A szívproblémákkal kapcsolatos halálozások több mint felét teszik ki a hirtelen szívleállásos esetek. Ez többezer ember naponta, és több mint 350 000 embert jelent évente - csak Amerikában! A hirtelen szívleállások szinte mindig halállal végződnek – kivéve, amikor van azonnali segítség. „Nincs még egy emberi betegség, ami 10 percen belül 90%-os valószínűséggel halált okoz.” – mondja a szakértő. De valóban ennyire hirtelen és minden figyelmeztetés nélkül történik minden? A legújabb kutatási eredmény szerint nem mindig, sőt. Egy tavaszi reggelen az 56 éves, háromgyerekes Sue Chlebek a rendszeres 3 mérföldes (4,8 km) gyaloglása közben azt érezte, hogy nem kap elég levegőt, fullad, ezért nem tud tovább beszélgetni partnerével. Két órával később elment az ügyeletre, és odaérkezése után pár másodperccel összeesett, mert leállt a szíve. Defibrillátorral újraélesztették és megnyitották az elzáródott artériát. Szerencsére túlélte. Korábban úgy gondolták, tünetek csak a hirtelen szívleállást közvetlenül megelőzően tapasztalhatók, de egy új kutatás eredménye szerint ez az esetek minimum felénél nem így van. A tanulmányt most januárban publikálták és 14 éves kutatás eredményét foglalja össze, melynek során 839 hirtelen szívleállásos esetet elemeztek. Azt találták, hogy ezek közül 430 esetben, azaz 51%-uknál már négy héttel a szívleállás előtt voltak előjelek (ezeket orvosi feljegyzések, tanúk, család vagy a túlélők emlékezete bizonyítja). Legtöbb esetben az érintettek nem ismerték fel ezeket az előjeleket - vagy figyelmen kívül hagyták mindaddig, míg már túl késő volt. A tüneteket észlelő emberek legtöbbjénél (93%), a hirtelen szívleállás előtti 24 órában a tünetek (újra) jelentkeztek. A vizsgálatban résztvevők az alábbi előjel-tüneteket tapasztalták: mellkasi fájdalom (férfiaknál gyakoribb), nehézlégzés, légszomj (nőknél gyakoribb), szédülés, ájulás, heves szívdobogás. Ezek a (közelgő) szívroham klasszikus jelei is. A 430 beteg közül csak 81-en hívtak mentőt (19%), nekik már korábban is volt valamilyen szívpanaszuk vagy folyamatos mellkasi fájdalmat éreztek. 32%-uk életben maradt. Azok közül, akik nem hívtak mentőt, csak 6% élte túl a rohamot. Ezért Sumeet S. Chugh, a tanulmány vezető kutatója azt tanácsolja, hogy aki szokatlan vagy ismétlődő mellkasi fájdalmat, fulladást, légszomjat vagy gyorsan elmúló szédülést tapasztal, mielőbb menjen el orvoshoz. Ha ezek a tünetek – akkor is, ha még korábban ilyen nem fordult elő - több percig is eltartanak, azonnal hívjon mentőt. A hirtelen szívhalál (SCA: sudden cardiac arrest) és a szívroham (heart attack) különböző betegségek. A szívroham egy keringési probléma, amit a szívet tápláló koszorúerek elzáródása okoz, a hirtelen szívleállás pedig a szív elektromos vezérlési zavara, melynek során a szív elektromos működése rendezetlenné, szabálytalanná (arrhythmia) válik, a szívdobogás gyorsul és mivel nem képes valódi szívösszehúzódásokat kiváltani, rövid időn belül a keringés összeomlik, és egyszerűen megáll a szív. A hirtelen szívleállás ép koszorúerek mellett, extrém külső, környezeti behatások, hormonális vagy súlyos elektroliteltérések (pl. igen alacsony vagy magas káliumszint, alacsony magnéziumszint) esetén is létrejöhet. A kapcsolat a két betegség közt az, hogy a szívroham gyakran okoz hirtelen szívmegállást, ahogy Sue Chlebeck esete is mutatja. „Kiválthatja az is, hogy a beszűkült