Egy kis romantika

Nem tudják milyen érzés

Nem tudják milyen érzés






...Mert nem tudják
milyen utánad vágyakozni,
a lelked után sóvárogni.
Nem tudják,
milyen arcodat nézni
miközben tudom,
egy hétig,
megint nem foglak látni...

Mert nem tudják milyen
emlékekb?l táplálkozni,
s remegve keresni
azt az egyetlen egy igaz érintést,
mit?l megremeg az egész Föld,
félbeszakad életem.
Egyszerre felhasad,
s beheged minden seb,
s örökre beleveszek abba,
mit senki sem ért,
s nem is érthet meg...

 

Szerelem

A szerelembe - mondják - belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.
(József Attila)

 

barát

Ne menj el?ttem,lehet,hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem,lehet,hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom."

 

1Mindenél Magasztossabb Felemel? Érzés A Szerelem

Ahogy Lemen? Nap Fénye Aranyló köntösbe öltöztetti a kék eget úgy Aranyozodbe Szívmet

 

szerelem

Ennyi csak mi Tudható hogy Szeretni kell mert Szeretni lenni jó!

 

mi az a szerelem

Sokan egy vagy két találkozás után azt állítják hogy nagyon szerelmesek. Hát akkor vesézzük ki ezt egy kicsit. Na szóval els?sorban az emberek a vágyakozást össze keverik a szerelem fogalmával. A szerelem mi is? Az hogy vele tudnánk leélni az életünket? A válasz nem. Abba szerelmes az ember aki nélkül nem tudjuk leélni az életünket. Mért is? Mert a szerelem nem csak vágyakozás, s szexuális vágyódás, hanem sokkal többr?l szól. A szerelemben bent van a megbecsülés, a rajongás, a türelem. Ezen felül még a megértés, a sz egymás iránti tisztelet is benne van. Nekem nagyon furcsa ha valaki csak egy képbe, vagy egy hangba, vagy fantomba szerelmes. Ez nem más mint egy titkos vágyakozás.
Ha valakivel kapcsolatot létesítesz el kell dönteni menyire is számít nekünk, mennyire tudjuk tisztelni, s menyire tudjuk szeretni, s persze az életünkkel mennyire tudjuk összehangolni. Nagyon sok pár látok az utcákon nap mint nap, persze a világnak kifelé mutatják, hogy mennyire boldogok, mert nyalják falják egymást, de mikor kettesben vannak, akkor jönnek a gondok. Az esti némaságok, a veszekedések, a türelem hiány. Ez megint nem szerelem csak szexuális tárgyunk utáni rajongás.
Ha valakibe szerelmes az ember akkor azzal biztos nem ülök némán, hogy egy szót sem tudok vele beszélni, azzal nem vagyok türelmetlen, azzal nem veszekszem.

Emberek ezeket a dolgokat kellene tisztába tenni els? sorba.

 

Van ahol

Van ahol túl mész minden határon,
ott állok én, kezemben könyv,
benne leírva neved
gyöngybet?kkel,
olvashatod, szemed még elbírja,
utolsóként leszel, ki szemeit kisírja.

Bársony takaróval törlöm majd le arcod,
párás leveg?ben hajad összehajtod,
fényesen fekete, olyan éjszakába ill?,
te maradsz csak nekem, mint viharvert szell?...

(Lacc)

 

Azt kérem

Azt kérem, csak kedvesen,
azt hiszem, élvezem,
életek, er?vel telve,
minden esélyem a semmibe veszve.

Illatos hótested, illattal élvezed,
élvezet közeli lelkemnek ereszted,
leenged angyalszárny, simogat angyalom,
ajtónál székemen terített asztalom.

Hogy mikor hontalan,
azt tágulásod érzi,
ahogy magadból lököd ki,
ahogy tested kivérzi.

Kérsz, hogy ne kérjek,
csak parancsoljak érted,
kérsz, hogy szeressek,
mert annyi még a vétked...

Kiss László (Lacc)

 

H?ség

Hűség...

Mint a lepke szálldos,
virágról virágra,
Én már nem röpködök,
sárgáról lilára.

Legbecsesebb rózsaszál,
Te lészel számomra,
Téged látlak nappal,
Velem vagy álmomba!

Más is lehet csodás,
Más is lehet becses,
Tündöklő és vonzó,
lenyűgöző kecses.

Szirének zenéje,
zenghet, zúghat nekem,
Meginogni nem fogok,
Megmaradok Neked!

 

Ady-tól

Ady Endre

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

 

Els? vérig...

 

Kikötném ajkadat ajkamnak

Kikötném ajkadat ajkamnak szirtjéhez,
szemeid égetném, mintha bel?lem néznének,
látni, s láttatni minden egyes vétket,
ahogy lelkedb?l egy darabot kitépek.

Sokszor és sokáig,
az ámulat megázik,
els? cseppjeib?l megélek,
s, ahogy t?lük sem, úgy már t?led sem remélek.

