A tudósok kiderítették, pontosan honnan származik a Smith-köd, egy hatalmas gázfelleg, amely ütközési pályán halad a Tejút-rendszerrel. Közelebbről, mint gondoltuk – írja az IFL Science. A kutatók először használták a Hubble Űrteleszkópot arra, hogy feltérképezzék a felhő összetételét, amely 30 millió év múlva nekicsapódik galaxisunknak. Megállapították, hogy a köd gazdag a nehezebb elemekben, amiből arra lehet következtetni, hogy a Tejútról származik és nem a mélyűrből. A szóban forgó gázfelhőt az 1960-as években fedezték fel. Ekkor jöttek rá arra is, hogy 310 kilométer per másodperces sebességgel közelít a Tejútrendszer felé. Sokkal meglepőbb adat viszont az, hogy ha szabad szemmel látható lenne, akkor mintegy 30-szor nagyobbnak tűnne az égen, mint a telihold. Ez az egyetlen nagy sebességű gázfelhő – jól meghatározott pályán -, amelyet ismerünk. A tudósok szerint anyaga elegendő lesz 2 millió új csillag születéséhez miután bekövetkezik a kozmikus karambol. Mivel a Smith-köd nem bocsát ki fényt, ezért a tudósok a háttérben elhelyezkedő galaxisok fényének torzulásából következtettek az anyagi összetételére. A különböző elemek ugyanis más-más hullámhosszon törik meg a fényt. A kutatók ebben az esetben kifejezetten a kén nyomait keresték. Korábban azt feltételezték, hogy a felhő a mélyűrből származik és jelentős részben hidrogénből és héliumból áll. Azonban a legutóbbi eredmények rávilágítottak, hogy a köd kénkoncentrációja meglehetősen magas; hasonló a Tejút külső korongjának összetételéhez, amiből arra lehet következtetni, hogy egy szupernova hizlalta fel. Az objektum ezek szerint 70 millió éve lökődhetett ki, és most épp hazatérőben van – mutattak rá a tudósok. A felfedezés hozzájárulhat a galaxisok keletkezésének pontosabb megismeréséhez, illetve arra is választ adhat, hosszú távon miként jöhetnek létre fiatal csillagok egy már létező, idősebb galaxisban az “újrahasznosított” anyagok által.
