[TD="width: 50%, align: center"]Homérosz(Kr. e. VIII. század) [/TD] [TD="width: 50%, align: center"][/TD] A világirodalom arcképcsarnokát Homérosszal kell kezdeni. Legalábbis a mi számunkra, európai olvasók számára azt kell felidézni, amit a legrégebbi ismert nevű költőről tudunk, illetve tudni vélünk. Ha tőlünk keletebbre képzeljük a kezdeteket, akkor az Ótestamentum legkorábbi részeinek szerzője maga Mózes, aki legalább három-négy évszázaddal korábban élt és fogalmazott. De ha még keletebbre lépünk, akkor a hindu őseposznak, a Mahábháratának állítólagos dalnokában jelölhetjük meg a legrégebbi név szerint ismert költőt, Vjászát. A hindu és a kínai ősköltészet viszonylag későn érkezett az európai tudatig. Ha magunkkal kezdjük és az európai irodalmi kultúra gyökereit kutatjuk, akkor minden olvasó ember számára kétségtelen, hogy európai tudatvilágunk és irodalmi emlékeink három nagy irodalmi gyűjteményből fejlődtek tovább: a homéroszi eposzokból, az Ótestamentum könyveiből és az Újtestamentum ezeknél évszázadokkal későbbi evangéliumainak és apostoli iratainak gyűjteményéből. - De azIliász és az Odüsszeia Kis-Ázsiában keletkezett, az Ótestamentum legnagyobb része a Krisztus előtti ezer évnél is régebben Elő-Ázsiában, az Újtestamentum könyvei pedig ugyancsak Elő-Ázsiában fogalmazódtak meg a Krisztus utáni I-II. évszázadban. Vagyis amikor elindult az európai irodalmi kultúra, a mi földrajzi fogalmaink szerinti Európában még sokáig nem volt Európa. Mire az evangéliumok és az apostoli levelek létrekeltek, a mi Európánk déli országaiban - görög földön, a Római Birodalomban már gazdag irodalom volt, íróikat, költőiket név szerint és életrajzuk adataival ismerjük. Az evangélisták és apostolok már történelmi időkben éltek, habár életrajzi adataik felettébb bizonytalanok. De a legeurópaibb európai költészet főalakja, Homérosz közel háromezer éve közismert, de az se bizonyos, hogy élt. Vagy egy ember volt-e és nem több költő a Krisztus előtti évezred elején? Lehetséges, hogy Homérosznak nevezték azokat, akik hőstörténeteket énekeltek. Ez esetben a „Homérosz" szó nem emberi nevet, hanem irodalmi életformát, foglalkozást jelentett. De még az is lehetséges, hogy abban a korai időben több dalnoknak is „Homérosz" volt a neve. És idővel hét görög város is versenghetett, hogy melyikükben született minden hősköltészet legfőbb példaképe. Az írás-olvasás elterjedése idején a Kr. e. VI. században a Homérosz nevéhez fűződő eposzokat már leírták és iskolában tanították. Ettől kezdve mondhatjuk, hogy a két nagy műnek állandó, már meg nem változtatható szövege van. De ettől kezdve kezdtek versengeni a görög városok, hogy melyikük volt Homérosz bölcsője. A nyelvészet és a történelemi emlékezés már a görög ókorban tisztázta, hogy ezek a remekművek a jónok lakta Kis-Ázsiában keletkeztek, a vetélkedők jórészt európai városok vagy szigetek voltak. Európa, s amint tudatossá vált az európaiság, minden európai görög ragaszkodott ahhoz, hogy Homérosz az övé. Már a hatodik század vége felé vagy az V. század elején keletkezett az a két hexameterből álló kis vers, amely nyilvántartja a vetélkedő városokat. Már jó régen a derék nyelvtudós és műfordító Ponori Thewrewk Emil magyarra fordította, nemzedékek gimnazistái ezt tanulták meg [h=3]Iliasz[/h][h=3]Odüsszeia[/h]
