Görbicz Anita válogatottbeli visszavonulásával egy korszak lezárul - írhatnánk most, ha túlságosan szeretnénk leegyszerűsíteni a női kézilabda-világbajnokságon történteket. A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb. A tény pedig elkeserítő: a magyar csapat - miközben 2012-ben és 2016-ban elbukta az olimpiai részvételt - sorozatban harmadik világversenyén nem jutott be a legjobb nyolc közé. Ezt pedig már nem véletlennek, hanem tendenciának nevezik. Elemzés. Mert egészen 2014-ig, a horvátokkal közösen rendezett hazai Európa-bajnokságig kell visszamennünk, hogy megtaláljuk azt, amikor a magyar női kézilabda-válogatott bejutott a negyeddöntőbe. Azon az Európa-bajnokságon hatodik lett a magyar csapat. Senki sem gondolta volna, hogy ezt követően megkezdődnek a szűk esztendők, amelyek ki tudja, meddig tartanak? Most éppen benne vagyunk, fenékig ürítjük a keserű poharat, mert a németországi világbajnokságon sem sikerült visszakerülni a világelit közelébe, azaz bejutni a legjobb nyolc közé. A női kézilabdát nem is olyan régen még a magyar sport sikerágazatának tekintettük. Ma csak vágyakozva tekintünk vissza erre az időszakra. Klivinyi Kinga gólt dob. Több ilyen kellett volna Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hendrik Schmidt Az okok keresése majd a szakemberek feladata lesz - kérdés, egyáltalán megtalálják-e. Mi csak azokra a számokra és tényekre hivatkozhatunk, amelyből össze lehet rakni a kudarc-puzzle-t. Évek óta mást nem hallani, mint azt, hogy a magyar női bajnokság a világ legszínvonalasabb pontvadászata. Ha ez így is lenne, akkor még inkább döbbenetes, hogy az ott játszó és onnan kikerülő válogatott játékosok miért vallanak kudarcot a világeseményeken. A helyzet az, hogy a női NB I a világ legjobban fizető bajnoksága lett. Mármint a játékosok fizetésére gondolunk. Éppen ezért alakult ki az a helyzet, hogy a válogatott kézilabdázóknak eszük ágában nincs külföldre szerződni. Miért is tennék meg ezt, amikor idehaza is megkapják azt a pénz, amit a légióskodással keresnek? (Vagy még annál is többet.) Miközben a világszínvonalon kézilabdázó és világbajnoki ezüstérmes Hollandia szinte összes válogatott játékosa külföldön játszik, addig nálunk ez a folyamat a hihetetlen magas fizetéseknek köszönhetően a visszájára fordult. Ennek a kontraproduktív hatását érezhetjük az elmúlt évek világversenyein. Kim Rasmussen, magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Áttörést vele sem értünk el eddig Forrás: MKSZ/Kovács Anikó Így aztán az NB I csapatai helyet adnak az ide áramló légiósok tömegének. Világítsuk meg mindezt egy egészen döbbenetes példán keresztül. A Kisvárda csapata a bajnokság hetedik helyén áll. A balszélsője az a brazil Samira Rocha, aki 2013-ban világbajnokságot nyert. Voltak ajánlatai máshonnan, BL-győztes klubból is, de ő valamilyen csoda folytán Kisvárdát választotta. Na most, a Kisvárda együttese jelen pillanatban nem számottevő tényezője az NB I-nek. Viszont - és ez innentől kezdve a többi magyar csapatra is igaz - a keretében lévő légiósok kik elől veszik el a rendszeres játéklehetőséget? A magyar kézilabdázók elől. Évek óta visszatérő probléma ez. Miközben a világ legjobb kézilabdázónőit szerződtető Győr megnyeri a Bajnokok Ligáját, addig a magyar női kézilabdázás - válogatott szinten - olyan mélyen van, hogy annál csak akkor lehetne, ha már a legjobb tizenhat mezőnyét sem érné el. Az a csapat, amely az 1996-os olimpián harmadik, négy évvel később ezüstérmes, rá négy évre ötödik, majd 2008-ban negyedik volt, már el sem jut az ötkarikás játékokra. A most a pályafutását befejező Görbicz Anita úgy vonul vissza a nemzeti csapattól, hogy mindössze a 2004-es és a 2008-as olimpián szerepelhetett, miközben