Gombaszögi Ella Színésznő Született: 1898. december 27. Budapest, Magyarország Elhunyt: 1951. november 12. Budapest, Magyarország Színházi szerepei: Bús Fekete László: Születésnap - Mademoiselle - (1934) Vígszínház Eisemann Mihály: Meseáruház - Mici Emőd Tamás - Török Rezső: A harapós férj - Lina (1931) Fővárosi Operett Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok - Sári Hunyady Sándor: Lovagias ügy - Gizike Johnson: Volpone - Canina, a kurtizán (1930) Magyar Színház J. Gow és A. D'Ussea: Mélyek a gyökerek - Bella, a néger anya Lengyel Menyhért: Tihamér - Cica (1931) Andrássy-úti Színház Lope de Vega: A kertész kutyája - Anarda Kornyejcsuk: Bodzaliget - Aha Scsuka Mikszáth K.-Benedek A.-Karinthy F.: A Noszty fiú esete Tóth Marival - Krisztina, majd Tóthné Molnár Ferenc: Az ördög - Elza Noël Coward: Vidám kísértet - Madame Árkádia, a jósnő Osztrovszkij: Farkasok és bárányok - Murzaveckája Osztrovszkij: Jövedelmező állás - Kukuskina Szép Ernő: Vőlegény - Mariska Szomory Dezső: Hermelin - Sári Vaszary János: Hölgyek és urak - Elvira (1936) Magyar Színház Filmszerepei: Déryné (1951) - Déryné mamája Janika (1949) - Gizi mamája Hazugság nélkül (1945) Fizessen, nagysád! (1937) - Poldi, a házvezetono Lovagias ügy (1937) - Gizike Az én lányom nem olyan (1937) - Gizi, Hubay Péter felesége Légy jó mindhalálig (1936) - Dorogi Viola Pókháló (1936) - Lujza Marischel Dr. Elnökkisasszony (1935) - Berta kisasszony A csúnya lány (1935) - Bogdán felesége Szent Péter esernyője (1935) - Blanche,a nevelono Meseautó (1934) - Kerekes Anna Az új rokon (1934) - Emma néni Egy éj Velencében (1934) - A gróf gazdasszonya Emmy (1934) - Melitta, társalkodónö Ida regénye (1934) - Julis Iza néni (1933) (a film elveszett) Pardon, tévedtem (1933) (a film elveszett) Kísértetek vonata (1933) - Mrs.Burns Mindent a nőért! (1933) - Ladányiné - (a film elveszett) Életrajza: Adatok: 1913 - 1924 - a Vígszínház tagja 1924 - 1929 - a Magyar Színház tagja, ezt követően szerepekre szerződik 1925, 1932, 1934, 1937 - a Belvárosi Színházban játszik 1927, 1929, 1931 - 32, 1936 - a Fővárosi Operettszínházban játszik 1930, 1934 - a Király Színház egy-egy produkciójában játszik 1932 - 33, 1936 - a Magyar Színházban 1931 - a Komikusok Kabaréjában vállal szerepet 1930 - 1934, 1936 - 37, és 1940 - a Vígszínházban játszik 1934 - 35 - az Andrássy úti Színházban 1936 - a Művész Színházban 1938 - 39 - a Pesti Színházban 1939-ben - az Andrássy Színházban lép színpadra 1939 - 40 - a Dunaparti Színpadhoz szerződik tagnak 1940 - 41 - a Fővárosi Operettszínház tagja 1941 - 1944 - nem léphet színpadra, csak 1945 után folytathatja pályáját 1945 - 1947 - a Fővárosi Operett 1946-ban - a Víg-, a Belvárosi, a Medgyaszay és a Pesti Színházakban játszik 1947- a Művész Színházban is fellép 1945 - a Royal Revü Varietében szerepel 1947 - 1949 között - a Vígszínház, majd 1949-től 1951-ig - a Madách Színház művésznője 1951-ben - a Nemzeti Színházban vendégszerepel Összefoglaló Budapesten született és három színésznő nővére - Margit, Frida és Irén - példájára ő is a Színművészeti Akadémiára iratkozik be. (Volt állítólag ötödik Gombaszögi is, de a színháztörténet számára kiléte ismeretlen maradt.) Egy év után már a Vígszínház szerződteti, ahol hamarosan kitűnik humorával és komikai készségével. 1924-től 1928-ig a Magyar Színház, utána a Belvárosi Színház tagja, majd csak szerepekre szerződik különböző budapesti színházakhoz. 1949-től a Madách Színházban játszik, de többször vendégszerepel a Nemzeti Színházban is. A harmincas évektől szinte majd minden magyar filmvígjátékban játszik, többnyire Kabos Gyula partnereként. Kezdetben jellemszerepeket alakít a színpadon, de egyénisége és megjelenése, eszköztelen, mély jellemábrázoló készsége elsősorban a komikai szerepekben érvényesül kitűnően. Komika csak nagy ritkán születik - mint mondják -, erre a szerepkörre többnyire csak "átváltanak" a színésznők. A komikum az emberi torzság tükre. A torzsággal úgy látszik, férfifeladat birkózni. Bölcsesség kell hozzá és fölény. Ám Gombaszögi Ella született komika, és Vaszary Piroskával ketten ők teremtik meg az 1930-as évek "komika ideálját". Elluska ezt a típust számos filmben is eljátssza. Alakít sok-sok fiatalka-vénkisasszonyt, és gyakran éppen nevetséges újgazdag parvenüket. A krónikás zavarban van. Harminc egynéhány év száznál több szerepét nem lehet históriai hitelességgel rögzíteni, főképp ötven évvel a főszereplő halála után. Legfeljebb egyikét-másikát lehet érinteni. Elégedjünk meg azzal, hogy feltűnően értékes, országos sikerű alakításai mellé tűzzük le az emlékezés hódoló zászlóját. Jelenetek Gombaszögi Ella életéből A Gombaszögi nővérek Ez a kedves, elragadó színésznő - aki a legnagyobb magyar komikák nyomát tapodta - a humor, a gorombaság és a szívjóság különleges kémiájával egyedülálló szeretetet vívott ki pályatársai körében - mondja róla pályatársa, Somló István. Négyen vannak a Gombaszögi testvérek, és imádják egymást. Mind a négyen a színház rajongói, sőt, mindannyian színpadra is kerülnek, de közülük azonban csak kettő csinál igazi karriert, Ella (Elluska) és Frida (Frici). Pedig talán a legidősebb testvér, Margit a legszebb és legtehetségesebb közöttük, de ő sajnos, hamar abbahagyja a színpadi szereplést, és ráadásul fiatalon, alig 44 esztendősen távozik az élők sorából. Ha a színházi berkekben kimondták egykor azt a nevet, hogy Gomba, mindenki tudta, hogy