Egy kis romantika

A Szeretet Himnusza.

A Szeretet Himnusza​

 

A szeretet üzenete ...

Szep szavak ...

 

Nekem is van...

Nekem is van egy álmom olykor szép,
amikor látlak, mint egy álomkép,
egyedül vagy, tudod néha másnak látsz,
lehet,hogy éber álom az amit látsz.

Csak ez a kis világ, amiben élhetünk,
csak ez a kett?nké, amit félthetünk,
tudom, hogy félsz, ha egyedül maradnál,
pedig én lennék veled, ha akarnál!!!?

Valahol benned él egy kis világ,
ahol minden szép és jó talán,
gyere és képzeld el, hogy mindent látsz,
amikor Te és én, és senki más.

 

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!


ád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.

romantika valahol közép-távolban zajlik. A romantika nem más, mint benézni önmagadhoz, harmattól párás ablakon keresztül. A romantika nem más, mint kihagyni bizonyos dolgokat: ahol az élet röfög és szortyog, ott a romantika csak sóhajt. Megrémült. Kezdett rádöbbenni, hogy ennyi önuralom után lelkének vulkánja egyszer csak jelét adta annak, hogy nemsokára ki fog törni, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, elveszíti minden hatalmát az érzelmei fölött.

 

sok ember

 

szerelem

 

barátság

 

Mikor a huncut mosolyod látom

Mikor a huncut mosolyod látom,
egyb?l elszáll minden bánatom,
melletted újra szép az életem,
kérlek, ne engedd el két kezem!
A hiányodba is belebolondulok,
ha újra elhagysz, én belehalok!

 

semmi sem

 

Elmúlnak az id?k

 

Falak...

Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhet?k, de a régi színjátékok már nem folytathatók. Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a “kívül” is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha küls? harmóniára vágysz, el?ször magadban kell összhangot teremtened. Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra. Akiben ez a “bens? mágnes” m?ködni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni - úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét pedig szeretetnek hívjuk.

 

Vágyni hogy szeretnék

 

Volt egyszer...Volt egyszer

Volt egyszer...

Volt egyszer egy liliom - táplálta a szeretet.
Bizalom, megértés kelyhéb?l ivott eleget.
Tépte szél, sújtotta jéges? - még mindig pompázott.
Úgy látszott, semmi se olthatja el azt a lángot.

Beköszöntött a tél, de a halálra még nem állt készen.
Felemelte a fejét és hajladozott a halovány napfényben.
Er?sebb, szebb volt, mint a többi - párját ritkította.
Az Égvilágon mindenki halhatatlannak gondolta.

De aztán a színpompás szirmok sorvadozni kezdtek.
A "csodavirággal" a leglágyabb szell?k is kikezdtek.
Elenyész? vidámság és halott remények hangjai repülnek a széllel.
A Legy?zhetetlent a szeretet lángjának hamuja temeti most el.

Volt egyszer egy barátság... táplálta a szeretet.
Bizalom, megértés kelyhéb?l ivott eleget...
Emlékszem még a múltba visszanyúló szavakra
És a szörny? hiány könnye hull a hideg sírhantra.

Tudd meg, hiába vagyunk távol, összeköt az emlék!
Kósza foszlányait magamhoz ölelem, miel?tt továbbmennék...
Úgy látszik, azt a liliomot nem éleszti fel semmi, soha.
De a vén mez?n ott bolyong örökké az illata...

 

"Légy szíves,szelidíts meg engem!Ha megszelíditessz,szükségünk lesz egymásra.Egyeltlen leszel számomra a világon,és én is egyetlen leszek a te számodra."
"Nem azért szeretlek aki te vagy hanem azért aki én leszek melletted!"
"Sírok ha sírsz,ragyogok ha ragyogsz,néma barátod,rabszolgád vagyok,alázatos és bizalms barát,aki nem kér semmit csak néz és imád,és nem akar lenni csak általad,csak az árnyéka annak ami vagy."