Gyolcsot! – 68 Whiskey Az afganisztáni felcsereken keresztül próbál görbe tükröt mutatni a háború hiábavalóságának a 68 Whiskey. Az első rész alapján azonban kérdéses, hogy képes lesz-e példaképének, a M.A.S.H-nek az útjára lépni. Az afganisztáni misszió az Egyesült Államok történelmének leghosszabb katonai küldetése, érthető, hogy a művészet megannyi eszközzel és műfajban dolgozta fel az eseményeket az elmúlt két évtized során. Ahogy azonban az amerikai társadalom is belefáradt az akcióba, úgy annak művészeti értelmezése és interpretálása is magán viseli a fásultság jeleit. Ennek legékesebb példája most a 68 Whiskey. A Paramount csatornán futó széria egy izraeli sorozat feldolgozása. Az eredeti műsor egy sima katonai bázison játszódik, ami helyből egy lényeges különbözőségre utal. Az amerikai verzió ugyanis egy afganisztáni, tehát idegen országban található bázison játszódik. A cím egy speciális katonai kontingensre, a harci orvosok egységére utal (ennek pontos megnevezése a 68W). A 68 Whiskey felcserekről szól, az ő afganisztáni életükről, kihívásaikról, problémáikról és traumáikról. Rögtön az első részben ízelítőt kapunk mindenből: az egyik orvos sebesültje meghal a helikopterúton, mert nem vették észre a sérülését. Egy másik doktor a lejárt szavatosságú, de egyébként tökéletesen funkcionáló oltásokat afgán kisgyerekeknek adja. Az epizód végén pedig az is kiderül, hogy némi gyógyszerrel még pénzt is lehet keresni hasis formájában. A szereplők pedig a közel-keleti háborúkról szóló filmek főhőseihez hasonlóan traumatizált karakterek, akik a lelki sérüléseiket maró gúnnyal palástolják. A 68 Whiskey egy szatíra, amelynek elsődleges célja, hogy rávilágítson a misszió értelmetlenségére, ezáltal a háború hiábavalóságára. Az első rész azonban ezt nem képes bemutatni. Csak erőlködik, márpedig kevés rosszabb dolog van az erőltetett szatíránál. A főhős, Cooper Roback (Sam Keeley) egy ezerszer látott karakter, a háborút csak eszköznek tekintő, cinikus figura, akinek persze titokban hatalmas szíve van. Társai szintén kidolgozatlanok, a legérdekesebb még talán a szigorú főorvos, aki kötelességei és hivatástudata között őrlődik. Bár a 68 Whiskey eltökélt célja, hogy az Amerikában minden idők egyik legnépszerűbb és legjobb sorozataként számon tartott M.A.S.H. utódja legyen (amely szintén felcserekről szólt), az első rész alapján erre esélye sincs. Elsősorban azért, mert a M.A.S.H. – bár a vietnami háborúnak tartott görbe tükröt – a múltban játszódott, így nem traumák, hanem áthallások szintjén orvosolta a hetvenes évek amerikai társadalmának háborús kiábrándultságát. A 22-es csapdája pont ezért lehetett rendkívül sikeres tavaly: egy másik (ráadásul győztes!) háborún keresztül mutatta be a jelen konfliktusainak értelmetlenségét. A szatíra műfajához egyébként is jobban passzolt a Clooney-féle sorozat laza szerkezete, a céltalan jelenetek tökéletesen illettek a széria üzenetéhez. A 68 Whiskey ezzel szemben egy lineáris történetvezetést, karakterfejlődést és sötét múltbéli titkokat villant fel az első részben – lehet, hogy mindez érdekes lesz, de a sorozat stílusa az első rész alapján semmiképp sem az. Összességében pedig még a háborús szatírák elkötelezett rajongói is minden bizonnyal csalódni fognak benne. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/68-whiskey