csak Elláról lehet szó. Ő volt "a Gomba". Frida (vagy ahogy Elluska nevezi a családban: Frigyes) drámai hősnő, Irén társalgási szende. Ella kezdőkorában naiva, később lesz komika. Annak idején a szerződésekben pontosan feltüntetik a szerepkört. A négy testvér közül kettő, Frida és Ella fut be nagy karriert. A harmadik, Irén búcsút mond a pályának, nem éri utol testvéreit. Három testvér, három különböző színészi alkat. Néha-néha előfordul az a ritka jelenség, hogy egyszerre három Gombaszögi lány szerepel a pesti színpadokon: Gombaszögi Frida, Gombaszögi Irén, Gombaszögi Ella. A Tündérlaki lányok és Gombaszögiek A Tündérlaki lányok hárman voltak, kettő közülük tisztességes, a harmadik nem - írja Heltai Jenő társadalmi vígjátékában, amely az azonos nevű novellájából készült. A színházi premier után nem sokkal már egész Pest arról nyelvel, hogy tulajdonképpen a Gombaszögi nővérekről mintázza a lányokat Heltai. Mint minden pletykában talán ebben is van igazság és félreérthető hamisság. Egyértelműen erről Heltai sohasem nyilatkozik. Az viszont igaz, hogy Heltai téma előzményeként, "Az utolsó bohém"-ból ismert Sárvári lányok történetét is némiképp beleszövi a Tündérlaki lányok színpadi változatába. (talán a Sárvári lányokat mintázza a Gombaszögiekről?) Igaz a Sárvári lányok négyen vannak, egy édesanyjával is tetézve, és három él "tisztességtelenül" vigyázva a negyedik legkisebb húguk tisztességére, mindez a Tündérlakiaknál megfordul. Ott viszont a két tisztességes lány ridegen önző, míg a tisztességtelen pedig maga az önfeláldozó szeretet és felelősségtudat. Miután a darab az erkölcs, a kispolgári élet álszent harmóniájának parabolája, mondanivalójának súlya is e gondolatok köré sorakozik, nehéz és kissé erőltetett ezek után egyértelműen párhuzamot vonni Heltai témaválasztása és a Gombaszögiek között, bár sokan mégis megteszik a korabeli jól értesült intim-pistáskodásnak hangot adva. Bár kétségtelenül vannak párhuzamok. Mondják Gombaszögi Margit az a "tisztességtelen" Tündérlaki, aki feladva önállóságát, és szépségét gazdaságra váltva biztosítja húgainak előmenetelét, és Frida és Ella akik haszonélvezői mindennek. És Irén? Irénről nem esik szó, s bár itt sántít a hasonlóság, ez már igazából senkit sem érdekel... Tehát egy korabeli pletyka továbbélése? Vagy mégis igaz lenne? Groteszk önéletrajzi kezdemény a "Színházi Élet" jubileumi számában... "A legtöbb nő és minden színésznő fél az önéletrajzoktól, mert az életet azzal kell kezdeni, hogy születtem ekkor és ekkor, itt és itt. Ezeket a nőket nem tudom megérteni. Nekem nincsenek titkaim és ezért nyíltan leírom, hogy születtem Budapesten, december 27-én, délután három óra huszonöt perckor, és már nemsokára nagy hajlamot éreztem a színészi pályára. Persze ez nem ment simán. Érvényesülésem elé akadályok gördültek. Hiába sírtam, hogy színésznő akarok lenni, félreértettek és tejet adtak, vagy cuclit. Lassanként felserdültem és rengeteg sírás, szenvedés után végre betöltöttem harmadik életévemet. Ekkor lettem hároméves, és a kívánt sikert azonban ez sem hozta meg, mert ahelyett, hogy játszani is engedtek volna, velem játszottak, ami azért elkeserített, de nem csüggedtem, és néhány fogamat összeszorítva csak haladtam a cél felé. Az út azonban nem volt sima, hanem sötét intrikákkal volt kikövezve. Életem egyik legnagyobb fájdalma, legkeserűbb emléke az, hogy az óvodában egy kolléganőm intrikája miatt más mondta el a vizsgaverset, holott a szerepet eredetileg én kaptam. Tizennégy esztendős koromban megértettem, hogy már öreg vagyok, hogy elhibáztam az életemet, és sohasem lesz belőlem semmi. Egy örökkévalóságig tartó várakozás után, tizenöt esztendős koromban kaptam az első szerepemet a Vígszínházban. Drámai szendének indultam, de ma sem értem, miért nevettek rajtam az igazgatók és a rendezők..." A két nővér után a harmadik, Ella is a színpadra vágyik " ...amikor a családom megtudta, hogy én is színésznő akarok lenni - most persze azt hiszik, hogy föl volt mindenki háborodva - hát nem. Ezúttal az ellenkezője történt. Családom minden egyes tagja harsány nevetésben tört ki, amikor megtudták, hogy én is - a színpad felé gravitálok. Én és színésznő - mondogatták nem túlságosan nagy tapintattal. Az én alakommal (meglehetősen molett voltam), az én arcommal (pufók arcom volt) hogyan gondolhatom én ezt komolyan? - és tovább nevettek rajtam. Addig nevettek rajtam, amíg egy szép napon csak elfelejtettek nevetni abból az egyszerű okból, hogy - beiratkoztam a Színiakadémiára." Az iskolapadból a Vígszínházba "Az Akadémián mindössze egy évig tanultam. Itt a legsötétebb drámákat játszatták velem, ma sem tudnám megmondani, hogy miért Desdemona volna a legvidámabb szerep, amit itt eljátszhattam. Szerencsére ez a nagy drámázás nem tartott sokáig. Szerződést kaptam és pedig - véletlenül. Komor Gyula doktorhoz mentem föl egyik nap - szabad jegyet kérni. (Az akadémisták kedvezményes, vagy ún. "szabadjegyet" kaphattak a színházvezetőktől.) Komor, aki tudvalevően a világ legelfoglaltabb embere, akkor véletlenül ráért egy pár percig. Amikor megtudta, hogy akadémiai növendék vagyok, arra kért, hogy szavaljak valamit előtte. Ennek a szavalásnak lett a következménye az, hogy pár nap múlva - persze, Komor volt a szószólóm - magához hívott Faludi, a Vígszínház akkori igazgatója, aki szintén meghallgatott - szavaltam előtte és színdarabokból különböző jeleneteket vettem elő, s aki azután le is szerződtetett a Vígszínházhoz." Elluska közben - nagyon rövid időre - férjhez megy egy európai műveltségű, világot járt nagyszerű emberhez (Nágel Pál), aki ráadásul még kártyázni is szeret, sőt, tud. De ezt leszámítva egyébként semmi más közös nem akad a természetükben, így a házasság gyorsvonati sebességgel ér véget. Gomba műfaji határok nélkül - a Vígszínházban " ...a Vígszínházban egyébként nyolc évig voltam szerződésben egyfolytában. Nagyon sokszor játszottam és sok, mindenféle darabban. Repertoárom bizony elég nagy volt, fölléptem a nyolc év alatt annyiszor, hogy azt legfeljebb csak logaritmusos táblával lehetne kiszámítani. