Amennyiben valóra válik a SkyDeck koncepciója, egy életre el lehet felejteni, hogy a legjobb helyek az ablak mellett vannak. Egy repülőút során számos ismérv alapján dől el, hogy kinek melyik hely a legjobb, hiszen például egy transzatlanti utazás közben még a legszebb kilátást is elronthatja a konfekcióméretet nagyban meghaladó utastárs, egy túlzottan is beszédes padszomszéd, netán egy folyton bömbölő gyerek. A repülőmérnök cégként ismert Windspeed Technologies által SkyDeck névre keresztelt koncepció azonban egy vastag fekete alkoholos filccel húzza át mindazt, amit eddig panorámának gondoltunk a repülőgépen, hiszen nemes egyszerűséggel kitennék az utasokat a tetőre, ami egy új dimenziót nyithat számukra az utazásban. Egészen röviden arról van szó, hogy egy körpanorámás plexibuborékot építenek a gép törzsének tetejére, ahol egy vagy két utas gyönyörködhetne a kilátásban, miközben odalent a kevésbé szerencsés többiek a szabványméretű ablakocskákon bámulhatják, ahogy a duct tape rögzítés kezd leválni a hajtóműről. A Windspeed szerint az általuk tervezett SkyDeck célja az, hogy a VIP géptulajdonosoknak és a légiközlekedés polgári ágának egy új és izgalmas lehetőséget nyújtson a szárnyalás élvezetére, de röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy bevételi forrásként alkalmazható a kétszemélyes buborék, hiszen nem lehet kérdés, hogy simán akadnak olyanok, akik egy repülőjegy árának többszörösét is kifizetnék azért, hogy innen szemléljék a világot. Maga a kabin átlátszó része egyébként ugyanolyan anyagból készülne, mint a vadászgépek esetében, míg a “kilátóba” lifttel vagy lépcsőn juthatnak fel az utasok, akik az integrált GPS-rendszer segítségével több érdekes repülési információt is kaphatnak bámészkodás közben. Ugyanakkor a SkyDeck több megoldandó problémát is felvet, így elsősorban azt, hogy a buborék rendesen bezavarna a gép farka körüli áramlásba, tehát az alakját mindenképpen optimalizálni kell, mint ahogyan a magasságát is, továbbá vannak olyan aggodalmak, hogy megnövelheti a fogyasztást. Mindezek mellett olyan tényezőkkel is foglalkozni kell, mint a zajszint, a páralecsapódás, az UV-sugárzás (ne felejtsük el, hogy 10.000 méter körüli magasságról van szó), a kakasülőn utazók biztonsága, a be-illetve kiszállás, valamint a madarakkal történő ütközés. Ám a WindSpeed nem aggódik, mert éppen elég ideje van már az iparban ahhoz, hogy olyan buborékot tudjon tervezni, mely minden követelménynek megfelel, és a cég szerint az Airbus már érdeklődött a lehetőség iránt, márpedig ha egyezségre jutnak, akkor a megrendeléstől számított 18 hónap múlva elérhetővé válik a géptetőn való utazás.
