Furcsa helyzet alakult ki az Oroszország ellen még 2014-ben meghozott büntetőintézkedésekkel kapcsolatban: bár papíron még szigorodtak is a rendelkezések, a gyakorlatban ebből vajmi keveset lehet észrevenni. Sőt, az orosz állampapírok egyharmada ma már külföldi kézben van, és tavaly Oroszországba érkezett a legtöbb külföldi működőtőke Nagy-Britannia és Franciaország után. Egyes olasz nagyvállalatok pedig nem is titkoltan kerülik meg a szankciókat. Bár a politikai színezete mit sem változott, az Oroszország ellen 2014-ben bevezetett gazdasági szankciók mégis sokat vesztettek erejükből. Olyannyira, hogy most már az Unióban is egyre több nagyvállalat vezetője nyíltan hangoztatja: egyrészt értelmetlenek, másrészt kárt is okoznak Európának a Krím-félsziget annektálása miatt Moszkvára kényszerített gazdasági büntetőintézkedések. Legutóbb a hagyományosan jó orosz kapcsolatokkal rendelkező Olaszországban „lázadnak" nagyvállalati vezetők az egyes orosz ágazatokra érvényes szankciók ellen, melyek az idő előrehaladtával egyre megosztóbbaknak bizonyulnak. A Financial Times brit pénzügyi lap a napoban arról számolt be, hogy a szankciók előtt is szoros gazdasági kötelékekkel rendelkező olasz nagyvállalatok (többek között az ország legnagyobb bankja, a Banca Intesa Sanpaolo, illetve az energetikai óriás ENI) már nem csak kritizálják, de meg is kerülik az uniós büntetőintézkedéseket. A lap forrásai szerint az orosz Independent Petroleum olajipari vállalat és a Banca Intesa Sanpaolo között megállapodás születik egy új beruházás finanszírozásáról. Egy új olajfúró projekthez az oroszok összesen 5,8 milliárd dolláros hitelt szeretnének felvenni, és az FT értesülései szerint a részfinanszírozásban partnerre találtak a Banca Intesa-nál. Az ügylet azért is különös, mert az olajipari szektort is pénzügyi és technológiai embargó alá helyezte annak idején az Unió és az USA, így elvileg semmiféle hitelkonstrukcióról nem lehetne szó. Ez azonban láthatóan kevéssé zavarja Rómát, amely már korábban is kormányfői szintű látogatásokkal mutatta ki, hogy nem ért egyet Moszkva gazdasági elszigetelésével. Forrás: AFP/Ptrick Hertzog Nemrég Veronában rendeztek magas szintű olasz-orosz gazdasági szimpóziumot, amelyen az orosz piacon tevékenykedő olasz üzletemberek nem is rejtették véka alá, hogya szankciók ellenérenem szándékoznak feladni piaci orosz érdekeltségeiket. Az Eni-nek például több közös projektje van folyamatban a Rosznyefttel a Fekete-tengeren, a Barents-tengeren, illetve a Földközi-tenger térségében, és most új vállalkozásba kezdenek egy új gázmező feltárásában, amelynek még egy közös mérnöki projekt is a része lesz. A legnagyobb olasz energetikai vállalat, az ENI a szankciók ellenére is együttműködik az orosz Rosznyefttel. Forrás: AFP/Marco Bertorello A szankciók elleni érvek között elsőként szerepel, hogy nem érték el politikai céljukat, sőt, két év után már egyre kevésbé éreztették a hatásukat. Az orosz gazdaság ma gyorsabban fejlődik, mint az euróövezet, a második félévben 2,5 százalékos GDP-fejlődést mértek, ami egy „blokád alatt tartott" ország esetében nem tekinthető rossz eredménynek. A rubel árfolyama stabilizálódott, a tőkekimenekítés üteme lelassult, sőt, az úgynevezett külföldi működőtőke befektetések stabilan érkeznek az országba. Tavaly Nagy-Britannia és Franciaország után Oroszország volt a harmadik legnépszerűbb befektetési célpont, a feltörekvő piacokról is sok tőke érkezett az oroszokhoz. A gazdasági alapok rendeződéséhez hozzátartozik, hogy az inflációt is sikerült négy százalék alá szorítani, nyilván a rubel gyengülésének megfékezésével párhuzamosan. A leglátványosabb azonban az orosz államkötvények piacának megoszlása: míg 2012-ben mindössze három százalék körüli volt a külföldi vásárlók aránya, addig mára ez az arány harminc százalék körüli szintre kúszott fel. A legkülönösebb azonban az, hogy mindkét oldalon, vagyis Oroszországban és az Unióban is a szankciók fenntartását valószínűsítik. Vlagyimir Putyin orosz elnök, Francois Hollande francia elnök, Angela Merkel német kancellár, és Petro Porosenko ukrán elnök 2015 februárjában Minszkben: egyik fél sem tartotta magát a megállapodáshoz Forrás: AFP/Mykola Lazarenko A Financial Times idéz egy, a Lukoil elnök-résztulajdonosával nemrég készített interjút, amelyben az olajmágnás Vagit Alegperov maga is úgy látja, hogy az iparágat érintő büntetőintézkedések akár még tíz évig is fennmaradhatnak. Az ágazat azonban – más iparágakkal együtt – úgy tűnik, felkészült a megváltozott helyzetre, és megtanult együtt élni a szankciókkal elemzők szerint. Bár a nagy strukturális átalakítások továbbra is késnek, a szankciók káros hatásainak kivédése érdekében viszonylag gyorsan és sikerrel reagált az orosz vezetés. A Lukoil nem bánja, hogy még akár tíz évig is fenntarthatják a szankciókat. Fotó: EPA A Lukoil például napi 1,8 millió hordó olakitermeléssel a legnagyobbnak számít a magánkézben lévő olajvállalatok között, és az állami Rosznyeft mögött stabilan a második helyen áll. Az iparágra nehezedő technológia és pénzügyi embargónál sokkal fontosabb számukra az OPEC-együttműködés, amely révén sikerült 55 dollár fölé tornászni az olajárakat. A gazdasági kilátások a szankciók fenntartása ellenére viszonylag biztatóak: igaz, hogy alacsony bázisról, de jövőre is két százalékot bőven meghaladó GDP-fejlődést valószínűsítenek kutatóintézetek az orosz gazdaság számára, és a kordában tartott infláció a fogyasztói bizalomnak meglehetősen jót tett. Romano Prodi, az Európai Bizottság volt vezetője szerint a politikai nézeteltérések ellenére is fejleszteni kell az orosz üzleti kapcsolatokat Forrás: AFP/Andreas Solaro Az olaszok részéről mindenesetre maga Romano Prodi, az Európai Bizottság korábbi vezetője nyilatkozott nemrég úgy, hogy a jelenlegi helyzetben a politikai különbségek ellenére az üzleti kapcsolatoknak elsőbbséget kell élvezniük. A volt olasz kormányfő megítélése szerint a vállalatok lobbistáinak le kellene tenniük a szankció káros hatásairól szóló érveiket a politikusok asztalára. Let's block ads! (Why?) Forrás...