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem egy szép sikerben volt részem." A főiskola után először Farkas Imre "Hónapos szoba" című darabjában lép fel. Úgynevezett "kiugrása" viszont Heltai Jenő "Tündérlaki lányok" Sárika-szerepében adódik. Tudnivaló, hogy Heltai a Gombaszögi lányokról mintázza meg a Tündérlakiakat, így nővérével tulajdonképpen önmagukat alakítják egy színpadi mese közegében. Ezeket a korabeli leányfigurákat egyébként az őszinteség színeivel rajzolja meg, a kezdet kezdetén is. A leghalványabb figurákba, az írói értelemben véve felemás módon kialakított szerepekbe is mindenkor az élet természetességét lopja be. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy színészi eszközeinek összetevői közül mindenkor az őszinteség, a hiteles színészi játék a legjellemzőbb. Sokszor többet mond az írónál. Nem szavakkal, hanem szem- és arcjátékkal. Később, amikor a "Sárikák" és "Szemtelen Elzák" után az érettebb női szerepekre szánják - valóságos harcot vív az emberi rossz tulajdonságok ellen. Ilyenkor a legmélyebbről jövő hangja szinte forr és izzik, egy-egy tekintete pedig becsületsértésnek számít. Talán épp ebben rejtezik "tragikus" ereje. Többek szerint Haraszti Hermin után ő "a" polgári tragika a XX. század első felének magyar színjátszásában. Az akkor kedvelt darabok alattomos, kétszínű, társaságbeli hölgyeit, afféle kispolgári démonait félelmetesen "készíti ki" színpadon. Nemes értelemben vett "harsányság"-gal intonálja magas fejhangjait. Kövérkés termetét is rendkívül tudatosan használja. Ugyanakkor káprázatos mozgékonysága ellentétben áll komolykodó szavaival. Olykor kézmozdulatokkal csúfolja gömbölydedségét, máskor kerek arcát ragyogtatja fel csodálkozásra táguló, édes szemeivel. Pedig "A Tündérlaki lányok"-ban karcsúnak, a "Mélyek a gyökerek"-ben túl kövérnek, a "Toroczkói mennyasszony"-ban szikár magasnak hat - mondja pályatársa, Somló István -, és ezt nem a ruha, vagy a kora teszi, hanem belülről húzódik össze, válik szélessé vagy nő magasra." Molnár Ferenc "Jó tündér" című darabjában egyébként Gaál Franciska és Hegedűs Gyula mellett ő játssza a harmadik főszerepet. "Azért tartom említésre méltó eseménynek - mondja Somló -, mert az időben, mint egyetlen nő ekkor keveredik bele a Duna-parti teraszokon hajnalozó Molnár Ferenc kompániájába. Ismétlem: egyetlen nőtag ő volt. Kártya kizárva! Ezeken az összejöveteleken csak a szellem és humor kockajátékának volt helye. Elluska itt sem maradt alul." "Leghangosabb sikerem azonban mégiscsak akkor volt, amikor a "Tündérlaki lányok"-ban nyílt színpadon véletlenül eltörtem egy zongorát - meséli Gomba egyik riportjában -, pedig volt azóta már jó pár humoros szerepem, de azt hiszem, annyira még sohasem tudtam megnevettetni az embereket, mint akkor." Gomba, az ismert sztár... Elluska amint leveti a színpadi kellékeit, rögvest teljesen hétköznapi nővé, vagy inkább asszonnyá válik, kerülve mindenféle sztárallűrt. Ennek igazolására meséli egy ízben, hogy a Vígszínházból sietne haza, és a színészbejáró elől néz körbe fázva, hogy kit lehetne taxiért küldeni. Pöttöm kis gyerek ácsorog a kapu előtt. - Mit keresel itt? - Autogramot gyűjtök. - Most kitől akarsz autogramot? - Hát, aki jön... - Na, szaladj a sarokra, hozz egy taxit, és akkor adok én is autogramot. A gyerek gyanakodva végigméri. - Maga kicsoda? - Gomba vagyok. - Hát akkor menjen csak maga azért a taxiért. - Hé, öcskös, nem kell az autogramom? - Kell a fenének... Mit kezdjek vele. Gomba? Még ilyet... - Hogy mit kezdjél Gombaszögi Ella autogramjával? Nahát... A gyereknek felcsillan a szeme. - Hát, nem bánom, amíg én hozom a taxit, maga meg szaladjon föl, oszt hozzon egy autogramot a Gombaszögitől... Többnyire a Magyar Színháznál "Nyolc év után a Vígszínháztól elkerültem az Unióhoz, és pedig akkor, amikor a Faludi-rezsim következett - mondja Gombaszögi Ella egyik önéletrajzi visszaemlékezésében, 1929-ben. - A Magyar Színházban azután felléptem operettben és a már ismert Yvain-darabban ("Pajtásházasság"). Tettem egy kis kirándulást az Operettszínházba is, éspedig a "Zeneboná"-ban több mint százszor játszottam. Itt aztán kedvemre való szerepet találtam - végre. Igen; azt kell mondanom, hogy végre! Mert az utóbbi évek alatt a sors igazán nem kényeztetett el engem szerepek dolgában. Hogy mi ennek az oka, azt igazán nem tudom megmondani. Színházakban, darabokban vagy szerzőkben, vagy - isten ments - magamban keressem a hibát. Jobb ezt, azt hiszem, nem bolygatni. Egyelőre tehát várok és várok. Várom az igazi szerepet, ahol istenigazában kitombolhatom magam." Aztán eljön a tombolás ideje is, nem kell soká várnia rá. A "Masamód", "Párizsi kirakat", "Csattan a csók", "Agglegény apa" egy-egy kiemelkedő állomása pályáján a Magyar Színházban, és