Minden idők egyik legdrágább szuperprodukciója volt az 1963-as Kleopátra, amely azonban nem csak a rendezőváltás, a tömeges stábcsere, vagy a 24 karátos aranyruha miatt vonult be a filmtörténetbe (a 20th Century Fox kis híján bekövetkezett csődjéről már tényleg nem beszélve), hanem azért is, mert az olaszországi forgatás alatt bolondult egymásba Richard Burton és Elizabeth Taylor, akik az amerikai Jess Walter szerint istenek voltak, „és mint az istenek általában, elviselhetetlenek”. A Szép romok című regény azonban alapvetően nem róluk szól, még ha Burton karaktere fel is bukkan benne. Ebben a sztoriban azonban neki csak statisztaszerep jut, a nagybetűs Probléma egyik katalizátora lesz, ezzel egyidejűleg passzív elszenvedője az eseményeknek, melyek fonalát egy Michael Deane nevű gátlástalan filmes szövi, csomózza, sodorja, persze kizárólag az akkor még ezer sebből vérző szuperprodukció érdekeit szem előtt tartva. A regény cselekménye több időbeli síkon bomlik ki, így míg Deane a hatvanas években aKleopátra sajtósaként tűnik fel, addig napjainkban egy régi sikereiből élő, lárvaarcúvá műtött, nagyhatalmú hollywoodi producer, aki azonban leginkább már csak Zs-kategóriás valóságshow-kkal tud igazán nagyot dobni. Jess Walter: Szép romok Fordította: Benedek Mihály, Európa Könyvkiadó, 2014, 440 oldal, 2797 HUF Hozzá érkezik egy szép napon egy Pasquale nevű idős olasz férfi, akinek az isten háta mögötti panziójában a Kleopátra forgatása idején egy gyönyörű amerikai színésznő lakott (aki nem Taylor volt). A sorozatos flashbackekből kiderül, hogy a lányt csúnyán átverték, a filmes háttéremberek egy időre mindenképpen távol akarták tartani a forgatás helyszínétől, szépen kidolgozott tervüket azonban a sors meg a jóképű, kicsit egzaltált meg talán kicsit szerelmes fogadós húzta keresztbe. Napjainkban némi lelkiismeret-furdalástól gyötörve (vagy a nagy sztori reményében?) a hollywoodi veterán végül úgy dönt, hogy segít felkutatni az egykori színésznőt, útjára pedig az idős olasz sármőrön kívül egy gigantikus filmterv megvalósításában reménykedő forgatókönyvíró, valamint a producer munkahelyi és magánéleti gondokkal küszködő asszisztensnője kíséri el. Ha esetleg nem tudnak követni, az nem biztos, hogy az önök hibája. Jess Walter gyönyörűen megírt, okosan felépített regényét talán éppen ez a mindent akarás fojtja meg kicsit. Halmozza a karaktereket, amelyek az olaszországi helyszíneken színt és életet visznek a jelenetekbe, a történet szövetébe szőtt újabb és újabb szálak azonban óhatatlanul is megakasztják, megtörik a cselekmény ívét. Akárcsak az egyes szereplők regényeinek, forgatókönyveinek egy-egy részlete, melyek szintén helyet kaptak a kötetben. Az egyetlen kivétel a gyűlöletes Michael Deane visszaemlékezésének az a fiktív szerkesztők által visszadobott darabja, amely szórakoztatóan részletezi a hatvanas években frissen fölfedezett (szerinte persze általa feltalált) celebgyártás minden gátlástalan machinációját és háttéralkuját. „Oltsuk el ezt a tüzet? Az isten szerelmére ne. Épp arra van szükség, hogy szítsuk. Most már könnyű mindezt látni. Ebben a világban amely tele van bukással feltámadással és újabb bukással. Egyik visszatéréssel a másik után. Amely tele van gondosa piacra dobott otthoni szexvideókkal. De annak idején senki se gondolt erre. Pláne nem filmsztárokkal kapcsolatban! Ezek görög istenek voltak. Tökéletes lények. Ha valamelyikük elbukott az végérvényes volt. (…) Azt javasoltam égessük porig az egész várost hogy megmenthessük ezt az egy házat. S ha ez sikerül akkor az emberek nem a botrány ellenére fogják megnézni a filmet hanem pont miatta. Innen már nincs visszaút. Az istenek örökre halottak lesznek.” A regénybeli Michael Deane tehát megöli Hollywood isteneit, ez azonban csak mellékszál ebben a neorealista színt is megcsillantó sztoriban, melynek egyik hőse mindenképpen az a nagyvilág számára ismeretlen olasz figura, aki egy sziklába vájt faluban nem csak a mindennapokkal küzd, hanem a saját lelkiismeretével és a lehetségesen végigélhető életek kínzó választékával. A döntéshez isteneket nem, csak néhány álmot kell megölnie. Hollywood előbb körülrajongta, majd kinyírta saját elviselhetetlen isteneit - KönyvesBlog