koszorúerek, különösen fizikai vagy lelki terhelés esetén nem biztosítanak megfelelő oxigénellátást a szívizomzat ingerület képzéséért és vezetésért felelős rostjainak” (mert például stressz hatására automatikusan – adott esetben: még jobban - beszűkülnek). Mivel nem köztudott, kiemelném itt azt is, hogy nőknél a szívroham tünetei gyakran kevésbé drámaiak és sokkal enyhébbek, mint a férfiaknál. Jelentkezhet fájdalom, diszkomfortérzés vagy szorítás egyik vagy mindkét karban, hátban – „mintha kötéllel össze lennék kötözve”, nyakban, állkapocsban, gyomorban; mellkasi nyomásérzés – „mintha egy elefánt ülne a mellkasomon” (ez mind közül a leggyakoribb tünet, de lehet szívroham enélkül is), diszkomfortérzés, szorítás vagy fájdalom, mely tovább tart, mint 1-2 perc vagy elmúlik, de visszatér; hideg verejtékezés; légszomj – „mintha futóversenyen sprintelnék, pedig nem is mozdulok” (mellkasi diszkomfortérzéssel vagy anélkül); szédülés; extrém fáradtság; ájulás; émelygés, hányinger, hányás, formájában. (A leggyakoribbakat vastag betűkkel kiemeltem.) Ezeket a tüneteket sajnos könnyű összetéveszteni például az influenza vagy a reflux tüneteivel. A szívroham megelőzhető a kockázati tényezők megismerésével és megszüntetésével, kezelésével (káros szenvedélyek abbahagyása, stressz kezelése, rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás). Miután hazaért a gyaloglásról, Sue Chlebek mellkasi fájdalmat érzett. Kiengedte a kutyákat, átöltözött, majd újabb éles fájdalom hasított belé. Rákeresett a Google-ben a tünetekre, és az eredmény „szívroham” lett. Nem hitte el. Van ugyan egy kis túlsúlya, de rendszeresen mozog és megfelelően táplálkozik – gondolta. De amikor még kétszer újra érezte a fájdalmat, eldöntötte, hogy elmegy az ügyeletre. Nem mentőt hívott, hanem a saját autójával. Egy háztömbnyire a kórháztól, egy piros lámpánál állva újabb éles fájdalom…ekkor pánikba esett, áthajtott a piroson, leparkolt a bejárat előtt, besétált a kórházba és azt mondta: „Azt hiszem, szívrohamom van.” „Miből gondolja?” – kérdezte az ügyeletes. De erre már nem tudott válaszolni. Később azt mondta neki az orvos, hogy ha nem hajtott volna át a piroson, valószínűleg elkésett volna és nem élte volna túl. De még jobb lett volna, ha autóvezetés helyett inkább mentőt hív vagy valakivel beviteti magát a kórházba. Mit tehetünk? Ismerjük meg rizikótényezőinket (öröklődés, betegségtörténet, hajlamosító tényezők). Figyeljünk magunkra, éljünk egészséges életmódot (rendszeres, egyéni egészség szerinti mérsékelt intenzitású sport, megfelelő étkezés, támogató társas kapcsolatok). Tudatosítsuk és kezeljük a stresszt. Tanuljunk stresszkezelési technikákat. Váltsunk életmódot, ha kell. A stressz bizonyítottan a legnagyobb rizikófaktora nemcsak a szív- és érrendszeri katasztrófáknak, de az ezekre hajlamosító magas vérnyomásnak, diabétesznek, magas koleszterinszintnek, szorongásoldó függőségeknek, stb. (Erről szól majd a következő cikkem.) Járjunk rendszeresen a számunkra szükséges szűrővizsgálatokra. Gyanús tünetek jelentkezése esetén azonnal forduljunk orvoshoz vagy hívjunk mentőt. Tanuljuk meg az újraélesztést, mert bármikor szükség lehet rá. Figyeljünk másokra is, ha valaki a környezetünkben összeesik, nincs pulzusa, nincs légzése és eszméletlen, akkor azonnal cselekedjünk, mert a gyorsaságunk szó szerint életet menthet. http://atestbeszel.blog.hu/2016/02/11/hirtelen_szivhalal_889