óriási sikert arat az Éri-Halász-Eisemann zenés vígjátékában, az "Egy csók és más semmi"-ben. Bilicsi Tivadar Ellácskáról "Micsoda remek, életre szóló gyakorlati és elméleti tanácsokat adott nekünk, fiatalabb színészeknek! Az Andrássy úti Színházban játszottam vele először a "Ma éjjel szabad vagyok" című vígjátékban. Én akkor kerültem fel vidékről, nem rendelkeztem még a szükséges rutinnal, tehát nagy kitüntetés volt számomra, hogy partnere lehetek. Nagyszerű vidám közös jeleneteink voltak, ének- és táncduettjeink. Az egyik próbán rám szólt: "Ne fordulj egészen a partnered felé, jelen esetben felém, a színpadon, ha hozzám szólsz, hanem állj háromnegyed profilban a közönségnek. Egy kicsit csalni kell, mert különben a fél színház csak azt a mérhetetlen nagy fenekedet látja." Máskor meg így oktatott: "Ne motyogj a színpadon, hanem hangosan, értelmesen mondd a szerepedet! Annak a nézőnek beszélj ott az utolsó sorban; ha az meghallja, az előbbre ülők majd csak megértik." Aztán még hozzáfűzte: "De azért ne ordíts. Röviden szólva: "tanulj meg beszélni, te strici!" Micsoda remek színészpedagógus lehetett volna belőle, de őt egészen lekötötte a színészet. Alázatosan közeledett szerepeihez, és ezen keresztül jutott el a csúcsokig. Sztár volt, de minden sztárallűr nélkül. A próbákról sohasem késett, a szerepet tudta már az első próbákon, nem vitatkozott se rendezővel, se partnereivel, csinálta a maga dolgát. Imádta is mindenki a színháznál. Mindenki a barátja volt... és utoljára a nagy sikerű "Déryné" című filmben játszottam vele együtt, amikor Déryné édesanyját alakította nagyszerű karikírozókészséggel. Számomra az egyik legemlékezetesebb alakítása Gárdonyi Géza "Ida regénye" című darabjának süket, dadogó Pannija volt. Ahogy kinyögte; hogy "az ő szerelme a ny . . . ny . . . nyomdász", az utolérhetetlen, felejthetetlen volt." Gomba színpadon Felejthetetlen alakításai közé tartozik az "Egy csók és más semmi" Schön Tónija, a harcias, de gyöngéd szívű ügyvédnő. Fulmináns alakításának csúcspontja egy tangóparódia, amelyet Bilicsi Tivadarral táncol, és minden este többször meg kell ismételni, a sikerre való tekintettel. Aztán az Andrássy úti Színházban az "Ó, papa" című zenés vígjátékban például egy ledér hölgyet játszik, a címszereplő Csortos Gyulával és Bilicsi Tivadarral. Van egy jelenet, melynek során elmondja Ellácska, hogy milyen furcsa álma volt: "Azt álmodtam, hogy teljesen meztelenül sétálok az utcán, csak egy nagy tollas kalap volt a fejemen!" - "És nem szégyellte magát?" - kérdezi szerepe szerint Csortos. - "Dehogynem, ki hord manapság tollas kalapot?" Ezt olyan angyali naivitással mondja el, hogy minden alkalommal kitör a nyílt színi taps. Egyik este Csortos, aki azért szeret kicsit gonoszkodva meglepetést okozni partnereinek, az eredeti szöveg helyett azt mondja: "És nem szégyellt tollas kalapban sétálni?" - ezzel a kérdéssel lelőve Gomba poénját. Gomba egy pillanatra megdermed, aztán így vágja ki magát: "Nem, mert maga is ott sétált pucéran, cilinderrel a fején, és mindenki csak magát bámulta." Ugyancsak az Andrássy úti Színházban lép fel Lengyel Menyhért "Tihamér" című darabjában, Bayor Gizi partnereként. A darab egyik jelenete egy vasúti fülkében játszódik. A parányi színház első sorában azonban ül egy férfi, egy néző, aki magával hozta a nézőtérre a kalapját, amit aztán a darab folyamán hanyagul, és nyeglén felbiggyeszt a színpad szélére. Gombát annyira felháborítja ez a tapintatlanság, hogy felemelve a néző kalapját, egy lendülettel kihajítja a robogó vonatot ábrázoló díszlet ablakán. Bayor Gizi, látva a megrökönyödött néző arcát, alig tudja visszafojtani a nevetését... A könnyebb műfaj ajándékait sem veti meg, de ezeket a szerepeit többnyire ő maga alakítja ki, mint például 1935-ben, amikor a Nagycirkuszban játssza a "Cirkusz csillaga" című egyveleget. Ennek a nagy sikerű, felemelt helyárakkal, három hónapig diadalmaskodó produkciónak a különlegessége, hogy az összes szerepet - cirkuszi színvonalon - a Vígszínház nagy tekintélyű drámai művészei játsszák, Jávor Pál és Rökk Marika bravúros és akrobatikus ügyességű főszereplésével. Elluska - Grock és Fratelli legmulatságosabb eszközeit megszégyenítő ügyességű -női bohócként jeleskedik ezen a nyáron. A Belvárosi Színházban aratja egyik legemlékezetesebb sikerét, Indig Ottó "Toroczkói menyasszony" című darabjának öreg zsidóasszonyában. Blumnét megboldogult édesanyja maszkjában játssza, és - mint ahogy erről több ízben is vall - egyik legkedveltebb szerepei közé tartozik. Megrendítően szép és ugyanakkor mulatságos alakítása döntően hozzájárul a darab szokatlan méretű, szériás sikeréhez. Ezt a szerepét - az egyetlent - német nyelven is eljátssza, Bécsben, hasonló sikerrel. Ellácska, a nő és színésznő Hevesi Sándor egyszer azt mondta: "Kérem, ha Dante lehajtott fejjel végigment Firenze utcáin, az emberek összesúgtak a háta mögött: - ez az ember járt a pokolban." "Akik Gombát látták, azt mondták: Ez a földre szállt dundi angyal járt a mennyországban. Hát igen, ha ő megjelent a színház társalgójában, a Rádió pagodájában vagy a filmgyár kantinjában, máris pezsgő jókedv támadt körülötte. Ellenállhatatlanul magával ragadta a környezetét. Persze ez a vidámság aztán a szerepeiben és a színpadon is megmutatkozott. Szerencsére egy-két film még őrzi ennek a bájos, nagy tehetségű színésznőnek különlegesen nagy komikai adottságait, de igazán a színpadon volt