Az 1945-ben alapított, mindmáig családi tulajdonban lévő német Sennheiser 1991-ben alkotta meg az Orpheus névre keresztelt fülest, ami nemcsak az 16 000 dolláros árát tekintve volt figyelemre méltó, de azért is, mert az elektroakusztikus készülék alapból egy 500 V-os csöves erősítővel érkezett, hogy maximálisan kiszolgálhassa a legelvetemültebb (és leggazdagabb) audiofil felhasználók igényeit. Az Orpheus a megjelenését követően úgy vonult be a köztudatba, mint a valaha készült legjobb fejhallgató, ötszáznál is kevesebb darabot gyártottak belőle, és ha valaki manapság szeretne lecsapni egy példányra, annak meglehetősen mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia, hiszen a rendszer jelenleg 8,7 millió forintért szerezhető be az eBay-ről. Cikkünk viszont nem a legendás készülékről szól, hanem az utódjáról, a nem is olyan régen debütált Sennheiser HE 1-ről, ami nemcsak megismétli, de felül is múlja a nagy előd teljesítményét, méghozzá olyan kialakítás kíséretében, amihez foghatóhoz még nem volt szerencsénk. ZENEHALLGATÁS LUXUSKIVITELBEN A Sennheiser 2015-ben kezdte meg a különleges készülék forgalmazását, évente mindössze 250 darab készül a HE 1-ből, kiskereskedelmi forgalomban egyáltalán nem is kapható, közvetlenül a gyártótól kell megrendelni, és Magyarországon először november elején adódott lehetőség a kipróbálásra. SENNHEISER HE 1: A MÁRVÁNY TALÁLKOZÁSA A VÁKUUMCSÖVEKKEL – Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás HIRDETÉS Mai szemmel nézve az eredeti Orpheus egy steampunk film kellékének tűnik, ezzel szemben az új modell úgy lett megalkotva, hogy egy műtárgyakkal megpakolt szalonban se üssön el a környezetétől. A füles mellől természetesen most sem hiányzik az erősítő, aminek a háza márványból készült, a tetején pedig két fekete „doboz” található: a bal oldali a fejhallgatót rejti, míg a jobb oldali a vákuumcsöveket. Itt már a készülék bekapcsolása is igazi műsor, hiszen a megfelelő gomb lenyomása után a ház előlapjából lassan kiemelkednek az egyetlen rézdarabból mart, krómbevonatú forgókapcsolók, illetve a hangerőszabályzó, továbbá méltóságteljesen felemelkedik a fejhallgató tokjának üveglapja, a jobb oldalon pedig előbukkannak a vákuumcsövek, amik azon nyomban el is kezdenek felmelegedni a tökéletes zenehallgatáshoz szükséges hőfokra. Egyértelmű, hogy a Sennheiser fejhallgatórendszere nem az ideges és sietős típusoknak készült, és a bekapcsolás látványos folyamata hiába tűnik felesleges parasztvakításnak, valójában elegáns rituálé, ami szépen megágyaz a készülék biztosította különleges zeneélménynek. A MÁRVÁNY ALATT A HE 1 persze nemcsak a külalakjában extravagáns, de a hangokat biztosító, mintegy 6000 alkatrészből felépülő technika sem hétköznapi. Az erősítő lelke a nyolc vákuumcső, amik a bejövő jelet dolgozzák fel, a lég- és testzaj elleni védelmet a szabad felfüggesztésű márványház és a kvarcüveg búrák biztosítják, és a csöves rendszert a fejhallgató fülkagylóiba épített újabb erősítő egészíti ki. A KÉSZÜLÉK LELKE A KVARCÜVEGBŐL KÉSZÜLT NYOLC VÁKUUMCSŐ – Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás Utóbbi megoldásnak hála az erősítő és a füles membránja között mindössze egy centi a távolság, így – a hagyományos rendszerekkel ellentétben – a teljesítmény nem veszik el kábelben, komolyabb veszteség nélkül történik a hanghullámok előállítása, ami bizony érződik is a végeredményen. HIRDETÉS És ez még nem minden, hiszen a lehető legtökéletesebb hangélmény elérése, és a 3-4 kHz-es frekvenciatartományban jelentkező torzítások elkerülése végett a fülesben aranyozott kerámiaelektródák és platinával bevont membránok biztosítják a 8 Hz-től