képességei alapján nyugodtan ott lehetett volna a 2012-es és 2016-os játékokon is. Kovacsics Anikó is búcsúzik a világbajnokságtól Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hendrik Schmidt Pedig az MKSZ tényleg mindent megtett - legalábbis ez a válasz arra, amikor a szövetség felelőssége merül fel. A szövetség a női válogatott élére is külföldi kapitányt hozott, a dán Kim Rasmussent. Az utolsó két világeseménynek - a 2016-os Eb-nek és a mostani világbajnokságnak - az ő vezetésével vágtunk neki. Természetesen egy ilyen kudarcban az ő felelőssége is felmerül, ám azt gondolom, hiba lenne az ő nyakába varrni mindent. Rasmussen ugyanis a jelenlegi keretet tényleg azokból álltotta össze, akik a legérdemesebbek a válogatottbeli szereplésre. Talán csak a Kisvárdán játszó Triscsuk Krisztinát hiányolták a szurkolók, bár azt jól tudni, hogy nem ezen a döntésen múlt a válogatott csapat szereplése. Akik pedig most azt harsogják, hogy ezt az eredményt magyar edzővel is elérte volna a csapat, jó ha nem felejtik, hogy a két évvel ezelőtti világbajnokságon Németh András volt a szövetségi kapitány, az ő vezetésével kaptunk ki a vb-nyolcaddöntőben az akkor sokra nem tartott lengyelektől. Most legalább Lengyelországot (és Csehországot és Argentínát) sikerült legyőzni - mondjuk a lengyelek vasárnap épp az Elnöki Kupában Angola ellen viaskodtak a 17-21. helyért zajló mérkőzéseken. Lukács Viktória (a kép előterében) szomorú. A magyar szurkolők is azok, miután a válogatott kiesett a világbajnokságon Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hendrik Schmidt Görbicz Anita visszavonulásával egy naptári évben (még pontosabban negyedéven belül) a magyar kézilabdázás két klasszisa jelentette be távozását a nemzeti csapattól. Korábban Nagy László sajtótájékoztatón adta meg a módját a bejelentésnek, Görbicz nem volt ennyire színpadias. Ő Lipcsében, a franciáktól elszenvedett vereség után jelentette be, hogy vége. Az elmúlt másfél évtized legjobb magyar kézilabdázónőjének csak köszönettel tartozik a sportág és a közvélemény. Anita már korábban megtehette volna, hogy véget vet a válogatottbeli szereplésének, erre a legalkalmasabb pillanat az elbukott 2016-os olimpiai kvalifikáció volt. Ő azonban adott magának és a csapatnak is még egy esélyt. Ő volt az a játékos, aki - ha kellett - sérülten is odaállt, játszott, küzdött. Miközben tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a világot már képtelen megváltani. Győrben világklasszisok között játszik - ő maga is az -, ebből a szempontból könnyebb dolga van. A válogatottban azonban nem olyanok a társai, akikkel együtt a siker letéteményesei lehetnek. Görbicz Anita befejezte a válogatottbeli szereplését Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Marijan Murat A 2017-es női kézilabda-világbajnokság - szerencsére - még nem olimpiai kvalifikációs verseny, így ebből a szempontból "büntetlenül" nézhetjük, ahogy a magyar csapat kiesett a legjobb tizenhat között. A 2018-as franciaországi Eb, majd a 2019-es Japánban rendezendő világbajnokság azonban már fontos versenye lesz az olimpiára hajtó csapatoknak. Az elmúlt három év tendenciáit összegezve botorság lenne azt állítani, hogy Magyarország részvétele biztosnak tűnik a 2020-as olimpia női kézilabdatornáján. Kim Rasmussen és a csapat játékosai azonban meg vannak arról győződve, hogy a közös munka előbb-utóbb beérik, így a magyar női kézilabda-válogatott nemzetközi színtéren hamarosan újra tényezővé válik. A szavak tehát megvannak (bár dumából sosem volt hiány) - most már a tetteknek kell következniük. Mert egyelőre a nemzeti csapat olyan járműre szállt, amelynek behúzott kézifékjét nem tudja kiengedni. Let's block ads! (Why?) Forrás...
