Egy kis romantika

Elengedni

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megsz?nik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkit?l is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kih?l. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom ?t szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Müller Péter

 

A Tihanyi Ekhóhoz

A TIHANYI EKHÓHOZ


Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed köz?l.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe ?l.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zeng? bérceden.
Verd ki zeng? bérceden.

Zordon er?k, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekb?l számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak
Még felk?ltek ellenem,
?ldöz?im pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amid?n már ?k is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.

Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy éleszt?je volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.

Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy b?lcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy k? lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.

Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy k?ben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értrelemmel
B?lcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erd?ben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb id?ben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egy?gy? sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért


Csokonai Vitéz Mihály

 

Ha az éjszaka véget ér

 

Ha barátod van

 

Állandó útitársad

Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra m?ködtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok? A szokásaid.

 

Ha igaz az, hogy a

Ha igaz az, hogy a szeretetben a kett? egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és f?leg leveg?tlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így m?ködik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”

 

Az életet már megjártam

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ? halasztá évrül-évre.

(Arany János)

 

A jó barát

 

Van egy kulcs

 

Ne rejt?zz el

 

Szeretlek kedvesem

 

Elrepült a csillámpónim

 

Barát az,akire figyelsz

 

Ma

MA LELKEMET...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat sz?zi szél,
Kit?zve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.


(Tóth Árpád)

 

Ne mondd..Ne mondd, hogy

Ne mondd..

Ne mondd, hogy szeretsz, csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz, csak ölelj át
ne mondd, hogy örökre, csak pihenj meg
ne mondd, hogy maradsz, csak légy ?szinte
ne mondd, hogy mindent, hisz csak perceket kérek.

 

,, Számíthatsz rám ,ha közel

,, Számíthatsz rám ,ha közel vagy, vagy távol,

Számíthatsz rám bármikor és bárhol,

Számíthasz rám ha gyenge vagy,vagy bátor,

Számíthatsz rám ha el vagy veszve ,mert barátod vagyok

mindörökre"

 

Ha szereted magad azért

 

Az ?szi rózsa

 

S bejártam így

S bejártam így a multat
bejártam a jelent
s mit bölcseink tanultak
jól tudtam, mit jelent
de célt seholse leltem
és vágyam egyre rág:
mily végtelen a lelkem
s mily véges a világ!


Babits Mihály