Egy kis romantika

csend: pogány hétköznapok

mikor már velem leszel
csak ülünk a t?znél,
fogom a kezed,
ujjaid buja játékát
csitítom csendben
s nézem a képet,
az egészet
mit szavaid festettek
lelkem farostlemezén.
egységet és ígéretet
valóságot és könnyeket
mosolygó reményt,
s látni fogom mivé tettél,
hogyan csiszoltad gyémánttá
konok magányom.
rád nézek majd
csókolom lehunyt szemed
lángokkal ölellek
s a képet a farostlemezen
t?zbe vetem.
mert hagyom,
elhamvadjon eddigi életem.
te így maradsz velem.
oltár és kereszt nélkül
de szentségben
áldottá téve a felkel? napot
a pogány hétköznapok
átkos csendjét.

 

Az én...

Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.

Az én szerelmem nem az éget? nap,
Melyt?l meggyúl a lég...
Az én szerelmem igaz, szent, magasztos
S örök, miként az ég!

 

Az az igazi szerelem, amit

Az az igazi szerelem, amit magadnak tudsz érezni, amit nem adnál oda semmiért, ami akár meg is tud halni benned...

(Lacc)

 

Szerelmem te lettél nékem.
Életem már érted élem.
Te vagy az én boldogságom.
Örömömet tőled várom.
Neked adom szívem, testem, lelkem.
Szerelemre nálad leltem.
Sebzett szívem érted dobog.
Csak veled lehetek én boldog.
Nem vágyom én semmi másra.
Mint ajkad édes csókjára.
Égető tüzére szerelmednek.
S, hogy én legyek értelme életednek.

 

[FONT=comic sans ms,sans-serif]"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." [/FONT][FONT=comic sans ms,sans-serif]
[/FONT]
[FONT=comic sans ms,sans-serif]/Hemingway/[/FONT]
​

 

Éji vers...

Az éj sötét fátyla borul a világra
a szerelem bennem ég...akár egy fáklya lángja
nyugszik a táj,csendesség öleli
odafenn báloznak tündérek ezrei
elmúló virágok halkan szuszognak
a fán haló levelek csendben ringatóznak
egy fagyott tó tükrében csillagot találtam
én már megtanultam hinni a csodákban...

 

Valaki

Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki szemében miattad könny ragyog,
És hidd el ez a valaki én vagyok...

 

View attachment 122

"ha szivból szeretünk valakit,
akkor felvállaljuk őt.
hajlandóak vagyunk
áldozatot hozni szerelmünkért.
mert a szerelem csak két ember
boldogsága,
csak az övék"

 

Sosem...

Sosem tudhatod , mit hoz a véletlen,
melyik virág nyílik Neked az életben,
ki fog veled sírni, és ki fog veled nevetni,
ki fog az életben igazán szeretni...
Nem az a boldog, kinek kincse van,
hanem az, kinek igaz szíve van...
Ne a szépet, hanem a jót keresd,
és ha megtalálod, igazán szeresd...

 

Nem az számit...

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.

Csitáry-Hock Tamás

 

Igazi szerelem ...

Az igazi szerelem ott kezd?dik, amikor bizonyítani kell, hogy mindenre képes vagy a másikért.

(Szilvási Lajos)

 

Lélek...

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.

 

Ha meg akarsz valakit tartani...

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értet?d?nek, hogy melletted van!

Richard Bach

 

Az ördög mindenhatója



Képedro Isztin Art Photos


Sohonyai Attila: Az ördög mindenhatója

Nem voltam szentek példaképe soha
s az ördögöt sem tiszteltem eléggé.
Neked akartam adni mindenem,
ebben a tudatban létezni örökkön-örökké.
Dacolni akartam mindennel, mi nem te vagy,
rátalálni magamra minden bels? üvöltésben,
szegényeknek adni levedlett rongyaimat,
legnagyobb menedékre szükség mégis bennem van.

Beszéltem mocsokról és gy?löletr?l,
minden kamaszkori energiámmal,
mára tisztulni látszok a ködb?l,
holnap sem érthet? logikákkal.
Bár millió cselekedetem volt céltalan
s direkt voltam ellentéte mondatoknak,
nem bánom a veled töltött örök pillanatokat,
hiába takarok mindent feledtet? fátyollal.
Mert szeretlek, ahogy szeretni még nem tudtam -
és ahogyan nem lehet.

A nyughatatlanok bizonyosságával kellesz
s a tiszták ?szinteségével csallak csak meg,
ahogy szél fákat morzsol eggyé össze,
majd alkotnak azok tömör kötelet.
Én nem voltam szentek tulajdona soha
és az ördögöt sem tisztelem,
csak egyetlen szívemnek mindenhatója;
Te, te, te...

 

Létezik...?!

Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor el?ször találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, ? az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mérték? és mélység? érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt m?ködését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, el?ször, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem.

 

Barátoknak...

A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz; a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz. A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél; a barát az álom, mit éberen kerestél. A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van; a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban. A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát; a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát. A barát egy csillag, mit az éj varázsol; a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol. A barát a láng, mely kitáncol a t?b?l; a barát az emlék, mit szívedben ?rzöl. A barát is csak ember, s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...

 

Mikor rad gondolok

 

Szerelem utolsó vérig ...