neki,
És az önbecsülésed a porban marad.
Kit imádtál,szerettél,
Úgy kellett neked, mint egy falat kenyér,
A Tiéd nem lehet,és bele pusztul tested-lelked,
Hervadozik szíved,
S egy nap ezt olvassák feletted:
"Élt, mert született, Meghalt, mert szeretett"
Egy nap felnőni, Reménytelenül szeretni, Fájdalommal szívedben hazug
mosollyal élni,
A maró könnyeket eltitkolni, S a földi életet elhagyni,
Ez az élet, semmi más, Harc, szeretet, fájdalom és csalódás!
​

 

Nem először találkoztak a a balatonfüredi mólón, amit a nő - minden álmok szent helyének nevezett. 2004. nyarán találtak egymásra, azóta is elválaszthatatlanok, noha mára már más érzések fűzik őket össze.
Azon az estén a nő izgatottan várta Kedvesét a mólón. Gyönyörködött a naplementében, amikor a hömpölygő tömegben feltűnni látszott egy izmos fiatalember, aki széles mosollyal az arcán közeledett felé. Napbarnított bőrén meg-megcsillant a haldokló nap néhány erőtlen sugara, amely még vonzóbbá tette a Férfi megjelenését. Női szemek mérték végig, de nem fordult meg egyik után sem, mert Ő a Nőt szerette, Hozzá sietett. Találkoztak, újra, azon az estén is úgy örültek egymásnak, mint az első alkalommal. A Férfi ujjaival Kedvese arcát végig simította, ajkával ajkát kereste és szinte a szájába lehelte üdvözlő szavait - hiányoztál! A Férfi két izmos karjával vonta magához még közelebb és lágyan simult Kedveséhez. Karjaival átfonta a Férfi nyakát, egymás tekintetébe feledkeztek. Hosszan, mélyen kutatták a ki nem mondott szavak értelmét, mikor a Férfi a Nő könnyes szemét fürkészve kimondta a bűvös szót - szeretlek. A Nő ajka lassan nyílt ki, de mielőtt válaszolhatott volna, a Férfi ajka ellentmondást nem tűrően a Nő selymes ajkára tapadt. Megállt az idő köröttük, nem gondoltak arra, hogy emberek sokasága járkál mellettük. Ott, abban a pillanatban csak ketten voltak a füredi mólón. Nem tudták mennyi idő telhetett így ebben az euforikus hangulatban, amikor a Nő, Kedvese fülébe súgta - menjünk innen, szaladjunk a végtelenbe. Puha ujjait a Férfi erős tenyerébe csúsztatta és elindultak a part felé. Félúton Nyugat felé emelte tekintetét, a horizonton alábukó nap színpompájában gyönyörködött. A Férfi hátulról átölte Kedvesét, lágyan nyakába csókolt és így várták meg csendben, míg a nap el nem tűnt a tihanyi apátság mögött. Elindultak, lépteik hangját őrzik még most is a móló kövei. Útközben csacsogott a Nő, a Férfi türelmesen hallgatta, egyre arra gondolt, milyen jó, hogy akkor 2004. nyarán rátalált a csodára. Miközben a Nő beszélt és beszélt, nem tudott betelni karcsú termetének, hosszú lábainak, csöppnyi
szoknyájának és a blúz alól is kivillanó dagadó kebleinek látványával. Gyomra összeszorult, szíve nagyot dobbant, a nyál összefutott szájában, izgalma egekig tört. Kívánta Kedvesét. S mivel a Nő nemcsak csacsogott, hanem figyelte is a Férfit, egy pillanatra megállt, mert észrevette az ismerős tüzet Kedvese szemében. Pajkosan kacsintott egyet és a Tagore-sétány egyik fája mögé szaladt, onnan kémlelt vissza. A férfi is szerette a játékot, szaporázta lépteit, s a fa mögött rálelt Kedvesére. A Nő vállát finoman megérintette és kedvesen kényszerítette, hogy egyenes hátát a fának szorítsa, közben egyetlen percre sem vette le szemét Kedvese szeméről. Tekintetük egymásba fúródott, mindkét szempárban égett a tűz, a vágy, akarták egymást. Ne, ne itt - mondta a Nő, még megláthatnak. Nem volt erőteljes a hangja, nem volt igazi érv, melyet a Férfi nem is fogadott el. Nem itt? Nem most? Megláthatnak? Eddig nem volt baj, hogy látnak? - kérdezte huncutul a Férfi és keze elindult a Nő fülétől, a nyakán át egészen a kebléig. A Nő teste megfeszült a vágytól, a férfi izzó tenyere, a ruha selymén át jól érezte a semmihez nem hasonlítható fizikai változást. Csípőjét a Nő öléhez szorította, s ebben a pillanatban a Nő teste reszketni kezdett. Mindez a pillanat tört része alatt következett be és a Nő csak ennyit tudott súgni kedvese fülébe - menjünk innen. A hátralevő utat - a nyaralóig - némán tették meg, csak kezük játéka árulkodott arról, forró éjszakának lesznek tanúi a Hold és a csillagok.
