Egy kis romantika

Azt kérdezed..

Azt kérdezed t?lem,hogyan vártalak?

Mint az éjszakára felvirrad a nap,
Mint a délutánra j? az alkonyat,
Mint ha szell? jelzi a förgeteget-
Ezer pici jelböl tudtam jöttödet.


Mint tavaszi reggel a nap sugarát,
Fagyos téli este jégcsapp csillagát,
Mint az alma ízét,tejet ,kenyeret-
Pedig nem is láttalak még,úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
Záport a virág,
Mint patak a medrét,
Madarat az ág,
Mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget-
Mindenkinél jobban téged én így szerettelek.

 

Amikor lehunyod két szép

Amikor lehunyod két szép szemed,
amikor párnádra, hajtod fejed,
amikor gondod holnapra hagyod,
amikor álmodsz én veled vagyok!


Azon a napon, amikor rád találtam, egyedül voltam, senkire sem vágytam.
Te értem jöttél, igazán szerettél.
Köszönöm azt, hogy a mindenem te lettél.

 

Nem tudod, mit rejt a sorsod,

Nem tudod, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat s ?rizd meg a boldog perceket.

 

A szerelmet nem lehet...

A szerelmet nem lehet megmagyarázni. Magával ragad, hozzáláncol valakihez - de hogy miért éppen ahhoz az emberhez, akit szeretsz, ki tudja? Lehet sápkóros, szepl?s vagy éppen pösze, akit neked szánt a sors, - ha szerelmes vagy, mindez nem számít. Az érzelmeid diktálnak olyankor, nem látod tisztán a dolgokat. Harcolhatsz a szerelem ellen, használhatod az eszedet, de igazi gy?ztes sohasem lehetsz.

Balázs Ágnes

 

Ha jól figyelsz

Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra is, hogy rossz érzésed nem is a tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy éppenséggel valaki bánata suhant át rajtad, és árnyékba borította az egyébként der?s lelkedet. Ha valakit szeretünk, érzéseit érezzük.

Müller Péter

 

Ne faggass!

Ne faggass! Ne kérdezz!! Így nem tudok.
Minden szó amit magamról elárulok,
ajándék,neked.Szent titok csiszolatlan gyémántok,
melyekb?l kirakhatsz egy arcot,aki talán én vagyok.

 

Álmomban...

Álmomban..

"Magányom útjain bandukolva már csak csillagporos csizmám elé néztem.
Nem láttam az eget, nem néztem a földet, érzések hívtak, képek villantak.
Ezer éve jártam ösvényeim, nem bántott szerelem lángja,
nem fájt zuhanások mélysége. A csend jött velem egyedül - h? társam.
A reményt?l rég elbúcsúztam, ? pedig elkerült nevetve.
Egyszer.. a napok kerekén megdöccent valami, furcsa kis zaj hallatszott bennem.
Szinte orra buktam szíved sírásában, megálltam, figyeltem,
honnan jön ez az édesbús, vággyal teli hang.
- Igen, innen..Ott van!
Pedig minden éjjel jártam fény-ösvényeimet, takargattam fázó meztelen-lelkeket.
De soha nem hallottam ismer?s hangot, soha nem éreztem ismer?s dalt.
Idegen volt minden, idegen volt az ég, idegen volt a Föld, idegen voltam - én..
S most hirtelen - magamat éreztem - magamat láttam valahol, valakiben.
- Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?
Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant.
Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,
ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed.
Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,
mert mennem kell.. hívtál.. hát itt vagyok.. lejöttem vándorlásaimból a Földre,
Asszonnyá változom, hogy lehess a Férfi nekem - Te..
Elindulok lelked falához, halkan megyek oda Hozzád,
leülök a föld porába emlékeim árnyékába megpihenni..
Mert engem is bántottak.
Várom a reggelt, várom napunk virradatát..
Beszélj hozzám, nehogy halált aludjak örökre álmomban.
S akkor megéreztem, hogy jössz.. El?ször csak nagyon halkan.
Majd er?södött a dal, az üzenet bezárkózott lelkembe.
A szívemmel hallottalak.. s odasimultam a falhoz..."
(F.M)

 

Egymás nélkül

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az id?t?l kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Faludy György

 

Ott leszel

Legsötétebb óráinkban
Legmélyebb kétségbeesésemben is
Törődsz-e majd velem?
Ott leszel-e velem?
Megpróbáltatásaimban
És szomorúságomban
Kétségeinkben
Amikor már nem látunk kiutat
Lázadásaimban
Szomorúságomban
Félelmeimben
Hitvallásomban
Gyötrelmeimben és fájdalmamban
Örömömben és bánatomban
Egy új holnap reményében
Soha nem hagylak el
Mindig szívemben leszel.

Will you be there (Ott leszel?)
( Michael Jackson )

 

Ez a legszerelmesebb szív,

Ez a legszerelmesebb szív, mely nem t?r karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.

 

A világ számára csak egy

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.

 

Ha az összes barátom..

Ha az összes barátom leugrik egy hídról,
én nem ugrom velük.
Lent várok, hogy elkaphassam ?ket!

Tim McGraw

 

Valamiröl

 

A barátság

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: ?szinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Ingmar Bergman

 

Az ember arra vágyik

Az ember arra vágyik,hogy az igazság megérintse, s hogy ezt az igazságot képes legyen tovább adni. Amit érez és tapasztal, legyen bár kétségbeesés vagy öröm. Ez adhat értelmet az életének, s általa nyújthat reményt másoknak is. Ez a legnemesebb m?vészet. A megvilágosodásnak pillanatai azok, amelyekért élek.

(Michael Jackson)

 

A boldogság

A boldogság csupán néhány perc,
esetleg néhány pillanat,amely örök emlékké válik a szívedben.
Falra nem akaszthatod,el nem adhatod,de többet ér a világ minden kincsénél!

 

boldogság

Az emberek abban a hitben élnek, hogy a boldogság csupán valami szerencsés véletlen következménye, mint amikor kellemes id?járásban részesülünk. De a boldogság nem így m?ködik – hanem személyes er?-feszítés eredménye. Az ember harcol és küzd érte, kitart mellette, és néha az egész világot átutazza, csak hogy megtalálja. Fáradhatatlanul részt kell vennünk a saját áldásaink létrehozásában. És ha végre elértük a boldogság állapotát, akkor sem lazíthatunk: folyamatosan, hatalmas er?feszítéssel a felszínen kell tartanunk magunkat. Ha nem így teszünk, akkor a bels? megelégedettség szép lassan elszivárog.
Elizabeth M. Gilbert - Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek

 

Nincsenek képletek a barátkozásra

Nincsenek egyszer? képletek a barátkozásra. Több kell a puszta jó modornál és egy egészséges énképnél ahhoz, hogy elnyerjük mások bizalmát. Szükséges egyensúly aközött, hogy mit adunk és mit kapunk.

Andrew Matthews

 

? már azel?tt is...

? már azel?tt is az életem része volt, miel?tt még megismerkedtünk volna. Nem volt szükségünk szavakra, pillantásokból, gyengéd érintésekb?l és mosolyokból is megértettük egymást. Olyanok voltunk, mint két fénysugár, melyek egymás köré fonódva eggyé válnak. Érzékeim kiélez?dtek, a színek színesebbek, a szagok, hangok és ízek kifejezettebbek voltak. B?velkedtünk a gyönyör?ség és öröm pillanataiban.

Zach LeBeau