elemében. Itt estéről estére kitombolhatta magát, hisz komika volt a szó legnemesebb értelmében. A legszélsőségesebb, legharsányabb komikumig is elment, de mindig pontosan tudta a mértéket. A nevettetés nagy mesterei közé tartozott. Ez nőknél különösen ritka adottság. Gomba a kedély művésznője volt. Ha a színpadra lépett, már derült a közönség, elég volt egy mozdulat, egy hangsúly, és máris elindult a nevetés, ami aztán egyre fokozódott." - írja visszaemlékezésében Bilicsi Tivadar. Komikai tehetségéhez egyébként csak kis részben járul hozzá szerepkörének igen szerencsésen megfelelő külső alkata. Teltkarcsú, molett, sőt, dundi, vagy mondjuk ki bátran: kövér nő Elluska. De ez a kövérség jelenti az ő sex appealjét. Csathó Kálmán a sex appealt igen találóan "vonzizének" fordítja egyik írásában: szóval, a kövérsége teszi talán még vonzóbbá csodálatos egyéniségét. Feleky Kamill, aki jó barátja is hosszú időn keresztül, meséli egy ízben, hogy amikor a Vígszínházban az "Angóramacska" című zenés vígjátékra készülnek, akkor Gombára egy előkelő, elegáns dáma szerepét osztják. Elkeseredetten panaszkodik Kamillnak, hogy a nagyszerű szerep kedvéért le kell majd fogynia jó pár kilót, és szent ígértet tesz, hogy már másnap el is kezdi a számára nagy tortúrát jelentő fogyókúrát. Kamill erélyesen leinti: "Eszedbe ne jusson egy dekát is leadni! Téged így szeret a közönség, amilyen vagy. Azt imádja benned, hogy olyan, ...olyan sok vagy. Csak az a kár, hogy nincs belőled több!" Egyébként férfikollégái szerint afféle "kemény húsú, csillogó szemű, pirospozsgás arcú, sötétbarna hajú, középtermetű, fürge nő". Ha operettekben táncolnia kell, molettsége ellenére sokszor lepipálja még a primadonnát, sőt, a táncos szubrettet is. Könnyedén mozog, és elmondások szerint a fáradtság jele sohasem mutatkozik rajta. Minden külső adottsága ellenére nagyszerű mozgáskultúrával rendelkezik. Mondják, biztos valamilyen formában rendszeresen tornázhat, külön táncórákat vehet, de erről tulajdonképpen sohasem beszélt senkivel, ez inkább afféle végkövetkeztetés, találgatás. Gomba, a kolléga Ha ételről van szó, rögtön lázba jön. "Egyszer részletesen el akartam mondani neki, hogyan készül nálunk a finom bécsi szaftgulás - meséli visszaemlékezésében Bilicsi Tivadar. - A harmadik mondatnál rám rivall: "Gyorsabban mondd, te pogácsaalma fejű strici; mert már csurog a nyálam." Akit szeretett, és a szívébe fogadott, azzal rendszerint nagyon gorombán beszél. Kedvenc beceneve a "strici", és azt még külön feldíszíti az illető karakterének megfelelően. Például a nagyon finom modorú, kedves, kissé kopaszodó, őszülő hajú Kiss Lajos ügyelőt következetesen "penészes fejű, agg strici"-nek hívja, Kellér Dezsőt viszont hallatlanul tiszteli és szereti, véznasága okán csupán "Cickány"-nak becézi, strici nélkül. Egyszer egy általában nem nagy népszerűségnek örvendő kolléga faggatódzott nála: "Mondd, Gomba, engem miért nem nevezel stricinek?" Mire Gomba: "Mert te csakugyan az vagy." Szókimondó, igen szabad szájú ember, viszont ez hallatlanul jól áll neki. Ugyanakkor nagy tisztelet veszi körül. Senki sem gorombáskodik vissza, ugyanis határozott fellépése, nagy szakmai tudása alapvetően rangot jelent. Vele kapcsolatban viszont sohasem hallani ezt a szót: Ella. Mindenki, testvérei, barátai, pályatársai csak Elluskának szólítják, ami egyfajta bizonyítéka annak, ha valakit a megkülönböztetett szeretet meghittsége ölelget. Pedig mindenkivel, akit igazán szeret, gorombáskodik, mosolyogva, öblös hangjának staccatóival. A rendezőkkel, a mindenható színigazgatókkal sem beszél másképpen, mint a baráti körével. Ám gorombáskodása senkit sem sért. Sőt, a "kipécézett" személy rendszerint együtt nevet a sértegetővel. Önmagát sem nagyon kíméli. A vérbeli humoristák fölényével mondogatja: "Én felkelek reggel, és nyomban kövér vagyok. De ezt nem adják ám ingyen. Farkasétvággyal kell imádni a jó ételeket." Királyhegyi Pál Gombaszögi Elláról "Te feketeszájú cseresznyém!" - így becézi Lukács Istvánt, a jeles újságírót. (Aki évtizedek múlva a fasizmus áldozatává lesz.) Ez a fiatalember valami hormonzavar következtében 120 kilóra duzzadt idővel, és lassacskán ő lett Elluska első számú "gárdistája"! Rövid ideig kipróbálja a házasság intézményét is, amikor férjhez megy Nágel Pál tőzsdéshez (1924 áprilisában), de a dolog nem hosszú életű Elluskánk életében. Így amikor aztán a 30-as évek táján Királyhegyi Pál Amerikából visszatér Magyarországra, a hasonszenvűek ösztönével azonnal rátalál Elluskára, elbűvölvén őt specifikus humorával. Lukács Pistával szemben óriási hátránya nevezetesen az, hogy nem tud kártyázni, de ennek ellenére a második gárdista eszmei díszeiben, végkimerülésig Elluska mellett tanyázik egy életen keresztül. Közel tíz esztendővel Elluska halála után a fegyvertárs hűségével beszél a régi időkről, arról, hogy például Elluska szerepeit többnyire igen gyengén írják meg, és gyakran segít egy-egy felejthető szerepének élővé tételében. "Ellának állandó szavajárása volt: "Ezt nem lehet kibírni." Egyebek között azt sem, amikor az Egy csók és más semmiben ráosztották dr. Schön Tóni szerepét. Schön Tónit apasági keresettel vádolták, s nevét az eredeti szülők a telefonkönyvből nézték ki. Ámde Schön Tóni nő volt. Ella azt mondta, amikor megkapta a szerepet: "Pali, ezt a hülyeséget nem lehet kibírni!" Aztán kiderült, hogy százötvenszer bírta ki egymás után. Ella sikerült poénját