Tudják, mi a különbség Mindenszentek és halottak napja között? Jó, az egyik szombat, a másik vasárnap, de azon túl. Segítünk. A halottakra való emlékezés már az ókeresztény liturgiában is szerepet kapott, de önálló ünnepként csak 998-tól üli meg az egyház, méghozzá Szent Odilo clunyi bencés apát kezdeményezésére. A buzgó egyházfi javasolta ugyanis, hogy november másodikát a halottak napjaként tiszteljék az apátság bencés rendházaiban; aztán e szokást félezer év alatt a komplett egyház átvette. A katolikus tanítás szerint az egyetemes egyház három helyen van jelen. A földön, mint küzdő egyház, tagjai az élők, a tisztítótűzben, mint szenvedő egyház, tagjai a purgatóriumban tisztuló lelkek, valamint a mennyben, mint diadalmas egyház, tagjai a megszámlálhatatlan sokaság, mely már Isten mellett foglal helyet. Halottak napja a középső mező, a szenvedő egyház ünnepe, az épp tisztuló lelkeké. A halottak napját megelőző huszonnégy óra, vagyis november elseje viszont mindenszenteké: mindazoké, akik akár rögtön haláluk után, akár megtisztulásukat követően a mennybe jutottak. „Egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak” – ezt hirdeti a Jelenések könyve. Fotó: ThinkstockBár az egyházban a mindenszentek ünnepe terjedt el hamarább, mégis a halottak napja a meghatározó, olyannyira, hogy mindszentek halottak napja vigíliája, és az egész hetet halottak hetének nevezik. Mindenszenteket az ókeresztények a pünkösd utáni első vasárnapon ülték, a VIII. században helyezték novemberre. Kezdetben az összes keresztény vértanúra emlékeztek, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 835-ben. Ekkor módosult a jelentése: Mária, az apostolok és a földkerekségen elhunyt minden igaz ember emléknapjává vált. Tévedés hát, hogy mindenszentek csupán az egyház által kanonizált szentek ünnepe, hiszen a névtelen emberekre is, az üdvözültek teljes seregére emlékezünk ekkor. A halottak napja, az halottak napja Koponyákból kirakott családi címer, sír kétmillió lakóval, táncoló halottak, végtisztesség sztriptízzel, nevető fejfák, netes gyász. Van élet a halál után? Ma Mindenszentek, holnap halottak napja. Könnyezzünk, nevessünk. Emlékezzünk. Nézd az élet napos oldalát. Olvasson bele tavalyi monstre összeállításunkba. Halottak napján már az ókori Róma polgárai is áldozatot mutattak be szeretteik sírjánál, a szegények virágot, sót, árpát vittek a nyughelyekhez. A templomok zárva maradtak, áldozati tüzet sem volt szabad gyújtani az oltárokon. A keresztény hitvilágban máig élő hagyomány a gyertyagyújtás. A család eredetileg annyi lángot élesztett, ahány halottja volt az elmúlt egy évben. A gyertyagyújtás helyszíne a temető, de például a Jászságban odahaza is égett a láng, ugyanis: “lölkök napján” a halottak, amíg a harang szól, kikelnek sírjukból, s hazalátogatnak; a gyertyaláng segít nekik körülnézni, és biztosítja, hogy visszataláljanak a temetőbe, véletlenül se riogassák az élőket. A néphit szerint az távozik következőként az élők közül, akinek a mindszentekkor meggyújtott gyertyája a leghamarabb ég le. Fotó: ThinkstockA babonaság szerint mindenszentekről halottak napjára virradó éjszakán a templomban a halottak miséznek. Ilyenkor szokás volt a halott etetése: a temetőbe kenyeret, sót, kalácsot vittek; Szeged környékén üres kalácsot, mindönszentök kalácsát vagy kóduskalácsot sütöttek, és ezt a sírkert előtt ácsorgó koldusoknak adták. Volt, ahol ekkor hajtották be az állatokat télire, máshol ezen a napon szegődtettek cselédeket, pásztorokat, tartottak legényvásárt – a gazdák ekkor kötöttek egyezséget a szolgálni kívánó fiatal férfiakkal. A paraszti közösségben egész héten tilos volt a munka a földeken, tilos a répa és krumpli elvermelése, a varrás, a mosás, a takarítás, a meszelés.