a 100kHz-ig terjedő tartományt, és ennek hála a valaha mért legalacsonyabb, 0,01%-os harmonikus torzítást. A VÉDŐRÁCS MÖGÖTT NAGYON KOMOLY TECHNIKA FELEL A TORZULÁSMENTES HANGMINŐSÉGÉRT – Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás A források optikai vagy koaxális bemeneten, illetve USB-n keresztül csatlakoztathatók az erősítőre, a digitális jelek analóggá konvertálását nyolc ESS SABRE ES9018-as chip végzi, 32 bites felbontással, maximum 384 kHz-es mintavételi gyorsasággal, a DSD jeleket pedig 2,8 és 5,6 Mhz-cel alakítják át. Mindez emberi nyelvre fordítva annyit tesz, hogy a forrás – legyen az bakelit, CD, vagy veszteségmentes audiofájl – döbbenetes minőségben szólal meg a HE 1 fejhallgatóján keresztül, és ebben a kijelentésben most tényleg nincs semmiféle költői túlzás. MINTHA KONCERTTEREMBEN LENNÉNK Maga fejhallgató nem egy pehelykönnyű darab, viszont a valódi bőr párnák kifejezetten kényelmesek, így hosszú távon sem kellemetlen a viselése, illetve az is tény, hogy a zene elindítása után még arról is hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy egyáltalán valami a fejünkre került. ELINDUL A ZENE ÉS MEGSZŰNIK A KÜLVILÁG – Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás Nem vicc, az első komolyzenei CD felpörgését, és az első taktusok felcsendülését követően önkéntelenül is megfordultam, a forrást keresve, mert egy pillanatra azt hittem, hogy rosszul van összedugva a rendszer, és a hang nem magából a fülesből, hanem valahonnan máshonnan érkezik. A zene olyan tisztán és élesen, mégis egészen meleg tónusban szólt, mintha egy koncertteremben ültem volna, ráadásul még térélményt is kaptam, hiába beszélünk szimpla sztereó hangzásról. HIRDETÉS A hangszerek gyönyörűen elkülönültek egymástól, a legkisebb zörej is eljutott a hallójáratomba, és az élményből felocsúdva azonnal szóltam a fotókat készítő kollégámnak, hogy vegye fel a teszt helyszínén található másik fejhallgatót, mert ilyet még biztos nem hallott. És tényleg nem. Nem kell zeneőrült audiofilnek lenni, hogy az ember érezze a különbséget, bár az igazi finomságokat nyilván az veszi észre, aki ismeri és keresi azokat. Amit viszont mindenki hallani fog, hogy a zene beszippant, körülvesz és teljesen kizárja a külvilágot, ugyanis olyan döbbenetesen jó minőségben szól, hogy képtelenség bármi másra koncentrálni. EGYSZER AZ ÉLETBEN ÉRDEMES KIPRÓBÁLNI – Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás És ez nemcsak a klasszikusra, vagy egy játékos jazz albumra igaz, de egy iPadről átjátszottunk pop- és rockslágereket is a rendszerre, a veszteségmentes audiofájlokat biztosító Tidal segítségével, és a jelentős különbség így is azonnal érezhető volt. Adele-t és a Dire Straitst még sosem halottam ennyire jól szólni, amikor pedig Michael Jacksontól indult el a Thriller, szó szerint libabőrös lettem. EGY LAKÁS ÁRÁÉRT A MIÉNK Belegondolva persze a libabőr a minimum egy olyan cucctól, amiért a gyártó 50 000 eurót kér, azaz 15 000 000 forintot (ÁFA nélkül), amennyiért már Budapesten is lehet normális garzont találni. Ez horribilis összeg, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Sennheiser HE 1 nem lakossági termék, hanem egy igazi luxuscikk, amit nem lehet csak úgy, egy boltba besétálva megvásárolni. Tehetős zenerajongóknak készült, és átlagos halandóként ugyan sosem vásárolunk ilyet a nappalinkba, de érdemes keresni a lehetőséget, hogy legalább egyszer kipróbálhassuk, hiszen az „új Orpheust” felvéve a zenehallgatás egy egészen új szintje nyílik meg előttünk, olyan élmény, amit egy mezei fejhallgató, sőt még egy kifejezetten minőséginek számító, 75 000 forintos füles sem képes megközelíteni.