Megérkeztek. A Férfi kinyította a kertajtót, előre engedte Kedvesét. Az első akadályt leküzdötték. Lépteiket szaporázva értek el a következő akadályig, a bejárati ajtóig. Nagyot kattanva fordult el a kulcs a zárban, szinte egyszerre értek a nappaliba. Az ajtó döngve csapódott be mögöttük. Sistergett köröttük a levegő. A Férfi villanyt akart kapcsolni, mire a Nő kinyújtott kézzel a Férfi keze után nyúlt, hogy megakadályozza a villanynyújtást. A Férfi a Nő kinyújtott karjához ért, ujjaival végig simította ujjhegyétől indulva az egész alkarját, a könyökét, örömmel érzékelte, hogy Kedvese érzéki vágyát ezzel csak felkorbácsolja. A Nő könyökhajlatába lehelt, ajkával egészen a felkarjáig kúszott, a füle alatt csókolt bele a nyakába. A Nő karjaival a Férfi tarkóját simogatta, dús hajába túrt, fülcimpáját masszírozta, majd jobb mutatóujjának körmével a Férfi erős karját karcolta finoman, érzékien. A Férfi mélyen a Nő szemébe nézett, még az esti félhomályban is látták egymás szemének izzó parazsát. Hosszan nézték így egymást, légzésük egyre szaporább lett, a Férfi lázasan csókolni kezdte a Nőt. Csókjuk egyre hevesebb, egyre követelődzőbb lett. A Nő blúza alá nyúlt és keblét simogatta, melyre a Kedvese apró nyögésekkel válaszolt, de csókjuk íve csak nem hagyott alább. A Férfi ügyes ujjaival szinte észrevétlenül gombolta ki a Nő blúzát, melyet a vállakról lágyan eresztett alá. A Nő testét saját testével kényszerítette az imént bezárult ajtónak. Kezével a melltartóba nyúlva, finoman emelte ki a Nő bal mellét, ráhajolva a mellbimbót kereste, majd csókolta azt. Eközben bal kezével a melltartótól szabadította fel a kebleket, melyek engedelmeskedtek a kényeztető kezeknek. A Nő, meghálálva a kényeztetést, szintén szabaddá tette a férfi izmos felsőtestét, melyet végig pásztázott finom ujjbegyével, majd körmei hegyével. Keze lassan kúszott a Férfi hasára, ahol a selymes szőrzettel kezdett játszadozni. A játékra a Férfi teste válaszolt, s még, még, követelte a további kényeztetést. Mindketten neki bátorodtak, érezték a másik vérének lüktetését. A Férfi keze lassan indult felfedező útra, Kedvese combját simította végig, a szoknya alá tévedt ujjak gömbölyű fenekére tévedtek. A Nő kissé megemelte csípőjét, hogy érezze a Férfi lüktető férfiasságát. Mozdulatai, csípőjének le-fel mozgása izgalomba hozták a Férfit. Keze a nadrág felé kalandozott és amikor forró ujjai a Férfi hasáról az alsónadrágba vándoroltak, a Férfi többé nem tudott csendben maradni, hangosan felnyögött. Lekerült a nadrág, le a szoknya, mindaz, ami még ezek alatt volt. Mindezektől a ruhadaraboktól úgy próbáltak megszabadulni, hogy közben csókolták és csókolták egymást. Még mindig álltak, a Nő az ajtónak támaszkodva, a Férfi szorosan a Nőt ölelve, amikor a Férfi a Nő bal combját az Ő derekára tette, ajkaival Kedvese jobb mellbimbóját kényeztette. Lassú, ám ütemes csípőmozgásuk csak felkorbácsolta vágyaikat, egyszer csak a Férfi ölbe kapta Kedvesét és a szoba egyetlen hatalmas franciaágyára tette le Őt. Ölelték, simogatták, becézgették egymást, egyetlen centiméternyi terület sem maradt ki a testek kényeztetéséből, amikor tovább már nem lehetett várni, a Nő öle elnyelte a Férfi ölét. Lassú, majd egyre ütemesebb csípőmozgásuk, az érzéki gyönyörök hangvétele, a Nő fokozódó, torkát elhagyó örömhangja mindkettejüket csillagmagasságokig repítette. Ezen az éjszakán mosolygott a Hold, a csillagok és mosolyogtok Ők is. A Nő a Férfi erős mellkasán pihentette fejét, a Férfi ölelő karjával óvta, védelmezte Kedvesét. Nem beszéltek. Beszélt helyettük a testük. Lassan csitult el légzésük, a szív hangos zakatolása. A Férfi egyre szorosabban ölelte magához Kedvesét, majd selymes hajára csókot lehelt, megismerve a tantrát, mély álomba zuhantak. Egymás karjában látogatta meg őket a Hajnal derengő fénye. A Nő békésen aludt a Férfi vállán. A Férfi ébredezett, arcára kiült az elégedettség öröme. Boldog volt, mert ölelhette, akit szeretett...

