Az Umati nevű program a gyűlöletbeszéd terjedését figyeli a közösségi oldalakon. A Motherboard pénteki cikke szerint kenyai kutatók olyan számítógépes algoritmust fejlesztenek, amely idejekorán megjósolhatja, hogy mely országokban, régiókban robbanhatnak ki erőszakos cselekmények, faji villongások vagy háborúk. Az Umati (szuahéli szó, jelentése: „tömeg”, a szerk.) nevű program a gyűlöletbeszéd terjedését figyeli a Twitteren és a Facebookon. Szakértők szerint a nacionalista, kirekesztő és xenofób szövegek elszaporodása gyakran előrevetíti az etnikai villongásokat és a népirtásokat. Az algoritmust várhatóan 2016 elején mutatják be. Először Dél-Szudánban fogják élesben is kipróbálni, ahonnan egy véres polgárháború miatt több mint 2,2 millió embernek kellett elmenekülnie. „Hiszek benne, hogy a mesterséges intelligencia egy nap képes lesz arra, hogy az embereknél jobban nyomon követhesse a gyűlöletbeszédet, igaz, azt egyelőre még nem tudom, pontosan mikor – mondta a portálnak nyilatkozva Sidney Ochieng, az Umati-projekt koordinátora. – Ezeknek a szövegeknek a jelentős részét a kontextus alapján kell értékelni, amit nehéz lekódolni, de ne felejtsük el, hogy az emberek sem ítélnek pártatlanul.” Az Umati bizonyos szavak és kifejezések után kutatva fésüli át a közösségi hálózatokat. Elsősorban olyan szavakat és szókapcsolatokat keres, amelyek egyes törzsekre, nemzetiségekre, valamint a nemekre és a szexuális orientációra vonatkoznak. Az algoritmus azt is figyelembe veszi, hogy mekkora befolyással vannak a szerzők a követőikre, és azt, hogy mennyire gyűlölködők a szövegeik. Az összegyűjtött bejegyzéseket rangsorolni is tudja aszerint, hogy mennyire lehetnek veszélyesek. Az így kapott rangsorokat egy emberi operátor is átnézi. Mivel az Umati a közösségi oldalak felhasználóinak hangulatát és aktivitását figyeli, jóslatainak pontossága elsősorban azon múlik, hogy milyen összefüggés van az online gyűlöletbeszéd és a valós konfliktusok között. „A csoportok közötti erőszakos összeütközések előtt időről-időre felerősödik a gyűlöletbeszéd” – húzta alá Susan Benesch, a Harvard Berkman Center for Internet and Society központjának munkatársa. Példaként Ruandát említette, ahol a hadsereg tagjai „Inyenzi-nek” (csótánynak) hívták a tuszi milíciák tagjait, akik a határon átkelve rajtaütéseket hajtottak végre ellenük. A gyűlöletteli elnevezést a hutu rádiócsatornák műsorvezetői is felkapták, és idővel már valamennyi tuszit ezen a gúnynéven emlegették. Benesch szerint ez is előre jelezte az 1994-es ruandai népirtást.