együtt találtuk ki. Amikor megmutatják neked a gyereket, mondd azt, hogy "atyala-patyala" - tanácsoltam. És Ella mondta százötven előadáson keresztül, tágra nyitott szemmel, mérges arccal, csücsörített szájjal, mintegy odakiáltva a gyereknek gügyögte ezt az értelmetlenséget: Atyala, patyala..." Elluska titka - Ladomerszky Margit vallomása Ladomerszky Margit tizenhét éven keresztül számos színpadi bemutató alkalmával sikeres partnere Gombaszögi Ellának. " ...a humor, az ellenállhatatlan megnevettetés rejtélye Gombaszögi Ellánál abban gyökeredzett - mondja -, hogy "humorban nem ismert tréfát." Nem rutinnal nevettetett, nem külső, magára aggatott groteszk holmikkal váltott ki kacagást, hanem embert ábrázolt. Méghozzá élethűen, annyira sallangmentesen élte át a helyzetkomikum-szituációkat, hogy szerepmegformálásaiban minden alkalommal magunkra ismertünk." Gomba emberközelben A színpadon kívül két szenvedélynek hódol: a kártyának és a cigarettának. Próbaszünetben vagy pasziánszozik, vagy - ha akad kedvére való partner - römizik cigaretta mellett. De aki nem elég fürge, lassan kever például, vagy sokáig gondolkozik, mielőtt kijátszana egy lapot, azt menthetetlenül kizavarja az öltözőből. "Takarodj, te lomha lajhár, előbb tanulj meg kártyázni, és ha már tudsz, akkor majd újra jelentkezhetsz. Mars ki!" A beavatottak szerint a legkiválóbb kártyajátékosok közé tartozik, ennek ellenére többnyire veszít. Miért? Mert partnerei nem tudják követni "magas szintű kalkulációját". Impulzív, angyalian dühöngő természetének egyébként az ilyen kártyapartik is alkalmat szolgáltattak arra, hogy a "nyertest" lepocskondiázza. Veszteségét viszont szó nélkül mindig kifizeti, majd hazamegy tanulni a másnap délelőtti próba szöveganyagát. Nemritkán hajnalig is kártyázik, ha másnap épp nincs próbája. De csak egyenrangú játékosokkal hajlandó játszani. Nem tartja becsületes dolognak, hogy gyengébb játékostól nyeri el a pénzt - hiszen ő a profi. Ebben is olyan tisztességes, mint a színészetében, a művészetében. Látszólag könnyedén formálja meg színpadi figuráit, de csak a nagyon intim barátai tudják, hogy milyen becsületesen, lelkiismeretesen építi fel, milyen elmélyülten készül mindig az új szerepére. Imádja nőtestvéreit, a családot - Gombaszögi Margit, Frida, Irén. Műfaja szerint legtöbbször ezekkel is gorombáskodik, de ha nagy ritkán fölösleges pénze akad, egyiknek-másiknak odadob valami ajándékot. Frici nővére egyszer például könnyebb műtéttel kórházba került. Látogatóba ment hozzá, s miután már néhány percig ott tévelygett a beteg ágya körül, brummogva, "szidta" miért került ilyen helyre. Aztán távozása előtt a kórházi szoba ajtajából paplanára dob egy karkötős arany Longines órát. És máris a folyosón duzzog tovább. Nem lehet megköszönni. Ez ő!" - mondja visszaemlékezésében a kolléga, Somló István. Elluska és a film Gomba hallatlanul népszerű filmeken, nagyon szereti a közönség. Hát még, amikor a jobbnál jobb filmszerepeket játssza Kabos Gyula partnereként! Népszerűsége a csúcsokig emelkedik. Talán ennek is köszönhető, hogy a harmincas évektől szinte minden magyar filmvígjátékban szerepel, többnyire Kabos Gyula oldalán. Filmszerepeiben gyakran "társszerzőként" is szerepel. Ugyanis a többnyire hézagosan összefércelt karakterszerepekből kell tehetségével, és színészi arzenálja ezernyi fiókjának tartalékaiból egy teljes mértékben kitalált, valós filmszemélyiséget kreálnia, következetes alapossággal kidolgozva a jellem minden részletét, mint amilyen például a "Meseautó" emlékezetes hunyorgó titkárnőjének szerepe. Ebben a szerepformáló időszakban Elluska csatarendbe állítja kártyaasztalának kedvelt partnereit, Nóti Károlyt, Szép Ernőt faggatva, de Kabos, Ráday Imre, Rajnay Gábor véleményét is ki-kikéri, ám legfőképpen Királyhegyi Pálra, a második fegyverhordozójára támaszkodik, és kedvelt segítőtársára, Kellér Dezsőre, azaz "Cickány"-ra. Mindezt természetesen egy-egy kártyacsata ürügyén... Hunyadi Sándor "Lovagias ügy" című nagy sikerű darabjának színpadi és filmváltozatában - az utolérhetetlen Kabos Gyula humorarzenálját súrolva - teszi emlékezetessé a kispolgári karikatúrát. Külön ki kell emelni szájcsücsörítéseinek elbűvölő "eszközét", s megvető, lenéző, pikáns, vagy naiv "ajakbiggyesztéseit", amelyet Kabos Gyulával szinkronban alkalmaz. Érdektelen, hogy tulajdonképpen Kabos "veszi" át tőle, vagy ő Kabostól, a lényeg az, hogy mindketten falrengető komikai hatást érnek el ezzel a fiziognómiai ötlettel. Művészi megfogalmazásban, színekben, eredményekben gazdag pályafutásnak nem okoz hálózati zavart a könnyebb műfaj irányába tett kitérő. Az ostrom Kedvenc ismétlődő szójárása: "Ezt nem lehet kibírni." Ha jó falatot nyelt: "Ezt nem lehet kibírni." Ha rosszat: "Ezt nem lehet kibírni." Ha partnere húzta azt a lapot, amelyre neki lett volna szüksége: "Ezt nem lehet kibírni." Aztán elérkezik az a kor, melyet valóban nem lehetett kibírni. Neki is bujdosnia kell, színpadról már korábban letiltotta a törvény. Nem bizonyítható mértékben, de valószínűsíthető módon és mértékben az egyébként vállalataitól megfosztott Frida nővére mozgósított vagyonából ő is részesülhet, így valamelyest nagyobb az esélye az életben maradásra, a sorstársaihoz képest. Nem Gombaszögi Ella színpadi művészetének újabb állomásairól kell beszélnünk, hanem másokhoz hasonlóan az életben maradásról. Nem emigrál, nem utazik külföldre, hanem marad, és Budapest ostromát