Filmklub Ez az elbűvölő történet Roger Moore-ről önt is elérzékenyíti majd

Roger Moore elbűvölő jelenség volt, nála még egy egyszerű autogramkérés is átcsaphatott egy izgalmas kémjátszmába. Életre szóló élményt szerzett egy hétéves gyereknek.


Roger Moore halálhíre után ellepték az internetet a meghatódott hangvételű visszaemlékezések. Pierce Brosnan arról írt Facebookon, hogy a kollégája „nagy szerepet töltött be az életében” a tévés és filmes szerepléseivel, majd fantasztikus Bondnak nevezte őt, és egy olyan embernek, aki utat mutatott számára.



Roger Moore a Szigorúan bizalmas című filmben

Forrás: Collection Christophel/© Eon Productions/Eon Productions

A nagyszerű színészről többek között Sean Connery, Daniel Craig, Russell Crowe és Mia Farrow is elbúcsúzott pár mondattal. "Igazán szomorú vagyok, és úgy gondolom, csak könnyezve tudnék róla beszélni. Roger tökéletes úriember volt, minden barátja csodálta" - fogalmazott Michael Caine. Mégis, a legcsodálatosabb visszaemlékezést Marc Haynes forgatókönyvíró és rádiós műsorvezető osztotta meg.

Facebookon olvasható története eszeveszett gyorsassággal kezdett el terjedni, és teljes joggal, hiszen kiderül belőle, hogy a brit színész nem csupán James Bondként, hanem a való életben is elbűvölő jelenség volt.

Haynes hét éves volt, amikor először találkozott Roger Moore-ral. 1983-ban történt, a nizzai repülőtéren volt a nagyapjával, amikor a váróteremben meglátta az újságot olvasó Roger Moore-t. A nagyapjának elmondta, hogy nemrégiben látott egy James Bond-filmet, és arra kérte, hadd mehessenek oda hozzá egy autogramért. Haynes nagyapjának fogalma sem volt arról, hogy ki az a James Bond, szóval így szólította meg Moore-t: „Az unokám azt mondja, hogy ön híres. Aláírniá neki ezt?”



Roger Moore az 1983-as Polipka című filmben

Forrás: Collection Christophel/EON/Eon

A színész természetesen barátságosan viselkedett a gyerekkel, megkérdezte a nevét, majd pár kedves szó kíséretében aláírta a repülőjegy hátoldalát. Haynes magán kívül volt az örömtől, de ez csak addig tartott, amíg a helyükre visszaérve meg nem nézte az aláírást. A nagyapjával is leellenőriztette, és immáron biztos volt benne, hogy nem az áll ott, hogy James Bond, hanem az, hogy Roger Moore. Haynes gyerekként nem tudta ki az a Roger Moore, és biztos volt benne, hogy Bond rosszul írta alá, és egy másik ember nevét firkantotta oda.

„Azt mondja az unokám, hogy rossz nevet írt oda, hiszen az ön neve az, hogy James Bond” – vonta kérdőre a nagyapa Moore-t. A színész rögtön átlátta a helyzetet és magához hívta a kisfiút. Lehajolt hozzá, felhúzta a szemöldökét, ahogy a filmekben szokta, és suttogva beszélni kezdett hozzá:

„Roger Moore-ként kellett aláírnom, különben Blofeld rájöhet arra, hogy itt jártam.” Majd arra kérte Haynest, hogy tartsa titokban, hogy látta James Bondot. A kisfiú remegett az izgalomtól, amikor visszatért a helyére. Tartotta magát ahhoz, amit a szuperkém kért tőle, és amikor nagyapja megkérdezte, hogy megkapta-e az aláírást, azt felelte, hogy nem, ő nem is Bond volt.

Sok évvel később már felnőttként találkozott Roger Moore-ral. Forgatókönyvíróként dolgozott egy UNICEF-kampányban, és a színész is részt vett benne, mint jószolgálati nagykövet. Miközben az operatőr felkészült a forgatásra, Haynes elmondta Moore-nak, hogy egyszer régen találkoztak a nizzai repülőtéren. „Nem emlékszem erre, de örülök, hogy találkozott James Bonddal” – reagált nevetve a 007-es megformálója,



Roger Moore az UNICEF nagyköveteként sajtótájékoztatót tart 1997 novemberében

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Michael Jung

A forgatás után aztán ismét előbújt belőle a titkosügynök. Amikor a folyosón Haynes mellé ért, megállt, mindkét irányba elnézett, felhúzta a szemöldökét és suttogva beszélni kezdett: „Természetesen emlékszem a találkozónkra Nizzában. De bent nem mondhattam erről semmit, mert bármelyik operatőrről elképzelhető, hogy Blofeldnek dolgozik.”

„Harmincévesen is ugyanolyan örömittas voltam, mint hét évesen. Micsoda férfi. Milyen nagyszerű férfi” – zárta a visszaemlékezését Marc Haynes.

Let's block ads! (Why?)

Forrás...