Frank Release Date: 2014. július 31. Genre: dráma, vígjáték, zenés Director: Lenny Abrahamson Screenwriter: Jon Ronson, Peter Straughan Studio: Mozinet Starring: Domhnall Gleeson, Francois Civil, Maggie Gyllenhaal, Michael Fassbender, Scoot McNairy 2014.07.31. (Frank) Az Oscar-jelölt Michael Fassbender alakítja Franket, a kiejthetetlen nevű indie banda, a The Soronprfbs frontemberét ebben az egyéni hangulatú zenés vígjátékban. Frank még a zenészek körében is igazi különcnek számít: csak a tökéletes hangzás érdekli, mindenben az inspirációt keresi – és még alvás közben sem veszi le az egész fejét körbevevő hatalmas papírmasé maszkot. Frank és csapata kizárólag a popszakmát messzemenőkig elutasító egyéniségekből áll. Ebbe a furcsa társaságba érkezik az ambíciókkal teli Jon (Domhnall Gleeson), akinek a legvadabb álmai válnak valóra, amikor egy váratlan üresedés miatt, pusztán kényszerűségből felveszik a bandába. A kis csapat hamarosan maga mögött hagyja a civilizációt, egy kis erdei házban kezdenek el kísérletezgetni, hogy megalkossák a tökéletes albumot – Jon pedig kénytelen felismerni, hogy a zenészélet nem annyira egyszerű, mint ahogy a bulvárlapokban olvassuk. A kezdeti feszültségek tovább fokozódnak, ahogy a The Soronprfbs elkezd népszerűvé válni az interneten és Jon megpróbál összejönni Frank ördögien szexi alkotótársával, Clarával (Maggie Gyllenhaal). KRITIKA Fassbender még egy műfejjel a nyakán is zseniális. Arányi Zsuzsanna Jon (Domhnall Gleeson) egy wannabe dalszerző, ám egyelőre több szöveget komponál a twitterére, mint zenét, a lelkesedése ugyanis nagyobb, mint feltörő kreativitásának mértéke. Egyik nap azonban a tengerparton sétálva egy deus ex machinának köszönhetően lehetőséget kap, hogy a kimondhatatlan nevű banda, a Soronprfbs tagja legyen. A zenekar minden, csak nem átlagos – olykor disszonáns, mindig kaotikus, és szigorúan fősodor-ellenes. Jon el van bűvölve a lehetőségtől, de leginkább a banda különc, karizmatikus énekesétől, Franktől (Michael Fassbender), aki konstans egy papírmasé fejjel járkál. Hogy felvegyék az új lemezt, egy világtól elzárt kis házikóba vonulnak vissza, valahol Írországban, hogy ott aztán a lehető legfurcsább módokon bírják magukat alkotásra. Jon közben mindent dokumentál – Twitter, Facebook, YouTube – és tartja a kapcsolatot a külvilággal, aminek eredményeképp a csodabogár bagázs szép lassan (akarata és tudta nélkül) internetes hírességgé válik. A színészek egytől-egyik kiválóak, Gleeson már az Időről időre című filmben megvett minket kilóra, itt azonban egy árnyaltabb figurát alakít. Maggie Gyllenhaal, mint a frusztrált, hepciáskodó, mégis mély érzésű Clara lebilincselően irritáló, Fassbender pedig mimika híján a testével és a hangjával játszik: elképesztő finomsággal (Kulesov kísérletének eredménye itt is bejön: szinte látjuk, ahogy más arckifejezések ülnek ki a műfejre). A „feel good movie” hangulatba időnként meglepően sötét események „zavarnak be”, a váratlan történések hatására néhol pont úgy érezzük magunkat, mint a karakterek: elveszve. A banda minden tagja különc, és valahol sérült lélek, de az alapvető összetartó erő az, hogy rémálmaik nem gigantikus pókokról szólnak, hanem arról, hogy egyszer mainstream zenét játszanak. Jon azonban ügyefogyott próbaidős szintisből szép lassan transzformálódik át kiskakassá, aki minden áron veteményest akar csinálni az üdítően kaotikus szemétdombból, azaz popbandává formálni a zenekart. Szabályokat és rivaldafényt akar csempészni a Soronprfbs életébe, mert nem ismeri fel, hogy ez pont nem az a bagázs, akinek vezetője a webkettes hírnév miatt visel papírmasé műfejet. Nincsenek rossz és jó figurák, nézőpontok vannak, könnyed humor, és erőlködéstől mentes, életszagú párbeszédek. Bár a központi figura Frank, a libikóka két oldalán Jon és Clara ül és vívják különc csatáikat. A film Jon Ronson könyve alapján készült (a forgatókönyvet is ő írta), aki a ’80-as években Frank Sidebottom (Chris Sievey komikus és zenész alteregója) mellett volt billentyűs. A valós eseményekkel kevés hasonlóságot mutató mű egy motívumot megtartott, amit a film is átemelt: a nagy műfej nem valami titkos múltbéli trauma tárgyi kifejeződése. Csupán Chris és Fassbender figurája is megtalált valamit a hatalmas, egy arckifejezésbe fagyott műfejben: egy helyet ahova elbújhat. 95 perc, brit-ír Frank « VOX.hu