a többiekkel együtt a pincékben rettegi át. Álruhát ölt. Mondják, ez élete nagy alakítása, ha nem épp a legnagyobb. Hatvanból menekülő cukrásznőt alakít, s beköti a fejét egy tarka kendővel. Ez az egyetlen kelléke, no meg a különös szájcsücsörítés. Naphosszat emlegeti legjobb receptjeit, s szerepéhez tartozóan kikapósnak meséli magát. Pikáns történetekkel szórakoztatja a pince lakóit, a színművészet áldásos figyelemelterelő eszközeit felhasználva, a bombázásoktól remegő légópincefalak között, a sápadtan pislákoló petróleumlámpák fényénél. Kuncogva emlegeti, hogy páran egy színésznőhöz hasonlítják, őőt... ahhoz a "hogyishijjákhoz, nna...". A háború budapesti szörnyű forgatagát végül is mindegyik Gombaszögi lány átvészeli, életben maradnak. A háború után Színházaink háború utáni államosításáig már nem vállal éves szerződést. Mint fellépti díjas mindig ott szerepel, abban a színházban, ahol épp a megfelelő szerep felbukkan számára. 1945-ben egy ideig Romániába jár. Utána a Nagymező utcai Vígszínházban látható a "Simone és a béke" tüneményes szálloda-tulajdonosnőjének szerepében. Nem sokkal később, ugyanennek a színháznak a színpadán Arisztofanész - Heltai művében, a "Nők összeesküvésé"-ben. Két nemzeti színházi vendégszerepléséről tudunk: Osztorvszkij "Jövedelmező állás" című darabjában és "Noszty" Tóth Mihálynéjában lépett fel. Kivételes játékösztöne igazán és hitelesen igazodott a Nemzeti Színház más műveltségű színészeinek együtteséhez. Később, huzamosabban Várkonyi Zoltán Művész Színházában lép fel Noel Coward "Vidám kísértet" című darabjában. (Mme Arcati). Nemsokára gazdag színészi pályafutásának legszínesebb fényjele következik: Bella, a néger anya J. Gow és A. D'Ussea "Mélyek a gyökerek" című színművében. Aki ebben a szerepében látta - 136 előadáson pedig akkoriban elég sokan láthatták -, nem felejtheti el őt soha. "Olykor úgy éreztük, hogy a feketére festett arc, villogóan fehér szeme sarkában nemesen elrejtett könnycseppek csillámlanak. A legszakavatottabb leírás sem közelítheti meg a valóság élményét" - így Somló István. Minden komikus színésznek, neki is élete nagy álma és vágya, hogy komoly drámai szerepekben is megmutathassa tehetségét, sokoldalúságát. Neki ez a váltás is könnyen sikerül, ebben a darabban, és olyan rejtett pszichológiai mélységeket tud megszólaltatni a szerepében, ami teljesen meglepi a közönséget, nemhiába figyelmezteti egy életen keresztül szenvedélyesen az embereket. Bella szerepébe sűríti minden emberismeretét, amelyben nem csak a fiát félti, de megformálja egyben minden idők elnyomott cselédasszonyát is. Játszik például olyan jótékony célú előadáson, amely az Ódry Színészotthon javát szolgálja. Tulajdonképpen Gobbi Hilda ötlete, hogy a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon létrehozásához szükséges pénz előteremtéséhez különleges előadásokat rendezzenek. Így kerül sor többek között a Fővárosi Operettszínház éjjeli előadásban a nagy sikerű "Sybill" című operett paródiájára, a "Bolond Sybill"-re. Ebben Gomba az igéző primadonnát, Sybillt, Salamon Béla pedig a kis Petrov hadnagyot alakítja. Már maga a szereposztás telitalálat. De amikor a híres duettre került a sor, melynek eredeti szövege így szól: "Én édes asszonyom, Sybill, visszajön a szép idill" - és Salamon Béla az eredeti szöveg helyett a ránehezedő Gombának azt énekli, hogy "Én édes összenyom Sybill, tönkretesz ez az idill", a tapsorkán minden éjjel felhangzik. Közjáték - Gomba dizőz lett? 1947-ben felröppen a hír: "Gomba dizőz lett". Mezey Mária után másodiknak váltja fel a színpadot a dobogóval is. Ella, aki már nem éppen újonc a színpadon, sőt, kabarékban és rádióban is gyakran szerepelt már korábban magánszámokkal, derűs és joviális gömbölyded humorával, ezúttal egész estét betöltő műsorral áll elő. Slágerszerzők sorakoznak Gomba lakásán számaikkal... de, mint tudjuk, ő nem könnyű eset. ...Már ilyen vagyok én, Úgy űz a furcsa láz... "Mindenki jól tudja, hogy engem egyetlen furcsa láz űz, és az a túrós palacsinta..." Dohog a slágerszerzők egyoldalú szerelem- és bánattéma körül forgó eszén. Ami sokaknak való, de nem egy Gombaszögi Ellának. Hogy miképp jut eszébe egyébként dizőznek állni? Sokan magasztos önmegvalósító szándékot sejtenek, de Gomba pillanatok alatt eloszlatja a kétségeket. "Hát... úgy kezdődött, hogy nem volt egy vasam sem. Aztán ez úgy is maradt. Ekkor határoztam, hogy tenni kell valamit a saját érdekemben. Éppen kapóra jött egy kávés ajánlata: lépjek föl nála, tisztességes gázsit fizet. És - megcsillan a szeme - minden este jó vacsorát. Á la carte. A tenyerébe csaptam. Á la Gomba. Az üzlet perfektuálódott... Nézze, magának bizalmasan elárulom: azért csinálom az egészet, hogy hosszú esztendők után végre - legyen egy télikabátom!" Lett is... (Színház, 1947. 