Nem várok fájdalmat,
nem várom kínzó árulásod,
hiszek, hiszem éltetésed,
és hiszem gyönyör? bukásod...

(Lacc)

 

Beléd bújtatok

Beléd bújtatok egy csodát,
a neve, mondjuk legyen szerelem,
az a fajta érzés, amit?l szívesen szenvedem,
át a napjaim egészét, és minden éjjelem...

(Lacc)

 

Juhász Gyula-Szerelem? / Szivemben élsz...

 

pillangószárnyak

Komáromi János :Mint pillangószárnyak

mint pillangószárnyak
úgy érintelek
úgy haladok végig nyakad kecses ívein
csak lágyan és éterin
szinte csak a gondolatommal
mintha csak álmomban
mintha csak a felh?kön túl léteznénk
a csókot is csak lehelem b?rödre
selymes rétre a virágokat
puha csókok
és lehelet könny? gondolat
ez most csupán lebegés
az érzések lágy szell?je emel
hullámzik a haj
a has
és a kebel

mint pillangószárnyak
úgy hagyom nyomomat rajtad
néhány szemcse hímpor
borzongató érintés csupán
csíp?d emeled
még röpülnél tovább
lágy ringásod
most nem álomba szenderít
érzed a b?rödön perzsel? leheletem
csókjaim ezreit
titkos utakat jár végig
beszéd helyett most a nyelvem
egy rab-angyal
vonagló élvezetének
minden zamatát megízleltem

mint pillangószárnyak
olyan halkan ver?dnek össze
a combok és az ajkak
alélt energiák
vágyat már nem kavarnak
bár még lüktet a test
de csendesül már a lélegzés
megpihen a lélek
kielégült érzés
lassul a ritmus
elhal testedben a dallam
szabad és boldog voltál
repültél ahogy én akartam...

 

Csók, az az

Csók, az az édes ízed,
ahogy a vágyad kifordul bel?led,
ahogy letámadsz, ahogy velem érzed,
ha rajtam múlna, soha nem is érne véget...

(Lacc)

 

Te voltál s te vagy

Te voltál s te vagy

Volt id?, mikor rozsdába lepett a csend,
káoszként zavargott bennem a fájdalom,
jöttél, mindennapjaimnak lettél a rend,
éjszakám ma csillag-szép, és nem árnyhalom.
Tétova voltam, bolyongó céltalan,
most látom a bizonyosságot benned,
a létezés már nem múlttól mély katlan,
te vagy az érdemes, kezem fogó kezed.
Te vagy a határ és a végtelen. Tudod,

tovat?nt lényemb?l az évszak-változás,
bár szelídülésem lehet majd megunod,
már értem, te vagy, te voltál az állomás,
hová magányt fázó ösvények vezettek.
Egykoron könnyekt?l sós volt az érzés,
most keser?ség ízek nélkül szeretek,
ez újdonság, amit t?led ismerek.
Lassan nyílt az ajtóm, s engedtelek
beljebb, úgy féltem a csalódás-hideget,

s lám, szerelem-forrón melengeted
perceim másfél év közös-lépés után is.
Hagytad, hogy tüskéim lelkedig szúrjanak,
nem eresztettél a távolság utcáin
kószálni, hallottad, ahogy súgtalak
szavak nélkül, idebent. Te voltál, te vagy
az út, melyet sokszor elveszve kerestem,
és nem kell, hogy magadból még többet adj,
már enyém minden, szemedben a szerelem.

Steel

 

Csillag-barátság
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van és mégis bennem él?
Mert az enyém és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér,ahol találkozunk nem emberi,hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt ,hogy legyen és így,ahogy van: és Ő van és Én vagyok,ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De,ha nem is lehet,barátom iránt mindig azt fogom érezni,hogy CSILLAG,
a világegyetemnek rám ragyogása.

 

Barátság

“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”

“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.

“A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.”

 

Kései szüret után

Vagyok parafa hangulat narancs üvegben,
mondok cuppanós hangot, ha szádra kívánsz
Napnak édes nedvét.
Vártam erre h?vös pincén, hogy asztalon nézzek
gyertyákkal szemedbe, keresve tükrét lelkednek.
És az édes ned?, mint szó tapad üveg falára,
kúszva pereme felé, vesztébe rohanva
siklik ajkadon halkan, diók és sajtok zamatát kutatva.
Elhiszem örök kis kábulatban kimondott
varázshang harang dalát csendesen éjnek vidám delén.
Keresem titkon féltett gondolataidra vezet?
kusza szálak neszét, borzongok végig Veled.
Hátadon lehelek, f?tök, mi kell épp'.
Érzem, érdemes volt ?szi deres reggelen
vesztembe vetni magam, facsarva lelkem minden cseppjét,
lezárva, hogy mint tetted is, kinyitva magam Néked.