 

Keresem azt...

Keresem azt, aki szerethet engem,
aki talán meglátja a jót bennem.
Valaki vár, hogy vigasztaljon,
magához húz, hogy marasztaljon.

Keresem azt, aki így elfogad,
aki talán végig mellettem marad.
Elviseli számtalan hibámat,
felvidít, ha marcangol a bánat.

Keresem azt, aki kiegészít,
aki minden akadályra felkészít.
Ha megtalálnám, megtartanám,
mindenkinél fontosabbnak tartanám.

Keresem azt, aki talán nincs,
pedig nekem ? lenne
a LEGDRÁGÁBB KINCS !!!

 

Nem szerelembe lépsz, hanem szerelembe esel! Eszelősen. Tudod milyen az, amikor frankón belezúgsz valakibe? Tudod? Hát szószerint beledöglesz, mérgező, halálos.

 

View attachment 112

remélem valóság lesz
minden remény,
mely ott él a szivünk
rejtekén.
az élet és a remény
tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e,
az rajtunk áll.

 

A gondolat ereje

"A szeretet a gondolattal kezd?dik. Azzá válunk, amir?l gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre. A pozitív meger?sítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggy?z?désünket és gondolatainkat."

Adam J. Jackson

 

Szédelegve

Szédelegve szerelem remegsz,
takaróm alján csüng két szempillád,
hatással vagy határaimra, amíg szeretsz,
ha járni tudna a vágy, akkor magadra felhívnád.

Egyszer? eszméletlenség a bájban,
tegnap még nem volt, de már itt van nálam,
könyörögne akár, ha nem szeretni kérne,
ha lelkem naptárából egy lapként kitépne.

Olvasná fordulásom, arcaim színeit,
benne ízlelné meg ajkamnak ízeit,
édesded bátorság, ahogy simulna hozzám,
az az érzés is, és te is majd borulsz rám.

Kezeid intései árulnak el,
s tudni minden pillanatban,
hogy miért is féltesz úgy,
mint gyermek, öntudatlan...

(Lacc)

 

View attachment 113
Hagyd, hogy szeressenek!

 

Gámentzy Eduárd:Vers NekedHa

Gámentzy Eduárd:Vers Neked


Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

 

View attachment 115

cuki mert cuki vagyok.
édes mint a cukor
mert édes vagyok
mint a méz

cuki gondoltam szerzek egy kis örömet....

 

CSODÁS BARÁZDA...

PIERRE DE RONSARD: KÖSZÖNTELEK, CSODÁS BARÁZDA...

Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet két comb között, szeret?k párnás
találkahelye, fürtös, duzzadt vágás,
te drága! Mit ér mélküled az élet?

Te vagy a vágy s ellenszere; négy éjjel
múlt el, s bár még mindig veled csatázom,
te adod, hogy kínzóm, a nyilas Ámor
szorongatását mind kevésbé érzem.

Vidámság, móka, izgalom, mulatság
s gyönyör, mit?l a legvadabb kamaszvágy
is megpuhul - úgy illenék, hogy minden
gavallér térdre boruljon elébed
s némán imádjon, te édes, mezítlen,
ágaskodó gyertyával kezében.

 

Az ékszerek

Baudelaire, Charles
Az ékszerek

Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén sok zeng? ékszerével várt rám,
hódítóbban, mint a mór rableányok
a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

 

Zelk Zoltán :Csak tégedÚgy

Zelk Zoltán :Csak téged

Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek :
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.
És szívemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövend?ben,
miattad virraszt. Mondd, megérted ?
Figyelj ide hát, példát mondok:
ha fekszem álmatlan s képzelgek,
félek valami szörny? kórtól,
nem magamat, téged képzellek . . .

A te tested retteg testemben,
a te jöv?d az én jöv?mben,
így élek én magam veszítve
s téged kett?zve az id?ben.
Az id?ben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem :
én már csak tégedet szeretlek.