37. sz.) 1949-1951 - a Madách Színháznál A színházak államosítása után Tolnay Klárival együtt a Madách Színházhoz szerződik. Mindkettőjük példát mutató művészi erkölcse és alázata teszi természetessé, hogy a felújításra kerülő "A kertész kutyája" (Lope de Vega) további előadásaiban, Bayor Gizi főszereplése mellett, harmadrendű szerepeket játszatnak el velük, másodkiosztásban. (!!!) Elluskát boldogan kárpótolja az a lehetőség, hogy a szünetekben, a legutolsó csengetésig "vérre menő" römicsatákat vívhat Bayorral. Mondani sem kell talán, hogy ezekben a csatákban - sokkal több volt a röhögés, mint a "vér". Egyszer az ügyeletes rendező illedelmesen, majdnem bocsánatot kérve jelenti, hogy - fájdalom - Bayor Gizi az egyik jelenetben indok nélkül, következetesen nevet. A kérdéses jelenetben Elluska egy sakktáblát hoz be a színpadra. Szeme sarkában a játékos szenvedélynek olyan erőltetetten elrejtett, csalafinta fényei vihorásznak, hogy nevetés nélkül kibírni nem lehet. Két és fél évtizeddel azelőtt ugyancsak Bayor Gizivel játszik együtt Lengyel Menyhért "Tihamér" című vígjátékában, az Andrássy úti Színházban. A hálófülke egyetlen díszletében László Miklós a hálókocsi-kalauz. Ez az Amerikában letelepedett jeles színész és vígjátékíró minden este kábultan konstatálja mindazt a szokatlan és szinte megtévesztő játékvariánst, amelyet Bayor és Gombaszögi Ella produkál estéről estére. A színészhumor ősi hangszerén, a habkönnyű vígjáték rejtekhelyeiről - még egymást is parodizálják. Az író szerint is ők voltak a "darab..." Tehetségéről vall Tolnay Klári Utolsó éveiben egyik legjobb és legközelibb barátja Tolnay Klári volt. "Rossz kérdést tesz fel, ha a színészi titkai után kutat - mondja Tolnay Klári. - Nincsenek megfejthető titkaink. Ella ereje abban rejlett, hogy halálos komolyan játszotta a legnevetségesebb figurákat is. A szerep mélyéről hozta fel a komikumot. A magánéletben drukkos volt és roppant lelkiismeretes. A humor maga, szerintem, is férfitulajdonság - hiszen egyben a legnagyobb bölcsesség is. A nők csak a legritkábban merik láttatni, tehát látni önmagukat. Ez - férfitulajdonság. Ella tulajdonképpen magánéletében is férfias volt. Mindenki gondját vállaló, kemény ember. Hamar méregbe jött. Istenem, hányszor mondta: "Meglássátok, mérgemben fogok meghalni." Nem volt kövér, a szó puha, lágy értelmében. De a színpadon még ezt is vállalta. Enni azonban férfiszenvedéllyel szeretett. Egyszer, emlékszem, azt nyilatkozta, hogy: "Én felkelek reggel, és nyomban kövér vagyok, de ezt nem adják ingyen." Olyan ember volt, akire mindig lehetett számítani. Minden bajjal törődött. De titka? Nem volt. Ha csak az egyszerűségét nem nevezzük annak." Úgy tudni, Tolnay Klárin kívül Magyarics Györgyit (a Madách Színház titkárnőjét) is nagyon szívébe zárta. Egy hirtelen vallomása önmagáról, Tolnay Klárinak. "Humorom? Az őszinteség. Az igazság. Ennyi az egész. A régi világban, ha találkoztam egy uzsorással, azt mondtam neki: "Hogy van maga piszok, vén, bitang, gonosz börtöntöltelék uzsorás?" - mindenki kielégülten nevet, ő maga is. Pedig nem is humorizáltam, csak őszinte voltam. Nem mindegy, ki mondja, és hogyan mondja, amit mond. Ha hajszálpontos, azonos mozdulatokkal kísérve két színész mondja ugyanazt, az egyiken nevet a közönség, a másiktól esetleg elalszik. Én úgy képzelem, hogy e kettő közötti különbség nevezhető valahogy - tehetségnek." Elluska az örökkévalóság szerepében... Praktizáló életének utolsó esztendőiben válik divattá - szovjet mintára - a többnapos asztali próba. Nem bírja. "Tért nekem, tért..." Próbálni szeretett volna a színpad terében, nem okoskodással, elméleti "alapokkal" vesztegetni a próbanapokat. "Meglátjátok, egyszer mérgemben fogok meghalni!" Senki sem tud olyan szépen és szenvedélyesen dühöngeni, mint ő. Ez a sajátossága valósággal a dühöngés heroinájává avatja. Talán feltűnően korai halála is fegyelmezhetetlen, örökös robbanékonyságára vezethető vissza. A szív rejtélyesen funkcionáló kétütemes motorját nem tudja - vagy nem akarja - kivételes humorának áldásával, csendre, nyugalomra tompítani. A Madách Színház időközben átköltözik az Izabella téri Magyar Színház épületébe, Gombaszögi Ella már ott fejezi be sajnálatosan rövidre szabott, de tartalmában annál gazdagabb pályafutását. Kornyejcsuk: "Bodzaliget" Aha Scsuka: "Most olyan nőt játszom, amilyennek nem is szabadna lennie. Korlátot, hiú, kellemetlen, álbeteg, zavart keltő." Nagy alkalom kitombolni magából, merészen váltott hangszínekkel, a lényétől annyira távol eső figurát. Végre - ami oly ritkán adatik meg akkoriban már - kibújni a bőréből. Igazi színész számára boldog alkalom. Egy nap a színház a "Bodzaliget" előadásával Dunaújvárosban vendégszerepel. Előadás közben hirtelen rosszul lesz Elluska. A harmadik felvonásból rövid kis jelenetét már kihagyják. Mentőkocsi szállítja lakására. Néhány nap múlva aztán jobban lesz. Ősszel, az új szezon kezdetén, ugyancsak 1951-ben, teljes odaadással kezdi próbálni Murzaveckája szerepét Osztrovszkij "Farkasok és bárányok" című darabjában. Az egyik próba reggelén telefonon értesítést kap a Madách Színház igazgatósága, hogy Elluska nem mehet próbára, mert az éjjel, Murzaveckája szerepével kezében, okuláréval a szemén, illedelmesen, gorombáskodás nélkül - meghalt. 53 éves volt csupán. "Nem emlékszem rá, hogy valaha is beteg lett volna - mondja Bilicsi -, vagy hogy panaszkodott volna, hogy lemondott volna akár egyetlen előadást is. Annál fájdalmasabban érte a hír a színészeket és a közönséget, mikor megtudták, hogy váratlanul, aránylag fiatalon meghalt. Ez az életerős, örökké vidám teremtés, akiről mindig azt hittük, hogy mindannyiunkat túl fog élni..." A ma emberének többsége nem láthatta színpadon, nem találkozhatott már vele, nem tudhatja, hogy milyen volt. Alakításainak többsége filmtekercsekről ismert, hisz lassacskán több mint 50 esztendeje indul el évad pótolhatatlan egyénisége nélkül, és mégis hiányzik nekünk, ma is, akárcsak 55 éve, amikor itt hagyta kedvenc barátait és a nézőket, az ő kedves "stricijeit".
