Egy kis romantika

\"Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány.
Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ!
Igen, ...de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt.
Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen.
Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; \"Miért?\"
- Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog.
Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot.
Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág.
Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon.
Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni.
Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem.
Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot?
Én voltam az ki eltávozott!
A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott.
Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már!
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe.
A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt!
A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva.
Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve.
Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette.
Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá.
Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte.
Fájdalmas hangon valaki megszólalt: \"S Z E R E T L E K .\"
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. \"Bocsáss meg nekem.\"

 

Dühömet visszafojtva

Dühömet visszafojtva vagyok gyengeségem áldozata,
s Te érzed ezt a hideg gyengeséget,
ezt a mámort, ezt a rideg vétket,
amit nem engednék ki magamból soha,

hacsak nem lenne ilyen a sorsom,
hacsak nem közelednél felém így Te folyton,
mint ahogy torkomból kifojtom engedetlen szavaim,
mint utolsó leheletem csokrát...

(Lacc)

 

[video=youtube;Y1aKk2XjMZw]http://www.youtube.com/watch?v=Y1aKk2XjMZw[/video]

 

Merj szeretni

Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a b?rödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak er?s ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis er?b?l lehet, sohasem gyengeségb?l. Szeretni csakis az er?s ember tud.

 

Egy kicsit

Egy kicsit egyedül vagyok végre,
roggyak most a térdre, súgja egy hang bennem,
egy cigi a számban,
egy bor érik kezemben.

Világít egy folt, mint a homály, zóna,
leszek sarkalatos, ellenek mondója,
kirekesztem válogatott pózban,
mindazt az érzést, amit t?led hoztam.

Utolsó slukk,
egy korty az egészségre,
majd felrepít egy szikra,
fel a vak sötétbe...

(Lacc)

 

a barátaság mindennél fontosabb

 

Vágyakozás

 

Egy n?....

Egy n? szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A n? szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

Audrey Hepburn

 

Idézet

Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköz?, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cip?je, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyör?, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel ?rzöd. Soha nem múló vággyal.

 

Vajon a szerelemt?l...

Vajon a szerelemt?l hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?

Orhan Pamuk

 

Szeretnék lenni a víz, mely

Szeretnék lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt tested, a törölköz?, mely minden porcikádat végigsimogatja, magamba itatva rólad a vizet. Lennék a tükör, amely minden nap láthatja, a cip?det, amely pici lábadhoz simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkad. Lennék a telefon, mely hallja hangodat, a kanál, amit édes nyelveddel megérintesz. Vagy a toll, mely gyönyör?, fenséges neved leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennék. Minden lennék, de egyik sem lehetek. Mégis, mindegyiknél több leszek. Mert te a lelkeddel simogatsz, a lelkeddel ölelsz át, lelkeddel érintesz meg, én a lelkemben hordozom neved, szíved, s a lelkemmel ?rzöm azt. Soha nem múló vággyal...Hát ez lennék én neked...

 

Ilyenkor könnyebb......

Szeretünk szerelmesek lenni, nem csupán azért, mert ilyenkor könnyebb boldognak érezni magunkat, hanem azért is, mert boldogtalannak lenni is nehezebb.

(Norman Doidge)

 

A SZERELEM SZÁNALMA

A SZERELEM SZÁNALMA

Kimondhatatlan szánalom
rejlik a szerelem szivében:
kalmár népség a piacon,
felh?k útja az égen,
es?s szél, mogyorós berek,
hol egérszürke víz fut mélyen -
fenyegetik azt a fejet,
amelyet én szeretek éppen.

William Butler Yeats

 

Nem bánat az..

Nem bánat az...

Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már tied volt s akkor elveszíted.
Nem bánat az, ha csókolt már az ajka
S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe
Kisér a puszta, magányos sötétbe,
Mint téli kertbe a színes tavasz -
Nem bánat az.

De az a bánat, ha kezét se fogtad,
Álmodba jött csak, csodának, titoknak.
Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba,
Dalos fohászba, kérve, sirva, vágyva.
Tied se volt s már életedhez kötve
És akkor, érzed, elveszett örökre
És nem lesz fénye többet éjszakádnak:
Az a bánat.

Gyóni Géza

 

Ha tervezek

Ha tervezek, majd elválik,
Ha gy?lölök, majd elmállik
S ha ?rülök,
?rülök mindhalálig.

Gyávaságban, ?rületben
Nem ragyogott senki szebben
S ha szeretek,
Nagy vagyok a szerelemben.

Ady Endre