Egy kis romantika

A titkomat nem kérdezed

 

vadul

:love: :love: :love:
Vadul
Olyan szép vers
olvasom százszor
mindíg más, szebb
ez vagy TE édes
hadd szorítsam
öleljlek magamhoz
érzem lüktetésed
lelked lobbanát
tétova bolyongást
nem csak álom
nem csak dalol
kegyetlen a világ
összef?z elválasz
szolidan szerelmes
éhes,vadul nemz?
hol vagyunk mi
égre,várom válassz
pirulva hordom
szerelmem rejtett
foltos tarisznyáját.

 

Némán szeretni

 

nem érzem

:love: :love: :love: :love: :love:
Nem érzem
Kitárúlt egy kapu utamon
De reszket? lábam megáll
Félek ezen az úton!
Még nem jártam itt
Erre nem l?tte Ámor
Kicsiny kis nyilát
Nem érzem szívemben
Szerelemnek mámorát.
Mit érzek csak fogva tart
A magány elemészt mely örök marad. :love: :love: :love: :love: :love: :love:

 

Szeresd,öleld meg

 

Ismerkedés

 

Nem számit,hogy ki mit gondol

 

črzéki játékok

:love: :love: :love: :love: :love:
Érzéki játékok
szép szavadnak édes ízét
ízlelgetem bókjaidat
ajkad forró érintését
élvezem a csókjaidat
minden érintésed izgat
karjaid közt megborzongok
ölelésed puhán ringat
elkerülnek felh?k, gondok
sóhajomra, mosoly felel
simogatom én is arcod
tekinteted égbe emel
feledtetem bels? harcod
kalandos út, testünk táján
ruha alatt egyre beljebb
mézre lelünk egymás száján
siklik kezünk egyre lejjebb
vérünk lüktet egyre jobban
mágnesként vonz test a testet
szerelmünk is lángra lobban
s együtt töltjük ezt az estet :love: :love: :love: :love: :love: :love: :love: :love:

 

A szerelem azt jelenti

 

A szivembe másnak

 

Aki nem csak szavakkal szeret

 

itt ülök csillámló sziklafalon

:love: :love: :love: :love: :love:
Itt ülök a csillámló sziklafalon.
Az ifjú nyár
könnyu szelloje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
Idesereglik, ami tovatunt,
A fej lehajlik és lecsüng a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
Homlokod fényét
Villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
Látom, hogy meglebbenti
Szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
Látom elorebicenni hajad,
Megrezzeni lágy emloidet és
-amint elfut a Szinva-patak-
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Óh mennyire szeretlek téged,
Ki szóra bírtad egyaránt
A szív legmélyebb üregeiben
Cseleit szövo, fondor magányt
S a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
Elválsz tolem és halkan futsz tova,
Míg én, életem csúcsai közt, a távol
Közelében, zegem, sikoltom,
Verodve földön és égbolton,
Hogy szeretlek, te édes mostoha!
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
Mint mélyüket a hallgatag vermek,
Szertelek, mint a fényt a termek,
Mint lángot a lélek, test a
nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
Halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod,
szavad,
Orzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint fémbe a savak,
Ösztöneimmel belemartalak,
Te kedes, szép alak,
Lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
De te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
De te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlagban a csend,
Számban kihulve leng
S a vizes poháron kezed,
Rajta a finom erezet,
Föl-földereng.
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
Hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
S ámulatra méltó tünemény,
Hogy bejárhatom a semmiség ködén
Termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
Alászállhatok rejtelmeibe!.…
Visz a vonat, megyek utánad,
Talán ma még meg is talállak,
Talán kihul e lángoló arc,
Talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendo, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad :love: :love: :love: :love: :love:

 

Te nem tudhatod

 

kimondandanŕm a kimondhatatlant

:love: :love: :love: :love: :love:
kimondanám a kimondhatatlant,
beletúrnék tüsi hajadba, ráolvadnék
husos ajkaidra és magamba szívnám
izmaid kipárolgásád, Kedvesem, ha
lehetne.
Öled vonz, egyre vonz, tekinteted
mélye enyémbe olvad. egyet tudok:
szeretlek
mélyen ül? bánat terheli mellkasom,
titkunk feloldhatatlan: másé vagy,
mástól van valamid, máshová
tartozol.
gyönge karom ölel, de elengedlek,
hagyom hagyj szállj szabadon...a
csoda, mi te vagy, már bennem él
tovább. :love: :love: :love: :love: :love:

 

Figyelj!

Figyelj!
Ha egyszer meghalok, elfújok néhány csillagot, mint tortán a gyertyát, hát csak ne sirassatok. Figyelj! Ha egyszer meghalok, némák legyetek, s szótlanok, ha temettek, ne földeljetek, s szóval ne méltassatok. Figyelj! Ha egyszer meghalok, könnyek nélkül búcsúzzatok, ha ismertetek, megértitek, ha nem, minek hazudjatok!? Figyelj! Ha egyszer meghalok, vidámak legyetek, s boldogok, örvendjetek a tudásért, hogy én már jó helyen vagyok. Figyelj! mert egyszer meghalok, de most kellenek a szép napok. A tör?dés, a tiszta gondolat, ?szinte szeretet, társ-tudat, mert a szívem még..hallod? Még eleven, még dobog, most kell, hogy szeress, mert most még élek, most örülök a virágnak, ha kapok.. most még... Figyelsz rám??? mert most még itt vagyok!!

 

Néha a társ talál ránk

 

Keresem azt

 

Fa leszek, ha...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Pet?fi Sándor.

 

A legszebb dolgok

 

Amit szivedbe rejtesz