Euripidész

A témát ebben részben 'Írók, költők, festők' klarensz hozta létre. Ekkor: 2014. március 01..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:


    [TD="width: 50%, align: center"]EURIPIDÉSZ(Kr. e. 480-406)
    [/TD]
    [TD="width: 50%, align: center"][​IMG][/TD]
    A Kr. előtti V. század óta szakadatlan irodalomtörténeti igazság, hogy a műfajteremtő görög tragédiának a három legnagyobb mestere Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. Az értékelés általában Szophoklészt tartja közöttük a legnagyobbnak, Euripidészt a legérdekesebbnek és minden korban a legnépszerűbbnek. Mindhárman életük folyamán körülbelül 90 drámát írtak. Ezekből Aiszkhülosztól 7 maradt fenn, Szophoklésztől 7 egész és egy töredék. Euripidésztől azonban 19 teljes mű és áttekinthetetlenül sok töredék szállt örökségül az utókorra. Ez a számarány biztos jele annak, hogy Euripidészt játszották a legtöbbször, őt olvasták a legtöbben, ezért kellett sokszor sok példányban másolni.
    Életrajzi adatai ellentmondóak, értékelése szélsőségek közt hullámzik. Hiteles azonban legnagyobb kortársának, Szophoklésznak a jellemzése: „Én úgy ábrázolom az embereket, amilyeneknek lenniük kellene, Euripidész úgy, amilyenek a valóságban". - A mindent kezdeményező Aiszkhülosz alakjait és eseményeit jogi szempontokból ítéli meg, értékelése a jogos és a jogtalan, a bűnös és a megengedhető értékrendjében alakul. Szophoklésznél az erkölcs a mérce, az erény és a bűn típusai vonulnak fel tragédiáiban. Euripidésznél ezekből semmi sincs. Az ő szempontja a lélektan, az eseményeket a szándékok és az ösztönök határozzák meg. A pszichológia mint ábrázolási módszer vele jelenik meg az irodalomban.
    Indulásáról, tehetsége kialakulásáról pletykák és anekdoták a legellentétesebb adatokat sorolják fel. Arisztophanész és a többi komédiaszerző megvetése és gúnyolódása valamivel hitelesebbnek tűnik, mint azok a feltűnő szépítések, amelyeket lelkes hívei hirdettek már halála után. Hiszen mondották és írták azt is, hogy előkelő, gazdag családból származott, s azt is, hogy egy zöldséges kofa törvénytelen gyermeke volt. Ez utóbbi azért valószínűbb, mert hihetően számol be arról is, hogy ifjan hogyan került egy híres szofista iskolába, ahol kezdetben söprögető szolgagyerek, majd feltűnik éles elméje, és a tudós tanítványául fogadja, hogy azután már fiatalon afféle tanársegéd is legyen a filozófiaprofesszor mellett.
    Itt kell kezdenünk írói arcképének felvázolását.


    [h=3]Művei[/h]
    • Alkésztisz (438-ból): tárgya Alkésztisz hűséges szerelme – annyira szerette férjét, hogy saját életét áldozza fel, hogy férjét megmentse. Végül Héraklész megmenti.
    • Medeia (432-ből): Seneca, Corneille és Grillparzer megpróbálták utánozni, kevés sikerrel.
    • Heraklidák: Héraklész fiainak sorsáról szól
    • Hippolütosz: (428-ból): Seneca és Jean Racine próbálták feldolgozni.
    • Andromakhé: Hektor feleségének szomorú sorsáról szól (cselszövés áldozata)
    • Hekabé: Priamosz felesége, aki szörnyű bosszút állt fia gyilkosán, Polümesztór trák királyon.
    • Az esdeklők (vagy Oltalomkeresők) (Hiketides): a Théba alatt eleső hősök anyáinak Thészeusz megengedi, hogy halottaikat eltemethessék.
    • Az őrjöngő Héraklész (424-ből): miután a hős megmenti feleségét és gyermekeit Lükosztól, a nagyzási hóborttól elvakítva ő maga nyilazza halálra szeretteit. Kijózanodása után öngyilkosságot akar elkövetni, de barátja, Thészeusz visszatartja, és magával viszi Athénba.
    • Ión: ennek a romantikus drámának a tárgyát Schlegel is feldolgozta.
    • Trójai nők (415-ből): képsorozat Trója feldúlásáról.
    • Elektra: a bosszú valósághű képe, ugyanakkor az aiszkhüloszi és szophoklészi darabok átalakítása.
    • Heléna (412-ből): Parisz itt nem az igazi Helénát rabolta el. Az igazi Egyiptomba kerül, ahol Theoklümenésztől hajótörött férje, Meneláosz menti meg.
    • Iphigenia a tauruszok között: cselekménye jól ismert Goethe Nachdichtungjából.
    • Phoinikiai (föníciai) nők: Eteoklész és Polüneikész trónviszályát tárgyalja, és az Antigoné karján világgá induló vak Oidipusz képével végződik.
    • Oresztész (408-ból): a halálra ítélt Oresztész szörnyű bosszúja, amelyet Meneláoszon és háza népén töltött ki.
    • Iphigenia Auliszban (406-ból): ez a mű Makedóniában készült, de csak Euripidész halála után került elő. Tárgyát Jean Racine dolgozta fel.
    • Bacchánsnők: Pentheusz thébai király sorsa, akit anyja, Agaué vezetésével a [Dionüszosz]] hatása alatt álló bacchánsnők oroszlánnak látnak és széttépnek. Az isten így állt bosszút azért, mert Pentheusz megtagadta őt. Goethe szerint ez Euripidész legjobb műve.
    • Küklópsz: szatírajáték, a Polifemosz-kaland dramatizálása az Odüsszeia alapján.