Egy kis romantika

Kellesz nekem

"Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem,
tudom: ez egy el nem múló szerelem.
Éget a vágy, amikor hozzád érek,
minden porcikámmal csak téged érezlek.
Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek,
s forró szívemmel téged szeresselek!
S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek,
örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek.
Éjszakákon veled töltöm minden percem,
mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!"

 

Ne mondd.

Ne mondd..

Ne mondd, hogy szeretsz, csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz, csak ölelj át
ne mondd, hogy örökre, csak pihenj meg
ne mondd, hogy maradsz, csak légy ?szinte
ne mondd, hogy mindent, hisz csak perceket kére

 

Nem tudom neked adni

 

Szívem

SZÍVEM


Isten, alkotál-e
Több ily szívet is már
Mint az én szivem?
Volt-e másban is már
Ily sokféle és ily
Forró érzelem?

H? tanya ez a szív,
Nemesebb barátság
H? tanyája ez.
Elhagyott, elaggott
Szüleim egyetlen
Lágy párnája ez.

Kert e szív, ahol leg-
Illatosb virágid
Nyílnak, szerelem!
Bánya ez, amely a
Szabadság számára
Kardvasat terem.

És mi szép, mi jó van
A kerek világon,
Melyet nem ölel,
Melyhez imádása
Nem hajolna le vagy
Nem röpülne fel?...

S egykor ez a szív is
Megszünik dobogni,
Mint a többiek;
Egykor ez a szív is
Megszünik dobogni...
Néma lesz s hideg.

Lenn a föld porában
Össze fog vegy?lni
Majd a többivel,
S tán olyannal épen,
Kit magasb indúlat
Sosem gyujta fel.

Oh nem! szívemet ne
Bírja másokéval
Ugyanaz a hely...
Vegyétek ki, hogyha
Meghalok, barátim,
S égessétek el.

( Pet?fi Sándor )

 

Ha én írnám

 

Elvonulhatunk a szenvedély el?l..

Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély el?l, éppen olyan ?rület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen.

Márai Sándor

 

Szerelem

Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira er?s, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk ?reá.

Paul Géraldy

 

Legyek..

Legyek tüzes nap ha fázol.
Útjelz?, ha tétovázol,
Legyek felh? mely eltakar,
Ha a világ sokat akar.
Legyek a föld,melyre
könnyed hullajtod,ha most úgy könnyebb...
Legyek hang,melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz...
Legyek álmod,és megfejthetsz
Legyek rózsa ,és szerethetsz
Legyek az út,és elviszlek
Legyél igaz,és elhiszlek....

 

A Viola

A viola


Illatoztasd kebledet,
Ékes violám!
Melybe hév szerelmedet
Gyakran kóstolám. -
Míg csókjaid harmatja
Mézét reám csorgatja:
Lelkem addig lételét
Meg nem únhatja.

( Csokonai Vitéz Mihály )

 

Miért van az

Miért van az,hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani?A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott,mégis amikor kimondjuk,olyanok vagyunk mint az ?sember,aki talált egy szót és imádattal kezdi tisztelni.

 

Szinte minden

Szinte minden az enyészeté lesz...
A tárgyak amelyek most körülvesznek.
A társak,kikben most szívek vernek.
Mind,kivétel nélkül el fog veszni.
A mosolyok,szép emlékek,kedves szavak.
De az ?szinte szeretet nem múlik el,örökre velünk marad.

 

Megtanultam...

 

A fiúk olyanok

A fiúk olyanok, mint a csillagok...sok van bel?le, de csak egy fogja valóra váltani az álmaidat.

 

A barátok olyanok, mint a

A barátok olyanok, mint a csillagok..nem mindig látod ?ket, de tudod , hogy vannak

 

Érints meg

 

Álmaimnak tündérkirályn?je

Strófák


Ó, álmaimnak tündérkirályn?je,
Uralkodjál örökké lelkemen,
Engedd, hogy szívem álmát rólad sz?jje,
Habár ez álom lenne szemfed?je
És hervadása ez a szerelem!

Te csak ragyogj tündéri szépségedben,
Míg én a szürkeségbe olvadok,
Míg egyre szebben, egyre ékesebben,
A te örök bájadtól ihletetten,
Fényt szórnak rád e lángoló dalok.

Juhász Gyula

 

Ha megtanulod

 

A vágyat

 

Ne rejt?zz el!

 

Az én menyasszonyom

AZ ÉN MENYASSZONYOM



Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon el?mbe izzó, forró nyárban:
ťTéged szeretlek, Te vagy, akit vártam.Ť

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent t?z hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza ?: legyen ? az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden k?táblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsg? világot.

Együtt kacagnánk végs? búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
ťB?n és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.Ť


Ady Endre