Egy kis romantika

A fura öreg

Nagyon megfogot ez a vers,tudom ezse ide valo de muszály megosztani.

Egy ausztrál vidéki város kórházának id?sotthonában elhunyt
egy id?s férfi. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.

Kés?bb, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták. Olyan er?teljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden n?vérének odaadták.

Az egyik n?vér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége az óta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszer?, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.

A fura öreg

Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, n?vérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ? nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se t?nne,
Elt?nik mindig a zoknija, cip?je…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a n?vér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szeret? fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kel? kamasz, jöv? álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves v?legény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
?rzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan n?nek!
Téphetetlen szálak minket összef?znek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszül?k lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség j? rám: feleségem meghalt.
Jöv?m eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az id?s ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, er? széthullik, elillan,
K? maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelr?l: hát EZ vagyok én!!
(Ford. Barsi Boglárka)

Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb id?s emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejt?z?, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!

(Szerz?je Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk ?ket!

 

Részem lettél

Kiss Dénes:
Részem lettél


Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben,
vagy ép üvegben a szilánk!
Bel?lem már te ki nem válhatsz,
mint halál a születésb?l,
éjszakáimból az álmok,
él?k a múló id?kb?l.

 

A szeretet m?vészet....

A szeretet m?vészet, szeretni anélkül, hogy uralkodnánk, közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk és mindvégig vele maradni.

(Jörg Zink)

 

re

Szia, megkérdezhetem, ez melyik filmb?l van?

 

re-re

Szia doe!

Nem kellesz eléggé.
(He's Just Not That Into You) 2008.

 

Az ember egyedül nem kezdhet

Az ember egyedül nem kezdhet új életet. Mindenkinek szüksége van egy útitársra, egy játszótársra, ha úgy tetszik, hogyha mi eltévednénk, ? mindig lássa az utat, hogyha vesztésre állnánk, akkor ? segítsen a küzdelemben.


Ezel - Bosszú mindhalálig c. film

 

ne mint

Jöjj hozzám,
de ne mint folyó, mi készséggel siet,
hogy elvesszen a széles óceánban.
Úgy jöjj hozzám,
ahogyan dagály önti el a partot,
csordultig duzzasztva a sekély öblöket
csillámló csönddel,
míg föld és óceán egybeforr.


Anne Wilkinson

 

Honnan fogod tudni

Honnan fogod tudni, hogy ? az? Egyszer?en csak megnyugszol. Azt veszed észre, hogy nem kell többé folyton azon munkálkodnod, hogy jó legyél, megfelelj valakinek. Hogy Te magad lehetsz. Nincs több kétely, nincs több félelem, "mileszhaelhagynak"-érzés. Nincs több szerepjátszás, könny, és éjszakai forgolódás. Ha nem tudsz aludni, az a boldogság és biztonság érzett?l lesz, nem mástól. Elmúlik a gyomorszájad tájékáról az a fura kis vacakoló kaparászásos fájdalom, ami valahogy mindig ott volt. Ez a "nem-igazi" érzés. A tudatalattid stoptáblája. Amit mindig lerúgunk a földre, ne is lássuk. Mert jó vele a szex. Mert olyan aranyos az anyukája, nem sértjük meg. Mert mindenki irigyel miatta. Mert ilyen jó dolgod még nem volt. Mert....és jönnek az önámító, önbecsapó marhaságok. De amikor megnyugszol....akkor tudni fogod, hogy ? az. Csak nézz a szemébe.

-Vaslady-

 

Ez nagyon........

Szerelem
Ha egyik a másikat
Repülni hagyja
De ha zuhan
Fél szárnyát kölcsön adja.

(Szabó Éva)

 

Edward Estlin

Edward Estlin Cummings:
MAGAMMAL CIPELEM A SZÍVEDET


Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cipelem) soha t?le meg nem válok (ahova csak
megyek te jössz velem; bármit teszek
azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet
a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
szebb világot (te vagy az én igaz világom)
te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel
(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem).


Fordította: Végh György

 

re-re-re

Köszi!

 

SóhajEgyszer csak

Sóhaj

Egyszer csak összeállítja illatod a hajnal,
és már érzem a b?röd az ujjam alatt.
Lassul a leveg?,
dereng?, lusta fények,
reszketeg pillanatra eszmél a lét.
Fölém hajolsz,
ízlelem a szád.
Ölig nyilalló emlék...
Már mennék,
úgy mennék hozzád.

- Nagy Horváth Ilona

 

Barátság

 

Az igazi barát

 

Ady Endre - Az én menyasszonyom

Ady Endre: Az én menyasszonyom


Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.

Álljon el?mbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent t?z hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza ?: legyen ? az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden k?táblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsg? világot.

Együtt kacagnánk végs? búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„B?n és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”