Fuss, Fiú!

A témát ebben részben 'Filmek Bemutatói' klarensz hozta létre. Ekkor: 2014. december 15..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    2014. május 8. (Lauf Junge lauf) A nyolcéves Srulik 1942-ben menekül el a varsói gettóból. Hogy egyedül is túlélje a háború borzalmait, előbb egy gyerekcsapathoz szegődik és az erdőben próbál boldogulni, majd felveszi a Jurek nevet és keresztény árvának kiadva magát egy lengyel farmon keres menedéket. A megpróbáltatások közepette zsidó identitása elveszni látszik. Találkozik olyan emberekkel, akik jutalom fejében elárulják és megverik őt, de olyanokkal is, akik az életüket kockáztatva segítenek neki. Jurek kitartását egy szörnyű baleset is próbára teszi, ám még ekkor sem adja fel a küzdelmet saját életéért.

    KRITIKA

    Régi vágású mozi egy zsidó kisfiú identitáskereséséről a II. világháború alatt és nem sokkal után.

    Hungler Tímea

    [​IMG]A német-francia-lengyel háborús alkotás nem vállalja túl magát, nem markol sokat azért, hogy végül kevesebbet fogjon, és ez kifejezetten az előnyére válik. Konvencionális mozi pereg a vásznon, egy túlélés igaz története, méghozzá a nyolcéves Sruliké (őt egy ikerpár alakítja, Andrzej és Kamil Tkacz), aki 1942-ben szökik meg a varsói gettóból, hogy aztán Lengyelország nagy részét bejárva próbáljon meg életben maradni és boldogulni. Bizonyos értelemben „kalandfilm” a Fuss, fiú!, hiszen azokat a hajmeresztő, izgalmas, veszélyes, torokszorító, helyenként azonban humoros és kedves epizódokat beszéli el, amelyek a kisfiúval a vándorlása során megestek. A „kalandoknak” azonban értelemszerűen a túlélés a célja, az ára pedig az asszimiláció.
    Mindezt pedig nem tévesztheti egy pillanatra sem szem elől hősünk, hiszen az utolsó apai intelem is arra figyelmezteti, soha ne felejtse el, hogy zsidó. Ahhoz azonban, hogy életben maradjon, épp az identitását kell zárójelbe tenni, le és eltagadni, később pedig elfelejteni. Az első leckét egy partizán özvegyétől, Magdától (Elisabeth Duda) kapja, aki jó katolikust farag Srulikból (lengyel nevén: Jurek), tőle azonban idővel ugyanúgy menekülnie kell, mint a farmról, később pedig a birtokról, ahol [​IMG]napszámosnak áll. A pozitív élmények mellett számos fájdalmas tapasztalatra is szert tesz: miután egy munkabaleset során elveszíti az egyik karját, a kórházban, ahová jóakarói beszállítják, egy orvos csak azért tagadja meg tőle a gyógykezelést, és hagyja tovább szenvedni, mert észreveszi, hogy körülmetélték.
    Az izraeli író, Uri Orlev ifjúsági regénye alapján készült film a szó szoros és átvitt értelmében is egy utazás története. Srulik amellett, hogy bejárja Lengyelországot, belső utazást is tesz – az utóbbi esetében úgy fest, a végállomásra akkor érkezik el, amikor inkább maradna katolikus fogadott családjával, minthogy zsidó árvaházba menjen. Pepe Danquart szívhez szóló mozija tartogat azonban még pár meglepetést a vége főcím előtt, persze legfőképpen azoknak, akik nem érzik idejétmúltnak a hagyományos filmnyelvet.

    [​IMG]

    112 perc, német-francia
    Fuss, fiú! « VOX.hu