Egy kis romantika

Hozzád

Hozzád férni, bújni,
melléd kuporodni,
érteni, ha gondolsz,
hallgatni, ahogy szólsz.

Adná csókod ajkad,
úgy érezném rajtad,
ahogy éreztem már máskor,
tudtam vagyok, s bátor.

Az volt szív és lélek,
az volt ismeretlen,
ahogy megmutattad,
ki is lakik bennem.

Távolság van, messze,
de nincs az az ember se,
aki t?led távol hagyna,
aki ellened szólhatna.

Teszem, hajtom, bátran,
hiszen újra láttam,
hogy van út oda hozzád,
veled lenni, s hoznád.

Hoznád magad báját,
unhatatlan várát,
otthonát lelkünknek,
s minden gyermekünknek...

(lacc)

 

.... az értéke, hogy....

A n?nek épp az az értéke, hogy a gondolkodása n?i.
A szíve meg angyali.

(Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter)

 

A világ nagy bölcsességei....

Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik.
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek tovaszállnak,
Úgy gy?lnek szívedben a gondok és árnyak.
Rövid az élet, mégis sok a könnye,
Ha te mosolyogsz, a másét is töröld le!
Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások.
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz barátod.
És akit párodul melléd rendel az ég,
Becsüld meg er?sen, s szorítsd meg kezét!
És ha minden álmod valósággá válik,
Ezt akkor se feledd: Légy jó mindhalálig!

 

Tudod mi a bánat?

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan,hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit,ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot,soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörg? levelet
Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni,mik lelekedre hulltak
Rózsákat ?rizni,mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg ?t és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önnmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné t?lem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségb?l azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél t?lem kedves,
S én hagytam,hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar,engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most t?lem valaki
Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám hallkan
Semmiség,csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
( Heinrich Heine )

 

BéklyókElvesztél,

Béklyók

Elvesztél, elvesztem
a szabadság ízével
nyelvemen: miként
lehet, hogy a szabadság
íze nekem a Te csókoddal
egyet jelent?

Minket mindig ezer
béklyóval kötöttek,
nekem a szabadság
a rend, a szabadság
a te szerelmed
veled nem érzem
az életet köteléknek.

- Börzsönyi Erika

 

...az igazi szerelem.

Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségét?l az els? pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s t?le elválni akár csak egyetlen napra is kín,
az az igazi szerelem.

(Sidney Lawrence)

 

Lelátó a Parnassusról

Lelátó a Parnassusról

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához...


(részlet)

"...Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötr?désem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom.
Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.
Meleget kell egymásra fújnunk.
Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat.

Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a t?z. Kell a fény.
Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.
Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kih?lni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk...

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdb?rzik a víz, mint a b?r. Mindenütt a mi tükörképünk.
Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben.
Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt id?z, igéz.
Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám sz?tted életed hálóját, belesz?tted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet.
Éljük egymásnak a napokat.
Költözzön vissza az ölelés, valamely kés?i józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.
Úgy hiszem, szárny verdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek.
Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod.
Ha van még id?..."

 

Bölcsesség

​

 

A romantikus....

A romantikus szerelem mindennél er?sebben táplálja bennünk a teljesség utáni vágyat. A kapcsolat általában úgy indul, hogy azt hisszük, meg fogjuk ismerni a másikat, és titokban azt reméljük, hogy mindenben egyetértünk. Ehelyett a végén kiderül, hogy sokkal inkább magunkat ismertük meg.

Audrey Hepburn

 

A romantikus.... -re

Szia Kiscsibe!

Én meg ?t ismertem volna meg szívesen.

 

Bizalom

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor becsapnak
és ezerszer csalódom abban
kinek szívemet, mint álmából
a rózsát kitakartam
s ha épp az árul el
kit életemmel fedeztem én
s ha tulajdon fiam tagad meg
és ha nem harminc ezüstért
de egy rongy garasért
adnak el engem barátaim
s ha megcsal a reménység
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem
s ha csak a bosszút hizlalja
a hála híveimben, s ha rágalom kerít be
- akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom,
hogy nem érdemes hinni az emberben
akkor se mondom,
hogy megélek magam is néptelen magányban
mert irgalmatlan az élet.
De csöndes szóval, elt?n?dve mondom
bizalmam sarkig kitárt kapu
nem verhet rá lakatot a gyanú
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok ?rséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból
ki kétél? késsel jött ide ma
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem
nem hirdetek bocsánatot a rossznak
kegyelmet a hazugnak
nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra
s az öngyilkos szenvelgést gy?lölöm
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy b?neink mulandók!
Mint a mammut és az ?sgyík
a múltba porlad a gy?lölet és a gyanakvás
dühünk leh?l, csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épült
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

 

...csak akkor élvezhetjük.....

Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.
(Mark Twain)